Upuaut

 

A túlvilági életbe vetett hit az ókori Egyiptomban már a történelmi idők hajnalán jelen volt. A korai temetkezési helyek gyakran könnyű zsákmányt jelentettek a sivatag ragadozóinak, különösen a sakáloknak és a sivatagi rókáknak. Ezen állatok látványa a természetes körülmények között mumifikálódott holttestek mellett ahhoz a képzettársításhoz vezetett, hogy ezek az állatok kapcsolatban állnak a másvilággal, az elhunytat segítik, vezetik túlvilági útja során. Upuaut az egyik legősibb Egyiptom sakálistenei között. Standardja megjelenik a Narmer palettán a győztes király előtt hadi jelvényként, míg Skorpió király buzogányfején az első kapavágás rituáléját megörökítő jelenetben tűnik fel a király előtt felvonuló standardok sorában. Neve a 3. dinasztiától fordul elő.

 

Régészeti bizonyítékok alapján az isten felső-egyiptomi eredetű, de kultusza gyorsan elterjedt az országban, olyannyira, hogy a Piramisszövegek 1438-as mondásában azt állítják róla, hogy Uadzset istennő alsó-egyiptomi szentélyében született. Egy másik a születésére vonatkozó utalás szerint egy tamariszkusz cserjéből emelkedett ki. Később feltehetőleg az Ozirisszel való szoros kapcsolata vezetett ahhoz, hogy őt tartották apjának, Íziszt pedig anyjának.

 

Nevének jelentése „Az utak megnyitója”[1], mely több aspektusára is utalhat. Az isten harcias jellemvonása miatt elképzelhető, hogy neve azzal áll kapcsolatban, hogy a hadjáratok során megnyitja az utat a király előtt. A Piramisszövegek 1009-es mondása szerint az isten segíti a királyt az égbe emelkedni és a későbbi túlvilági szövegek szerint a másvilágon is az utak megnyitója, vagyis az elhunyt vezetője és védelmezője. „Upuaut bárdját” ugyanakkor a szájmegnyitás során használták, ezért utalhat az elhunyt király testnyílásának mágikus megnyitására is. Az isteni processziók során standardja halad az élen, ezzel is kapcsolatban állhat a neve. A Memphiszi teológiában találkozunk a következő kifejezéssel: „A test megnyitója, Upuaut”, vagyis mint elsőszülött, tekinthettek rá úgy, mint aki megnyitja az utat a méhből kifelé. De neve akár kozmikus kontextusban is értelmezhető, mivel a Piramisszövegek 455-ös mondása szerint ő nyitja meg az utat a Nap számára, hogy az az égbe emelkedhessen.

 

Upuautot általában sakálként, vagy más vadon élő kutyaféleként[2] ábrázolták, alkalmanként pedig sakálfejű férfiként. Amikor megmaradt az eredeti festés, akkor megfigyelhető, hogy míg Anubiszt általában feketére színezték, addig Upuautot többnyire szürkére vagy fehérre. Azokban a jelenetekben pedig, amikor az állat állva látható, akkor Upuaut hátsó lába össze van zárva, ellentétben Anubisszal, akinek egyik lába előre lép. Mint sakálfejű férfi, a két isten általában csak neve alapján különböztethető meg, de előfordul, hogy Upuaut kezében buzogány és íj látható, mely utal eredeti harcias jellegére. Upuaut standardjának elején egy szimbólum látható, melyet sedsednek (SdSd) neveznek. Ez egy felkunkorodó végű gömbölyded forma, de egyes ábrázolásokon a jelkép inkább kunkorodó végű madártollra hasonlít. A Piramisszövegek szerint a király ezen a titokzatos emblémán emelkedik az égbe. A szimbólum mibenléte a mai napig vita tárgyát képezi. Egyes elképzelések szerint ez a királyi placenta, és Upuaut maga a legitim uralkodó, az első szülött, az örökös, aki megnyitotta az utat az anyaméhből. Egy másik elgondolás szerint valójában az állat földalatti odúját ábrázolja. A Középbirodalom idején Upuautot „A sedsed ura” jelzővel illetik. A standardon ezen felül már az 1. dinasztiától kezdve egy ureusz-kígyó is megjelenhet.

 

Upuaut rendszeres megjelenése predinasztikus királyi tárgyakon, arra utal, hogy szoros a kapcsolata az uralkodóval. A határt védő fáraót azonosították vele. Több olyan jelenetben látható a standardon álló Upuaut, amikor a király az ellenségre sújt le buzogányával, például Den egyik elefántcsont címkéjén, aki az 1. dinasztia 5. uralkodója volt.

Reliefek tanúsága szerint az istennek fontos szerepe volt a heb-szed ünnepségen is, kísérte az uralkodót, amikor az rituális futás során bizonyította rátermettségét a trónra. Niuszerré Abu-Gurobban található naptemplomában megörökítették az uralkodó jubileumát, az egyik jelenetben a király belép Upuaut szentélyébe a föld[3] felszentelése rítus során.

A 13. dinasztia idején egy fáraó, Upuautemszaf[4] az isten nevét a sajátjáéba foglalta, kihangsúlyozva ezzel azt, hogy személye az istenség védelme alatt áll.

Az Újbirodalom túlvilági vezetőiben – mint a Halottak könyve és az Amduat – Upuaut védelmező isten. A Halottak könyve szerint Upuaut egyike annak a hét istennek, akik a 21., egyben utolsó kaput őrzik az úton, mely Ozirisz tróntermébe vezet. Néhány temetési szertartás jelenetben pedig az látható, hogy az isten standardja az elhunyt sírja előtt áll, valószínűleg az isten őrizte és védelmezte az elhunytat.

Suhoz hasonlóan Upuautra is utalnak úgy, mint "aki szétválasztotta az eget a földtől."

 

A Halottak könyve 138. fejezetének vinyettáján Upuaut és Anubisz Ozirisz két oldalán látható. Amikor égtájak – észak/dél vagy kelet/nyugat – megtestesítői, akkor is megjelenhetnek jelenetek két oldalán vagy felett, egymással szembe nézve. Anubiszt általában az északkal, míg Upuautot a déllel kapcsolták össze. Kom el-Schukafában a Katakombák bejáratánál Upuaut és Anubisz római katonai páncélzatban őrzi a bejáratot.

Királyi processziók alkalmával ugyanakkor Upuaut testesítette meg Felső-Egyiptomot, míg Alsó-Egyiptomot a memphiszi Ápisz bika.

De Upuaut megtestesítheti mindkét országrészt is, ilyenkor párba állítják az alsó-egyiptomi Upuauttal, akit az Újbirodalomtól az „Ég hatalmának” neveznek, míg a felső-egyiptomi Upuaut mellékneve a „Két ország hatalma”. Clemesn Alex. Storm. szerint a két sakál az ég két felét szimbolizálja, és a Nap fordulópontját jelölik. Upuaut mindkét alakja bekerült az Abüdoszi kilencségbe.

 

A történeti időkben kultuszközpontja a 13. felső-egyiptomi nomosz fővárosa Assziut volt, melyet a görögök Lükopolisznak, vagyis a farkas városának neveztek. Legkésőbb a Középbirodalomtól Abüdoszban is tisztelték, sztélék tanúsága szerint a 12. dinasztiától itt és később kultuszközpontjában is megkapta a „Nekropolisz ura” melléknevet. Abüdoszban kultusza Oziriszéhez kötődött, de kettejük kapcsolata már a Piramisszövegekben is szoros. Abüdoszban Ozirisz haláláról misztériumjátékok emlékeztek meg. Ennek során Upuaut alakja nyitotta meg az ünnepi menetet. A Középbirodalom idején élt Ihernofret felirata arról számol be, hogy felvonulásokat tartottak, melyeket az Upuaut szerepét játszó pap vezetett. A rítus során vízre bocsájtották Ozirisz nesmet-bárkáját, mely az isten sírjához ment, ahol végrehajtották Ozirisz ellenségeinek leverését. A bárka ezután visszatért Abüdoszba, ahol örömujjongással fogadta a tömeg.

Upuautot tisztelték még Memphiszben, Szaiszban, Qubanban és el-Hagarsában is.

 

Őt és a szintén sakál alakú Anubiszt hasonló ikonográfiájuk és funkcióik miatt gyakran már az ókorban összekeverték, de nyilvánvaló, hogy egymástól független istenek. Ugyanakkor Upuaut azonos lehet Szed[5] istennel, akit hozzá hasonlóan a korai időktől kezdve standardon álló kutyaféleként jelenítettek meg. Összekapcsolták az eredetileg ugyancsak sakál formájú Khentiamentiuval is. Ezen felül azonosították még Hórusszal és Upuaut-Ré formájában a Napistennel is. Egy a Ramesszida-korból származó sztélé tanúsága szerint Upuaut-Ré mentette meg Pataweretet attól, hogy felfalja egy krokodil. A sztélé Upuaut assziuti szentélyéből került elő és három regiszterre oszlik. A legalsó regiszterben látjuk a jelenetet, ahol Upuaut lándzsájával leszúrja a krokodilt, mely elől Pataweret épphogy megmenekül. A középső regiszterben a szentélyben álló isten előtt imádkozik, míg a legfelső regiszterben nyilvános processzió keretében dicsőíti az istent. Ugyanakkor Upuaut Napistennel való azonosításának korábbi előzménye is van, mert a Piramisszövegek szerint ő Ré, aki felemelkedett horizontjáról.[6]

Az „Utak megnyitója” Thoth egyik mellékneve is lehet, aki lehetővé teszi, hogy az elhunyt, aki betartotta a Maat törvényeit részesüljön a túlvilági életben, de Neith istennő mellékneveként is előfordul.

 

Nagy valószínűséggel Upuautot ábrázolják azok az amulettek, ahol egy téglalap alakú talapzaton vagy szánon egy első és hátsó lábát összezáró kutyafélét látunk. Egy igazán szép példány maradt ránk a Középbirodalom idejéről, mely Abüdoszból került elő, és ezüstből vagy elektrumból készült, de hasonló amulettek bronzból és fajanszból is készültek. Emellett elképzelhető, hogy a fekvő kutyafélét megörökítő amulettek közül néhány őt ábrázolja, különösen azok, amikor az állat nem szentélyen, hanem egy vékony, téglalap alakú talapzaton látható.

 

 

Ajánlott linkek:

Szandál számára készült cimke elefántcsontból. Az 1. dinasztia idejéről maradt fenn (kb. i. e. 2895). Egyik oldalán Den király látható, amint lesújt Egyiptom ellenségére. A jelenet jobb oldalon a standardon álló Upuaut látható.:

http://www.britishmuseum.org/collectionimages/AN00602/AN00602401_001_l.jpg

 

A Középbirodalom korából (12. dinasztia vége – 13. dinasztia eleje, kb. i. e. 1850–1775) származik és Abüdoszban került elő ez az Upuaut amulett, mely ezüstből vagy elektrumból készült.:

http://images.metmuseum.org/CRDImages/eg/original/04.18.8.jpg

 

II. Ramszesz egyik hivatalnoka, Sziesze állíttatta ezt a 129 cm magas mészkőből faragott, Upuautot és Íziszt ábrázoló szobrot. Sziesze királyi írnok és a raktárak felügyelője volt.: Újbirodalom, 19. dinasztia (kb. i.e. 1279–1213).:

http://images.metmuseum.org/CRDImages/eg/original/DP310779.jpg

 

 

Képek: 

I. Széthi abüdoszi templomában látható ez a jelenet. Az isten az uralkodói jogarokat adja át a fáraónak.	III. Ramszesz balzsamot ajánl fel Upuautnak. A jelenet Medinet Habuban, az egyik oszlopon látható.	Az "Utak megnyitója" teljesen állatalakban jelenik meg Tanetreti-serit, Amon énekesnőjének múmiakatronázsán, a lábrészen. III. Átmeneti kor, kb. i.e. 8-7. század. A felvételt a KHM-ben készítettem, Bécsben.

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2015.11.15.

Utoljára szerkesztve: 2016.12.19.

 

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press, 2003)

Hart,George: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses. London, 2005, Routledge

Geraldine Pinch – Magic in Ancient Egypt (British Museum Press)

Helck, W. – Otto, E. Westendorf, W.: Lexikon der Ägyptologie. (Wiesbaden, 1975-1989, Otto Harrassowitz) Band VI

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Hans Bonnet – Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte (Gruyter, Walter de GmbH, 2000)

Donald B. Redford (editor): The Ancient Gods Speak - A Guide to Egyptian Religion (Oxford University Press)

Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979)