Thot

 

Szerepe igen sokrétű, a bölcsesség istene, holdisten és isteni követ, kapcsolatban áll az írással, a tudományokkal, az orvoslással[1] és a túlvilággal.

Thotot – óe. DHwty – egész Egyiptom területén tisztelték az Archaikus kortól egészen a római időkig. Nevének jelentése ismeretlen.

Két fő megjelenési formája az íbisz és a pávián. Guggoló, kutyafejű pávián (Papio Cynocephalus) alakban az I. dinasztia idején jelenik meg szobrok formájában.[2] A Predinasztikus kor végének palettáin az íbisz standardon jelenik meg. Ezt a madarat az Óbirodalomban már biztosan összekapcsolták Thottal. A későbbi korokban gyakran íbiszként, vagy íbiszfejű férfiként ábrázolták, aki sokszor írnokpalettát és tollat tart a kezében. Fején általában kombinált holdkoronát visel, azaz a holdsarló és a holdkorong is megjelenik rajta. Viselhet még Atef koronát, valamint Fehér és Vörös koronát.

A Hórusz és Széth küzdelmét elmesélő legenda egyik változata szerint Thot Hórusz fia és Széth homlokából emelkedett ki. Néhány forrás, mint például Horemheb Metropolitan Múzeumban (New York) lévő írnokszobrának felirata, Ré fiának nevezi.

Hermopoliszban (Khmnw) teremtőistenként tisztelték. A héliopoliszi  teremtésmítoszhoz hasonlóan a hermopoliszi mítosz kiindulópontja is az ősvíz. Ebben 8 Heh isten lakozott, akik 4, az ősvíz alapvető tulajdonságait kifejező istenpárt alkottak. Nevük: Sötétség (Kuk-Kauket), Ősvíz (Nun-Naunet), Végtelenség (Heh-Hauhet), Elrejtettség (Amon-Amaunet). Az utolsó pár helyett állhat még a Tévelygés (Tenem-Tenemet), a Hiány (Gereh-Gerehet), vagy a Tagadás (Nia-Niat). Később az Ogdoádot Amontól, Sutól, vagy Thottól származtatták. A hermopoliszi teremtésmítosznak számos változata volt, egy különleges motívum az ős- vagy kozmikus tojás, ezek közül kettőben fordul elő. A őstojást lerakó madár lehetett a Nagy Gágogó, aki általában Amonhoz kapcsolódott vagy egy íbisz, melyet Thottal azonosítottak.

Szoros kapcsolat fűzi a királysághoz. Az új uralkodó fejére a koronát Hórusz és Széth, vagy Hórusz és Thot helyezi. Ők végzik a tisztító szertartást is, melynek során a király jobb és bal oldalára állva korsóból vizet öntenek az uralkodóra. Az élet vize ez, mely ankh jelek alakjában csurog ki a korsókból. Mint az „Idő Ura” és az „Évek Számlálója” ő jegyezte fel az idő múlását és a királyok számára hosszú uralkodási időt határozott meg. Thot és Szesat írták fel a szent Ised-fa levelére, a trónra lépő fáraó nevét és uralkodási éveit.

Thot feltűnik egy ősi purifikációs rituáléban is, Hórusz, Széth és Dunanui sólyomisten társaságában, ők így együtt a négy égtájat testesítik meg (PT 27).

A napvallásban is volt szerepe, Maat és ő kormányozta Ré bárkáját.

A Ptolemaiosz kori edfui és dendarai templomok felirataiban Thot hozta vissza a Núbiában kóborló Napszemet, Tefnutot. A Napszem visszahozójaként írja le őt a Halottak könyve is.

Plutharkosz „Ízisz és Ozirisz" című művében maradt ránk a kiegészítő napok mitikus eredete. Héliosz (Ré), a Napisten megharagudott Rhea (Nut) istennőre, amiért titokban egyesült saját fívérével Zeusszal (Geb). Átokkal sújtotta, mely úgy hangzott, hogy egyetlen hónapban, és egyetlen évben se adhasson életet gyermeknek. Rhea ekkor a bölcsesség istenéhez, Hermészhez (Thot) fordult, aki leült kockázni Szelénével (Hold), és elnyerte tőle az év minden napjának egyhetvened részét. Ezt az összesen öt napot hozzáillesztette az év tizenkét hónapjához. Ezeken a napokon születtek meg Nut és Geb gyermekei: Ozirisz, Aruérisz (az idősebb Hórusz), Tüphón (Széth) Ízisz és Nephthüsz.

 

Mint holdisten, szabályozta az évszakokat és a holdfázisokat, számba vette a csillagokat. Ennélfogva asszociálták az asztronómiával, matematikával és az elszámolásokkal.

Mindkét szent állata értelmezhető holdszimbólumként. Talán az íbiszek horgas, holdsarlóra emlékeztető csőre sugallta azt a gondolatot, hogy a Hold Thot egyik formája, a madár fekete és fehér tollazatát pedig a növekvő és fogyó hold jelének tekinthették. A páviánok hajnalban fecsegő hangon zajonganak, következésképpen az egyiptomiak értelmezhették ezt úgy, mint a felkelő nap üdvözlése a holdisten teremtményei által. A pávián az egyiptomi művészetben különböző üdvözlési helyzetekben is megjelenik, például a Halottak könyvében a Naphimnuszt kísérő  vignettán vagy Abu Szimbelben, ahol II. Ramszesz kolosszális szobrai fölött egy a felkelő nappal szembenéző, páviánokból álló frízt faragtak ki.

Holdisteni szerepe végig fontos volt. Gyakran ábrázolták Ré mellett, mint a Napisten éjszakai manifesztációja. A Későkorban megkapta az „Ezüst Aton” jelzőt.

Az eső és a villámlás istenének is tartották.

 

Thot az „Isteni Szavak Ura”, az isteni beszéd szimbóluma. Az írnokok patrónusa volt, hozzá szóló himnuszokat és imákat gyakran vésték írnokszobrokra, de iskolai szövegekben is használták, mint például az V. Anastasi papiruszon. Az írnokok „Thot követőinek” tartották magukat. Egy Thothoz szóló himnusz szerint a pávián szeme figyelte azokat az írnokokat, akik visszaéltek a tudásukkal, és meg nem engedett módon saját hasznukra alkalmazták azt.

A Középbirodalomtól Thotot, mint a bölcsesség és igazság istenét összekapcsolták Maattal, az igazság és a világrend megtestesítőjével. A görögök minden bölcsesség forrásának és a nyelvek megalkotójának tartották.

Thot és az írnokok közti közeli kapcsolat gyönyörű példái az első két  képen látható, Újbirodalom korabeli szobor.

Az írnokok minden reggel egy kis libációs szertartást végeztek az isten tiszteletére úgy, hogy kiöntöttek egy csepp vizet abból az edényből, amelybe ecsetjüket belemártották.

Thot könyve, melyről azt tartották, hogy minden ismeretet tartalmaz, törvényekről, mágiáról, természetről és a túlvilágról gyakran szerepel Ptolemaiosz kori történetekben, mint Neferkaptah és Szetna Haemuaszet története. Mindketten meg akarták szerezni a könyvet és ennek következtében előre nem látható következményeket kellett elszenvedniük.

Az „Élet Háza” (óe. pr anx) csak az írnokok számára hozzáférhető, nagyra becsült tudásközpont volt, ahol a tudományos papiruszokat őrizték. Thot védelme alatt álló papiruszai - pl. az orvosi kézikönyvek, a matematikai feladatok, a gazdasági dokumentumok vagy a tanitó dokumentumok a társadalmi szokásokról - gazdag tudást biztosítottak az arra jogosultaknak. Az elképzelés, hogy Thot világi szemek számára túlságosan szent ismereteket ad át néhány beavatott részére (különösen templomi könyvtárakért felelős írnokoknak) felbukkan egy Középbirodalomi elbeszélésben is a Westcar papiruszon. A történet a századokkal korábban uralkodó Khufu király (Kheopsz, IV. dinasztia) idején játszódik és egy Dzsedinek nevezett mágusról szól, aki ismerte Thot szentélyében a titkos kamrák számát. Hatalmas tudás ez, amelyet még maga a fáraó sem birtokolt.

 

A Piramisszövegekben a halott királyt segíti és védelmezi, elpusztítja ellenségeit, és átviszi őt az égi vízen, ha a révész vonakodik. A király át tud változni egy madárrá, amelynek a szárnyai Thoté, az „Istenek Leghatalmasabbjá”-é. Thot ünnepét rendszeresen említik az óirodalomi sírok áldozati formuláiban.

Fontos szerepe van az Ozirisz-mítoszban, ahol segít Anubisznak a test helyreállításában és megtanítja Ízisznek azokat a varázsszövegeket, melyek életre keltéséhez szükségesek. Meggyógyítja a skorpió által megmart gyermek Hóruszt, később pedig támogatja őt a Széth ellen vívott küzdelemben, éppé teszi Hórusz szemét, miután Széth kivágja azt. Meggyógyítja Íziszt, miután Hórusz dühében levágta a fejét. Emellett segít az isteni bíróságnak döntésük meghozatalában.

A Középbirodalomban a Koporsószövegek az isteni igazsággal asszociálják, hangsúlyozva, hogy ítélete mind Hóruszt, mind Széthet megelégedéssel tölti el. Egy szöveg azt mondja róla, hogy az „istenek békéje” van benne. Az ő szavainak az ügyessége teremt rendet az ellenségeskedő csoportok között Egyiptomban is. Mindazonáltal a Piramisszövegekben történő megjelenésével egyidejűleg vannak utalások arra, hogy Thot kegyetlen lehetett az igazság ellenségeivel szemben, lefejezte őket és kivágta a szívüket.

A Két út könyve az égen Thot mögött lakozó csillagokkal azonosítja az elhunytat. A Középbirodalom intelemirodalma és meséi rendszeresen használják Thot nevét az igazság metaforájaként.

Az Újbirodalomban fontos szerepe van a Halottak könyvében, amelynek szerzőjének is tartják. Az isten az Isteni Kilencség írnoka, felelős az összes fontos döntésekben vagy vitákban írott levelekért. Az ő pártatlansága és becsületessége megkérdőjelezhetetlen.  Hivatalnokok önéletrajzi felirataikban gyakran úgy jellemzik magunkat, mint „egyenes és igaz”, mint Thot. Az isten kötelessége, hogy feljegyezze az összes lelket, akik beléptek a „Duatba” vagyis az Alvilágba. A „Kettős Igazság Csarnokában” az isten felügyeli a mérleget, melyen a halott szíve megmérettetik Maat tollával szemben. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyítja az elhunyt igazi életét. Thot jegyzi fel és jelenti be a mérlegelés eredményét.

A Harmadik Átmeneti kor koporsóin Hórusz és Thot libációs szertartást végeznek a halott számára.

 

Thot íbisz formájú amulettjeinek részben túlvilági szerepe volt, amikor azonban íbiszfejű, mezítelen férfiként, sakálfejű szandálban jelenítették meg, akkor a  hermopoliszi teremtőisten ábrázolásáról van szó.

A III. Átmeneti kor nem királyi temetkezéseiben jelennek meg azok az amulettek, melyek előrelépő íbiszfejű férfit ábrázolnak, amely gyakran tart kezeiben udzsat-szemet. Ezek általában fajanszból készültek. Az Ozirisz-mítoszban játszott szerepe miatt a halott újjászületését remélték tőle, és hogy ételt biztosítson az elhunyt számára. A taniszi királyi temetkezésekből aranyból készült példányok kerültek elő. Tutakhamon múmiájának nyakában is találtak egy aranyból, földpát berakással készült ülő íbiszt. Álló példányokat pedig mindig ráhelyeztek a későkori múmiák mellkasára.

Standardon álló íbisz amulettek az I. Átmeneti kor temetkezéseiben jelentek meg, mindig aranyból, elektrumból vagy rézből készültek. A III. Átmeneti kortól a dinasztikus kor végéig az álló, vagy a lekuporodó példányokat gyakran kíséri Maat tollának, vagy magának az istennőnek az ábrázolása. Ez az amulett túlvilági szerepére utal, vizuálisan felidézi az isten szerepét a szív mérlegelésénél.

Pávián amulettjein mindig hatalmas sörénnyel, guggoló helyzetben, mancsait a térdein nyugtatva jelenik meg. Nem mindig viseli a holdkoronát, mellkasán gyakran jelenik meg medálként az udzsat-szem. Megjelenése a Ramesszida korra tehető, ekkor még fajanszból, de később bronzból, ezüstből és kőből készítették. Az ilyen amuletteket valószínűleg életükben is viseltek az írnokok istenük védelmének jeleként.

 

Lehetséges, hogy Thotnak volt egy korai kultuszközpontja a Deltában, a 15. alsó-egyiptomi nomoszban, amelynek egy íbisz a jelképe.

Legfőbb kultuszközpontja a fáraókorban Közép-Egyiptomban, Khemenuban, a modern el-Ashmuneinben volt. A görögök, mivel Thot isteni közvetítő volt,  Hermésszel azonosították és Hermész Triszmegisztosznak (háromszor nagy) nevezték. Úgy tűnik, hogy ez a cím Thotnak az esznai templomban olvasható egyik jelzőjéből a pA aA aA aA –ból alakult ki. Így kapta Khemenu is a Hermopolisz, azaz Hermész városa nevet.

Az eredeti Khemenu név a négy pár ősistenségre utal, akiket itt tiszteltek, és akiknek fontosságát elhalványította Thot, akinek egyik állandó jelzője „A Nyolcak Városának Ura”. Thot, azaz „Khemenu bikájá”-nak hitvese egy ritkán dokumentált, Nehmet-auainak nevezett istennő volt. Sokkal gyakrabban társították Szesattal, az írás istennőjével, akit vagy hitvesének, vagy leányának neveztek.

A várost a korábbi években csak szórványosan kutatták, de mostanában szisztematikus ásatás folyik a területen. Jelentős templom állt itt az isten tiszteletére, melynél III. Amenhotep két 30 tonnás, kvarcitból faragott páviánt állított fel. Sokkal később, az i. e. 4. században Petozirisz, Thot főpapja, Egyiptom perzsa megszállásának zűrzavarát követően helyrehozatta a templomi emlékműveket és visszaállította a parkot a szent páviánok és íbiszek számára. Ezeknek a mumifikált teremtményeknek ezreit temették el hatalmas katakombában, Petozirisz tuna el-gebeli[3] sírjához közel. A főpap önéletrajzi feliratában megemlíti, hogy a szent kozmikus tojás héjának egy részét, amelyből a napisten előbukkant az idők kezdetén, még mindig Hermopoliszban őrizték.

Szakkarában is volt egy íbisz- és páviántemető, ahová több mint ötszázezer íbiszt és pávián temettek föld alatti katakombákba. Szintén ezen a helyen volt Hermész Triszmegisztosz orákuluma.

A hermopoliszi Ogdoádot Thottal az élén Thébában is tisztelték, azonosítva őt Amonnal.

Kiterjedt tiszteletét jelzi, hogy voltak templomai Núbiában, a Nyugati Sivatagban levő Daklah-oázisban, valamint a Sínai-félszigeten is.

 

Képek

Nebmerutef szobra, 18. dinasztia, III. Amenhotep kora. Nebmerutef keresztbetett lábbal, a térdein kifeszített papirusztekerccsel ül a földön, és hallgatja, amit az oltáron ülő pávián diktál neki. A szobor jelenleg a Louvre Múzeumban látható.

A szobor Ramszesznakht  - Amon főpapja - alakját hagyományos írnoki testtartásban ábrázolja. A vállán Thot szent állata ül. Az állat mellső lábait a főpap fején nyugtatja, ez azt jelenti, hogy Ramszesznakht az isten jelképes védelme alatt áll. A papirusztekercsen hieroglif felirat olvasható Ramszesznakt nevével és címeivel. A szobrot fia, Neszamon állíttatta. Szürke gránit, 20. dinasztia második fele.

Thot íbiszfejű férfiként jelenik meg a mérleg előtt, amelyen Ani szívét megmérik az igazság tolla ellenében. Nádtollát és palettakészletét tartja, hogy lejegyezze az eredményt. Pávián alakjában ott ül a mérleg tetején is. Ani papiruszának (BM10470) részlete, 19. dinasztia.

II. Ramszesz feleségének, Nefertari-Merenmutnak a sírjából való ez a jelenet, mely a HK. 94. fejezetét mutatja be és célja, hogy íróeszközzel lássa el az elhunytat. A fejezet a következőképen kezdődik:

„Mondás, edény és paletta kérése Thottól a Túlvilágon, a Nagy Királyi Hitves, a Két Föld Úrnője, az Igazhangú Ozirisz Nefertari-Merenmut által…”

 

Thot II. Ramszesz abüdoszi templomában.

Tiggi felvétele

 

Relief Merneptah korából. Luxor, Nyugati Part.

 

Thot és Szesat feljegyzik a király nevét és uralkodási éveit a szent Ised fára.

III. Ramszesz temploma, Medinet Habu.

 

 

A hermopoliszi teremtőistent ábrázoló fajansz amulett

(ECM 1587) az Eton College gyűjteményéből.

26. dinasztia, Naga el-Deir.

 

 

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Kákosy László Ré fiai (Gondolat, 1979)

Richard H. Wilkinson The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Donald B. Redford (Editor in chief) The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

Carol Andrews Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)


 


[1] Az Ebers papirusz prológusa szerint őt tartották a receptgyűjtemények szerzőjének.

[2] Már a Predinasztikus korból is maradt ránk kőből készült guggoló pávián szobrocska, lásd: a Petrie Múzeum on-line katalógusában, UC15794 lelet.

[3] Hermopolisztól kicsit nyugatra található.