file:///E:/1 honlapom/01istenek/taweret.htm

A tA-wrt jelentése „a Nagy”, ez akár az istennő fizikai méreteire is utalhat, vagy fontos szerepére is, mint az otthonok, a szülő nők és a gyermekek védelmezője. A görögök a nevét Thoérisznek fordították.

Egyike Egyiptom számos vízilóalakú istennőjének, mint Ipet (A dajka), Reret (A koca) és Hedzset (A fehér). Ezeket az istennőket mind a terhességgel és a védelemmel asszociálták és gyakran nehéz megkülönböztetni őket. Közülük a legnépszerűbb Taweret volt, a többi istennőt gyakran csak egyik megjelenési formájának tekintették.

Mindössze egyetlen önálló tanulmányt ismerek az istennőről, ez Anneke Stracke nevéhez fűződik és a címe The Hippopotamus of Deir el-Medina – Examining the presence of Taweret in the Workman’s Village of Deir el-Medina. Ez a mű sem gyűjti össze a Tawerethez kapcsolódó összes ókori egyiptomi emléket és információt, csupán pillanatképet ad az istennő szerepéről a munkástelepülés életében, az Újbirodalom korában.

Általában írnak az istennőről az olyan átfogó munkákban, amelyek az ókori Egyiptom isteneivel és istennőivel, vagy a népi hiedelmekkel és személyes vallásgyakorlással, a nőkkel és szüléssel, Hathorral, illetve Deir el-Medinával foglalkoznak.

Ikonográfiája összetett. Feje vízilóé, lábai és karjai oroszláné, farka krokodilé. Előfordul, hogy egy egész krokodilt cipel a hátán. Lógó női mellei vannak és nagy pocakja, ez a terhességgel és a szüléssel való kapcsolatát hangsúlyozza. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy ez az ijesztő, vad megjelenés elriasztja a nőktől és a csecsemőktől az ártó, rosszindulatú erőket. Taweret gyakran tartja egyik, vagy mindkét mancsát a védelmet jelképező „sA”-amuletten[1]. Máskor az életet jelentő ankh hieroglifán nyugtatja mancsait, és az is előfordul, hogy egy-egy kést tart bennük. Gebel el-Szilszile sziklakápolnáiban többször emberfejjel és Hathor-koronával ábrázolták.

Plutarkhosz szerint Széth isten ágyasa volt[2], de elhagyta őt és az egyiptomi trón körüli vitában Hórusz oldalára állt. Néha Bész istennel társították.

Egyes egyiptológusok szerint alakja eredetileg az Egyiptomban a Predinasztikus kor óta jelen lévő víziló figurákból fejlődött ki, amelyek védelmező szimbólumok voltak. Az Óbirodalom idején Ipy alakjában tisztelték, aki a Piramisszövegekben az elhunyt uralkodót táplálja. Az Óbirodalom végétől mázas kerámiából, olykor féldrágakőből készült amulettjeinek széles skáláját készítették. A nők előszeretettel viselték ezeket a nyakukban termékenységet és sikeres szülést remélve.

Az istennőt csak jóval később, a Középbirodalom korára jellemző, a szülő nőket és csecsemőket védelmező úgynevezett varázsbotokon nevezik meg először Taweretként.

Az istennő szüléssel való kapcsolatára utal az „Aki eltávolítja a vizet” mellékneve is. Az Újbirodalom korában amulettjei minden településen és nekropoliszban előfordultak, nagy számban kerültek elő Amarna[3] házaiból is. Amulettjei között a szokásos ikonográfia mellett akadnak macskafejű, valamint háromosztatú parókát viselő, női fejes példányok is.

Az alábbi képeken egy hajtűt, egy sztélét és egy szobrocskát láthattok. A hajtű esetében nem nevezi meg felirat az istennőt, de a hátán megjelenik a krokodil, ezért biztosan nem egy közönséges vízilovat látunk. Valószínűleg Taweretet örökíti meg. Az Újbirodalom idejéről származó mészkőből faragott sztélén Taweret együtt jelenik meg Muttal. Mindkét istennő a nőkhöz kötődik. Bár egymással szemben ábrázolták őket, valószínűleg úgy kell elképzelnünk, hogy egymás mellett, velünk szemben állnak és így az áldozati asztal mindkettejük előtt van. Bal oldalon látható Taweret, mögötte egy fa van, ez faistennő jelleget kölcsönöz neki. Az ábrázolás hátterében talán a Hathorral vagy a Nuttal való azonosítás állhat, erre utal Taweret jelzője az „Ég úrnője”, valamint az is, hogy a fején az úgynevezett Hathor-koronát[4] viseli. Mut nevének jelentése anya, ezért az anyaság megtestesítőjének tartották, és őt is azonosították Hathorral. Karnakban az Újbirodalom korától Amon felesége volt. A feliratban úgy nevezik „Isheru úrnője”. Az isheru az a kifli alakú szent tó, amelyet a karnaki Mut-körzetben alakítottak ki az istennő számára. Az ő megjelenése is különleges, egy láda tetején lévő női fej. A láda valószínűleg az anyaméhet jelképezi. A sztélé megrendelője egy Honszu nevű férfi volt. Neve az alul vízszintesen futó feliratban maradt fenn. Valószínűleg egy nő sikeres terhessége és szülése érdekében állíttatta fel.

A Későkorból maradt ránk Taweret fajansz szobrocskája, amelyen macskafejű, terhes vízilóként örökítették meg, lógó női mellekkel. Emberi karjai oroszlánmancsban végződnek és ezeket a védelem szimbólumán nyugtatja. Oroszlánlábakon áll, a hátán ott van a krokodilbőr, a feje tetején pedig egy kis állat, talán gyík vagy bébi krokodil lehet. Kis mérete miatt a tárgy feltehetőleg amulett volt, de az is elképzelhető, hogy egy család/háztartás számára kultuszszoborként szolgált, viszont olyan áldozat is lehet, amelyet hálából ajánlottak fel az istennőnek a sikeres szülésben nyújtott segítségéért.

Taweret szerepe elsősorban az volt, hogy megvédje a nőket és a gyermekeket a terhesség, a szülés és a korai gyermekkor veszélyes időszakában, amikor az ókori világban még igen magas volt halálozási arány. Emiatt kultusza általában a háztartásokban zajlott és ábrázolásai ezért gyakran jelennek meg ebben a kontextusban, például ágyakon, székeken, fejtámaszokon, valamint kozmetikumok tárolására szolgáló edényeken.

Mágikus céllal készülhettek azok, az istennő alakjára formázott vázák, melyeknek az egyik mellbimbóján folyhatott ki a tej. A varázsszövegekben az istennőre „Reret”-ként – azaz Kocaként – is utaltak, aki jóindulattal és védelmezve fordult a gyermek Hórusz felé. Ezen a néven hívták segítségül a skorpió által megcsípett gyermekekhez is.

Nílussal való kapcsolatára utal a „Tiszta vízből való” (pA mw wab) jelző. Valószínűleg a víziló folyami életmódja miatt kapcsolták össze az istennőt az áradással. Az istennő vízzel való kapcsolatára utal a „Kút úrnője” jelzője is. Egy gebel el-sziliszilei szentélyben pedig úgy nevezik: „Aki Nun vizeiben van” (jmjt-nnw).

Különösen kedvelt volt Deir el-Medinében. Ahonnan nem csak sztéléi és szobrai kerültek elő, hanem más hozzá köthető tárgyak is. Ezek közül szeretnék néhányat megemlíteni a továbbiakban.

A munkásfaluból származó sztélék egy részén Taweret más istennők és istenek társaságában jelenik meg, de vannak olyanok is, amelyeken egyedül ő áll a tisztelet középpontjában. Van egy olyan Taweretnek és Hathornak szentelt sztélé, amelynek tudjuk a pontos előkerülési helyét, ez pedig a falu egyik háza, Szennedzsem családjának otthona volt. Ugyanebben a helyiségben volt egy áldozati asztal Bész ábrázolásával.

Egy votív sztélé felajánlója házanépe jólététének biztosítását kéri tőle: "Adja, hogy házam prosperáljon jótéteményei által minden nap [...]. Ő az, aki elűzi a rosszat és ismeri a kegyességet [...]. Féljétek Thoériszt, mert haragja súlyosabb, mint egy kvarcit hegy! Az élet ugyanis az ő jóindulatától függ."[5]

Az egyiptomiak tehát úgy gondolták, az istennő oltalmazza azokat, akik elnyerik jóindulatát és árt azoknak, akik kiváltják haragját.

Taweret legnagyobb és legépebb Deir el-Medinából származó szobra 40 cm magas. Fából faragták ki és vörös, sárga, valamint fekete színekkel festették ki. A C525-ös nyilvántartási számot viselő, Torinóban őrzött szobor állva ábrázolja az istennőt, a karjai a teste mellett lógnak. Vizilófeje van és háromosztatú parókája, a szájában látszanak éles fogai. A hátoldalán ott van a krokodilfarok. A szobrot egy Parahotep nevű festő és fiai állíttatták az istennőnek. Mivel a szobor pontos lelőhelye ismeretlen, ezért nem tudjuk, hogy a család házi oltárában állt-e, vagy a falu kápolnáinak egyikében.

Figurális osztrakonokon nem jelenik meg az istennő, azonban szövegesekben említik. Ezek alapján úgy tűnik, hogy volt egy évente megrendezésre kerülő fesztivál Deir el-Medinében, amelyen az istennő születését ünnepelték és ekkor lakomát is rendeztek a tiszteletére.

A munkások falujának néhány házában található egy szoba, melyben ágyformájú oltár állt, a falakat pedig Bész és meztelen táncosnők, illetve újszülött gyermeket tartó nők képe díszítette. Ez az építmény valószínűleg a személyes vallásgyakorlással állt kapcsolatban, elképzelhető, hogy az ábrázolásoknak születési rituálékban volt szerepe. Érdekes, hogy Bész Deir el-Medinában nem jelenik meg sztéléken, Taweret pedig jelenlegi ismeretink szerint nem jelenik meg a falak ábrázolásain. Amarnában viszont előfordult, hogy néhány szoba falát Taweret és Bész ábrázolások díszítették.

Népszerűsége nem korlátozódott a háztartásokon belül található kis oltárokra, az állami kultuszban is szerepet kapott. Ezt bizonyítja egy a Karnak templom 8. pülonján látható relief is, mely a köznép által már nem látogatható részen helyezkedett el, vagy az a szobor, melyet Pabasa[6] Karnakban állíttatott.

A Halottak Könyve egyes ábrázolásain az ártó lények elriasztójaként és a halott újjászületését biztosító istennőként szerepelt. Ebben az összefüggésben erejét regenerálónak és életet adónak tekintették. A „tiszta víz úrnője” jelzője az elhunyt megtisztításában végzett szerepét hangsúlyozza.

Deir el-Medinéből előkerült egy olyan vászondarab, amelyen az istennő ábrázolása látható. Áldozati asztal mellett ülő nőként jelenik meg, ezúttal nem terhes, a kezében lótuszvirágot tart. Az ilyen négyzet alakú vászondarabokat általában a múmia külső leplére varrták rá, és az volt a feladatuk, hogy védelmet biztosítsanak az elhunytnak. Sajnos a vászondarab konkrét lelőhelye ismeretlen.

Sírok ábrázolásain Taweret viszonylag ritkán jelenik meg. Deir el-Medinében egyetlen olyan sír van, ahol megörökítették, ez a TT 335[7], itt azonban kétszer is látható. Az egyik jelenetben egy szikomorfából kihajló nőalak, aki üdvözli, étellel és vízzel kínálja a Túlvilág bejáratához érkező elhunytat és feleségét. A felirat szerint ő „Taweret, az ő Nut nevében”. Megjegyzendő, hogy ismert egy olyan deir el-medinei sztélé, amely viszont a dum-pálmához kapcsolja Taweretet. Ramosze írnok megrendelésére készült. A sztélé felső részében Taweret vízilófejű nőként jelenik meg egy szentélyben ülve, a fején a Hathor-korona van. Bal kezében jogart tart, a jobb kezében pedig az élet hieroglifát. A szentély előtt egy étellel és virággal teli áldozati asztal áll, mögötte pedig három dum-pálma. Az istennőhöz tartozó felirat szerint ő a „dum pálmák Taweretje”. A sztélé alsó részében a függőleges feliratsávok mellett Ramosze és felesége, Mutemwija alakja látható.

A TT 335 másik jelenetében ismét nem szokványos alakban örökítették meg az istennőt, ugyanis női feje van. Az asszuáni hármasság egyik tagjával, Anuket istennővel együtt látható. Az ábrázolásban az istennőknek földrajzi szerepe van és Egyiptom egységét fejezik ki. Anuket Felső-Egyiptomot jelképezi, Taweret pedig Alsó-Egyiptomot,a felirat szerint ugyanis ő „Észak házának úrnője”.

Mindezek mellett az istennőnek kozmikus szerepe is van, ehhez kapcsolódik a „Horizont úrnője” jelző. Benne látták az északi féltekén található, fáraókori víziló csillagkép megtestesülését, mely magába foglalta a cirkumpoláris csillagok egy részét. Ebben a csillagászati szerepében található ábrázolása a Királyok Völgyében, I. Széthi (XIX. dinasztia) sírjában, Tyaruasz (TT 353) és Szenenmut (TT 232) sírjában, Théba nyugati partján és a III. Ramszesz Medinet-Habuban álló templomának Ozirisz kápolnájában.

Az Ég Weretjeként Taweret istennő az ún. Nagy démonok (Wer, gyakrabban nőnemben: Weret)[8] vezére is, akik a kései Újbirodalomtól kerülnek jobban előtérbe.

A 26. dinasztia idején a vízilóalakú istennők szerepe kiegészül, hónapistennő funkciót is betöltenek.

Taweret a görög-római kori templomok ún. "születési házainak" (mammiszi) ábrázolásain az újszülött gyermekisten védelmezői között szerepel.

Gyakran azonosították más istennőkkel. Mint anyaistennő, leginkább Ízisszel, vagy Hathorral azonosul, sokszor viseli utóbbi jellegzetes fejdíszét. A Halottak Könyve 186. fejezetének vinyettáján együtt jelenik meg a két istennő, közvetlenül azonosítják őket egymással, mivel a szövegben csak Hathorról esik szó. Skarabeusz pecsételőkön szintén előfordul, hogy együtt jelenik meg Hathor és Taweret ábrázolása.

Karnakban templomot emeltek számára. A Wilbour papirusz szerint a Hardai nomoszban található Temetben is rendelkezett templommal. Deir el-Medinében szentélyt emeltek a tiszteletére, ahonnan rengeteg libációs edény és sztélé került elő, bár a jelenlegi régészeti bizonyítékok nem támasztják ezt teljesen egyértelműen alá. Írásos forrásokból tudjuk, hogy a Görög-római korban Oxyrhychosban[9] és Papremisben[10] volt szentélye. Oxyrhychosban Széthel együtt tisztelték, mint Thoérisz-Athéné. Alakja csak a kereszténység római kori bevezetésével tűnik el Egyiptomból. A kereskedelemnek köszönhetően egyébként Egyiptomon kívül is megjelent. Ábrázolása megtalálható Krétán, ahol a víz istennőjeként tisztelték, valamint a núbiai Kermában és Meroéban is.

Az alábbi, Deir el-Medináról szóló cikkben láthatjátok a TT 335 egyik jelenetét, amelyben az emberfejű Taweret Anukettel együtt szerepel:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Donald B. Redford (Editor in chief): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz, Szépművészeti Múzeum (Budapest, 1999)

Anneke Stracke: The Hippopotamus of Deir el-Medina – Examining the presence of Taweret in the Workman’s Village of Deir el-Medina (Universiteit Leiden, 2019)

Edward Scrivens - Goddesses in Ramessid Egypt: Representations of Gender and Gendered Agency in the Divine Sphere (University of Oxford, 2019)

Kasia Szpakowska: Demons in Ancient Egypt (Religion Compass 3, no. 5, 2009: 799-805.)

[1] Ejtsd: sza. Tulajdonképpen egy védelmező hurok. Hieroglifaként a „védelem” és az „amulett” szó írásához is használták.

[2] Mind Taweret, mind Széth kapcsolódott a vízilóhoz. Míg Taweretben a nőstény állat borját védelmező aspektusa tükröződik, addig Széthben hím víziló a pusztító aspektusa.

[3] Ekhnaton fáraó uralkodása alatt Egyiptom fővárosa volt. Ekhnaton idején az állami kultusz Atonra, a korong alakú Napistenre korlátozódott Egyiptomban.

[4] Tehénszarvak között megjelenő Napkorong.

[5] Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz, Szépművészeti Múzeum (Budapest, 1999) 92. oldal

[6] Amon Isteni Feleségének, Nitókrisznak (26. dinasztia) a gazdasági főintézője volt.

[7] Nakhtamon örökhajléka, aki a 19. dinasztia idején élt, Amon szobrásza volt és „I. Amenhotep, A Két Ország Ura” uab-papja.

[8] E rosszindulatú szellemek befolyása az általuk lakott területekre korlátozódott, mint amilyenek a kutak, tavak, tócsák, üregek, mocsarak, dombok, de a tűznek, az égnek, és a földnek is vannak Weret-démonai.

[9] A mai el-Bahnasa, ókori egyiptomi neve Per-medjed.

[10] A nyugat Deltában található település.

Taweret, vagy Thoérisz