Szopdu

Az istennek két különböző aspektusa van, egyrészt kozmikus sólyomisten, ugyanakkor emberalakban a keleti határ istene. Kultuszközpontja a 20. alsó-egyiptomi nomosz egykori székhelye, Per-Szopdu városa volt, mai nevén Saft el-Henna. Neve[1] feltehetőleg a spd – hegye (valaminek) szóra vezethető vissza.

A 2. dinasztia elejéről származik egy edényfedél, amely Perineb (Prj-nb) herceg tulajdonát képezte, ezen szerepel a „Szopdu munkása” cím, mely feltehetőleg egy papi rang, eddig ez Szopdu kultuszának legkorábbi bizonyítható nyoma. A létesítmény, ahol Perineb szolgált Jpwt városában volt, mely valahol a Delta keleti részén található, pontosan még nem sikerült beazonosítani.

Általában kushadó sólyom alakjában ábrázolják, testét lepel borítja, a fején pedig két hosszú, keskenyedő végű tollat visel. Így jelenik meg a nomoszának jelvényén is. Legkorábbi ábrázolása ugyanakkor Szahuré (5. dinasztia) halotti templomában van, itt teljes emberalakban örökítették meg. Arctípusa, szakálla és bőrszíne is az ázsiaiakra, vagyis az idegenekre jellemző. Amikor férfiként jelenik meg, a kezében uasz-jogart és ankh jelet, vagy hadisteni jellegéből fakadóan lándzsát és csatabárdot tart. Még az Újbirodalomban is megfigyelhető ez az idegenszerű ábrázolása. Ritkán sólyomfejű férfiként is megörökítették, ilyenkor nem jellegzetes tollkoronáját, hanem a Hórusszal való azonosítás miatt a Kettős koronát viseli.

Egyes egyiptológusok úgy vélik, hogy a sólyomalak bár ősi, de nem eredeti megjelenési formája. A Piramisszövegekben az elhunyt király fogaival azonosítják, és a Seped ibehu (Spd ibh.w) jelzővel illetik, mely azt jelenti: a fogak hegye. Sethe szerint elképzelhető, hogy eredetileg fogak formájában tisztelték, a Piramisszövegek 201-es mondása azonban arra utal, hogy krokodil fogainak hegyéről van szó, Kees szerint ez az eredeti alakja. Viseli a „karmok hegye” címet is, ezeket a jelzőket nevéből szójáték formájában képezték. A Piramisszövegekben asztrális jellege van előtérben, már azonosítják Hórusszal és azt írják róla, hogy Szopdet és Szah gyermeke, akik Ízisz és Ozirisz sztelláris formái. A „ragyogó tollú” kozmikus sólyomra úgy utalnak, mint a legidősebb lények egyikére. Azt tartották róla, hogy egy szent ligetben tartózkodik, mely feltehetőleg az ősdombon helyezkedett el. Olyan természetfeletti lényeket tartott távol, mint például a rettegett déli Krokodil. Szopdu követeitől tartottak az élők. Az ártó szándékú halottakat pedig Szopdu mészárszékén vágták le.

Egyik jelzője alapján kapcsolatban állt egy ősi, helyi fakultusszal, a Piramisszövegek 480-as mondása úgy írja le, mint „aki a kSbt fája alatt van”.

Szopdu, ahogy egyik megjelenési formája is sugallja, valóban szorosan kapcsolódik az idegen országokhoz. Kultuszközpontja a Delta keleti határán található, így egyik fő feladata a határ őrzése volt, emellett uralta azokat az utakat is, amelyek az országból kifelé és befelé vezettek. Olyan jelzőket visel, mint „Az idegen országok ura”, és a „Keleti sivatag ura”. Legkorábbi ábrázolásán Széthtel együtt ázsiai foglyokat vezetnek. Ezt a relieftöredéket jelenleg a berlini Neuses Museumban állították ki. Fején virágkoszorút hord és Szmt-övet (ejtsd: sezmet) visel. Ugyanebben a templomban Thottal együtt is megörökítették. Niuszerré naptemplomában is található két emberalakú ábrázolása. A határ uraként Egyiptom biztonságáért felelt, ez a funkciója tükröződik vissza az olyan jelzőkben, mint az „Erőskarú az istenek között”, a „Mészárlás ura”.Fontos szerepe volt még Egyiptom hatalmának biztosítása is a szomszédos országok felett.

A Középbirodalom idején a Horizonton lévő Hórusszal (Harakhtyval) azonosították és később szívesen utalnak rá úgy, mint a keleti Hóruszra. Hatóköre tehát idővel terjeszkedett, úgy vélték, hogy az egész keletet magába foglalja. A Vörös-tenger partján, a Wadi Gasusban, ahonnan az ókorban a Puntba induló hajók indultak, II. Szeszósztriszt idejétől szerepel a feliratokban, amelyekben a Kelet ura címet kapja. Valószínűleg úgy tekintettek Szopdura, mint az idegen országok képviselőjére, de különösen az ázsiaiakéra, hasonlóan Dedunhoz, aki Núbiát képviselte. Mint „a Kelet ura” egyike a négy égtáj őrének.

Nem meglepő tehát, hogy idegen jellemvonásokkal rendelkezik, vagy idegen ruhadarabokat visel, mint a már említett sezmet-öv gyöngyfüggői, mely csak rá jellemző. Szopduval összefüggésben megjelenik a Sezmet[2] országa kifejezés, hogy mely terültet jelöli, az még vita tárgyát képezi. Egyes vélemények szerint a Sínai-félszigetet, mások szerint viszont a Szopduhoz kötődő Deltabeli térséget.

II. Szeszósztrisz uralkodási idejétől említik a feliratokban az istent a Sínai-félszigeten, Serbit el-Khadimban. Az itt található türkizbányák védelmezője, Hathor, a Türkiz úrnője mellett. Szintén a félszigeten található Jabal al-Magharahból a legidősebb felirat, amelyben említik, III. Amenemhat uralkodására datálható. Sem temploma, sem kápolnája nem állt a Sínai félszigeten, de Hathor serabit el-khadimi kisebb kápolnájában egy Hatsepszut és III. Thotmesz uralkodására datálható oszlopfeliratban szerepel a neve.

Királyi feliratok szerint a Kelet nyersanyagait is biztosítja. III. Thotmesz karnakban egy jelenetben Amonnak türkizt, lápiszt és malachitot áldoz, a királyt Szopdu alakja követi.

Nem csak északon tisztelték, Gebel-Barkalból, Núbiából egy töredékes szobra került elő, mely kushadó sólyomként ábrázolja őt. A szobrot III. Amenhotep fáraó állíttatta, akit a felirat Szopdu szeretettjének nevez. Hatsepszut Deir el-Bahari-i templomában szintén szerepet kap az isten. Az uralkodónő griff alakjában tapossa szét Egyiptom ellenségeit, míg a jelenethez tartozó feliratban Szopdu a következőket mondja: „Neked adom Ázsia összes mntjw-ját”.

Egy Taharka idejéből származó relieftöredéken három oroszlán jelenik meg. Az egyik Resep, a másik Kádes, a harmadikat egyes egyiptológusok Szopduként azonosítják, a Lexikon der Ägyptologie szerint viszont ez az azonosítás téves. Mivel azonban Szopdu az ázsiai régió istene volt, nem zárható ki, hogy kapcsolatba hozták őt olyan közel-keleti istenekkel, akiket integráltak az egyiptomi vallásba, mint például Baál és Resep, Kádes és Asztarté.

A Görög-római korban Hórusszal és Suval azonosították, Ázsia legidősebbjének és az Idegen országok örökösének nevezik. Egy Edfui felirat szerint „Su úgy van ott, mint Szopdu, aki az ázsiaiakat legyőzi”. Mihosszal, akinek kultuszhelye a közelben van, szintén azonosították ezért oroszlán, illetve sólyomfejű oroszlántestű griffként is megjelenhetett. A 30. dinasztia idején bizonyíthatóan Memphiszben is volt kultusza.

Összefoglalva elmondható, hogy apja trónörököseként Szopdu hadisteni jellege mindig alapvető maradt, fő feladata Egyiptom megvédése volt. Ezért láthatjuk, amint ázsiai ellenségeket üt agyon, vagy megkötözött foglyokat vezet a király elé. A Hórusszal való azonosítása miatt nem csak Egyiptom ellenségeinek legyőzőjeként tekintettek rá, hanem a Napisten ellenségeinek legyőzőjeként is. Megjelenhet a Napbárka orrában állva, amint Széthhez hasonlóan elpusztítja Apophiszt.

Ajánlott link:

Tutankhamon sírmellékletei között talált standard tetején kushadó Szopdu sólyom, mely aranyozott fából készült.

http://www.eternalegypt.org/EternalEgyptWebsiteWeb/HomeServlet?ee_website_action_key=action.display.element&story_id=&module_id=&language_id=1&element_id=60408&ee_messages=0001.flashrequired.text

Kép:

Készítette: Maatkara

Felhasznált irodalom:

Bonnet – RÄRG 3. kiadás (Hamburg 2000)

Geraldine Pinch – Handbook of Egyptian Mitology

LÄ Band 5 1107-1110

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)