Szokarisz

Szokarisz a memphiszi régió ősi sólyomistene.

Az isten ókori egyiptomi neve Zkr[1], jelentése bizonytalan. A Piramis-szövegek szerint Ozirisz fájdalmas kiáltásából ered (PT 1256), ez azonban abból az időből származik, amikor a két istent már társították. Egy másik elmélet szerint neve a sk r – a száj megtisztítása – kifejezésből ered[2]. Ezt a kifejezést a szájmegnyitás szertartásával összefüggésben használták, amelyben Szokarisz is szerephez jutott. A rituáléban Szokarisz szerepe hasonló, mint amikor Ptah a szobor alapanyagát - a követ és a fát - élővé teszi, de az ő területe a fémművesség. A Zkrj írásforma a Középbirodalomtól fordul elő. A Szokarisz elnevezés egy görög drámaírótól, Cratinus-tól (kb. i.e. 520-423) ered.

Számos jelzője van, mint például a „Roszetau-i”[3], vagy a „A titokzatos régió ura”. Oziriszhoz hasonlóan őt is feltámadott istennek tartották, korlátlan mozgással és hatalommal, erre enged következtetni, a „Nagy isten, két szárnya kitárva” jelzője.

A Koporsó-szövegek szerint Rs-wDA – „Aki egészségesen ébred” Szokarisz fia.

Szekeret, Szokarisz női párja az Újbirodalom idején jelenik meg és a Ptolemaiosz korban beleolvad Hathorba. A Ptolemaiosz korban Nephthüszt néha hitveseként említik.

Korai történetéről keveset tudunk. A Palermói kő szerint az 1. dinasztia idején létezett a Maaty bárka ünnepe, mely feltehetőleg Szokariszhoz kapcsolódott. A Piramis-szövegekben a „Maaty bárka legelején állónak”[4] nevezik őt, valamint egy óbirodalmi papi cím is utal a bárka és Szokarisz kapcsolatára. Az Óbirodalom korából papi címek jelzik kultuszának népszerűségét, melyek közül az egyik, a „Szokarisz templomainak felügyelője, az ő minden kultuszközpontjában” arra utal, hogy az istent számos helyen tisztelték. Emellett neve előfordul teophor- és helyiségnevekben is.

Már ekkor kapcsolatban áll a Henu-bárkával, egy 6. dinasztia korabeli fémmunkás mester a következő címet viselte: „A legnagyobb méltóságú Szokarisz Henu-bárkájában”. A Piramis-szövegekben pedig Szokarisz és a Henu-bárka, olyan szoros kapcsolatban van egymással, hogy a bárka néha az isten nevének ideogramja.[5]

Eredeti természetét nagyon nehéz megfogni, mert kevés az információ, ugyanakkor mind Ptahhal, mind Ozirisszel nagyon korai az azonosítása. Az azonban biztos, hogy a memphiszi temetők istene, melynek egyik része, Szakkara a nevében megőrizte az isten nevét.

Szentélye RA-sTAw a Gízai nekropolisz közelében volt, de az is elképzelhető, hogy magát Gízát jelöli az elnevezés. A Piramis-szövegekben említett kultuszközpontja, PDw-S feltehetőleg Szakkarában volt.

Az Óbirodalom idején sólyomként ábrázolták, néha sólyomfejű emberként, ugyanakkor elsődleges alakja feltehetőleg egy domb, vagy földhalom.

A mesteremberek istene volt. Míg Ptah a kőfaragók és az asztalosok patrónusa volt, addig Szokarisz a fémmel dolgozóké. Őt tartották a fémmegmunkálás feltalálójának. A Piramis-szövegek 1968-as mondása szerint ő alkotta meg a király szigonyát. Az Óbirodalom idején élt Tepemankh szakkarai sírjában egy fémmunkás így buzdítja egyik társát: „A henyélés gyűlöletes Szokarisz számára, ó, kézműves.” Egy öntőmunkás Kaemrehu sírjában pedig a következőt mondja: „Sör Sokarisznak, a királyomnak.”

Féművességgel való kapcsolata a későbbi korokban is megmaradt. Antefoker[6] anyjának sírjában áldozati ajándékok egy soránál így írják le az ábrázolt karkötőket, bokapereceket, uszeh-gallérokat: „Szokásos dísztárgyai a nekropolisznak, melyet Szokarisz formázott meg a saját ujjaival, megalkotta őket ezüstből, elektronból, lápiszból, türkizből és karneolból.” A Halottak könyve 172. mondása szerint, ezüst edényeket készít az elhunyt számára. A Görög-római kori templomban Denderában a király egy tükröt ajánl Hathornak a következő szavak kíséretében: „Vedd a tükröt, melyet Szokarisz öntött”.

Más mesterségeknek a patrónusa is volt, így, például Kagemni sírjának[7] egyik jelenetében egy kenőcskészítő így szól a kenőcshöz: „Szokarisz tegye édessé illatodat.”

Már az Óbirodalomban azonosították Ptah-hal, Memphisz teremtőistenével. Összevont istenségként, mint Ptah-Szokarisz az Újbirodalomtól jelenik meg ábrázolásokon, sólyomfejű emberként. Hitvesének Szakhmetet tartották. Egy III. Átmeneti kori koporsón Ptah-Szokariszt Ozirisz fiának nevezik.

Halotti istenség. A Piramis-szövegek szerint fogadja és megtisztítja az elhunyt királyt[8], akit, miután azonosult az istenséggel Szokarisz Henu-bárkája visz az égbe[9]. A 6. dinasztiától ismert az „üdvözült Szokarisz előtt” kifejezés, azonban áldozati formulákban csak a Középbirodalomtól jelenik meg.

Túlvilági szerepére utal a „Temetés ura” mellékneve is.

A Középbirodalom Koporsó-szövegeiben a halott átváltozásánál és a szájmegnyitás szertartásában tölt be fontos szerepet.

Egy 22. dinasztia korabeli imában az elhunyt azt kéri, hogy bá-lelke Szokarisz mellett lehessen.

Már a Piramis-szövegekben azonosítják Ozirisszel, ennek köszönhetően az Óbirodalom végétől Szokarisz jellemét, rítusait és ünnepeit egyre inkább meghatározzák az Oziriszhez kapcsolódó mítoszok, rítusok, ünnepek. Ozirisz-Szokariszként felesége Ízisz, gyermeke Hórusz. III. Ramszesz medinet habui templomában az uralkodó a következő jelzőt kapja: „Aki védelmezi Szokariszt, mint fia, Hórusz”. Egy Ramesszida himnuszban pedig így szólnak Oziriszhez: Ré-Kephri ragyog a tested felett, mikor alszol, mint Szokarisz.” Általában sólyomfejű múmiaként ábrázolták, kezében a királyi jelvényekkel, fején fehér koronával.

A Késő korban a halott jelzője néha Szokarisz-Ozirisz xy.

A Középbirodalom idején halotti sztéléken jelenik meg először a Ptah-Szokarisz-Ozirisz alak, aki ilyen formában a fáraókor végéig fontos túlvilági isten. Általában Ozirisz jelzőit viseli és valószínűleg az ő egyik formájának tartották.

Az Újbirodalomtól jelenik meg ábrázolásokon, melyekben leggyakrabban Szokarisz, vagy Ozirisz jellegzetességei dominálnak. Általában múmialepelbe burkolt, emberfejű alak, aki egy szarkofághoz hasonló talapzaton áll. Ptah-Szokarisz-Oziriszt néha törpeszerű alakban is ábrázolták, fején skarabeusszal, talán ez volt az előképe a Pataikosz-figuráknak.

Szokarisz chthonikus, azaz a földdel, a föld mélyével, ezáltal a mezőgazdasággal is kapcsolatban álló isten. Ez az aspektus feltehetőleg Ozirisszel való azonosításából ered, és az Újbirodalomtól bizonyítható, amikor fesztiválja mezőgazdasági tevékenységeket is magába foglalt, mint például a csordahajtás vagy a föld felkapálása.

A sivatag ura, ahol szentélyei és a temetők is találhatók. Elképzelhető, hogy StAjt-szentélye eredetileg egy föld alatti sír volt, hasonló I. Szethi abüdoszi kenotáphiumához.

Az Újbirodalomban, az Amduat[10] 4-5. órájának illusztrációi, Szokarisz birodalmát egy óriási sivatagos barlangnak ábrázolják, ahol sötétség uralkodik és a Napbárkát szárazon kell vontatni. Itt lakozik „Szokarisz, aki a homokján van[11]”.

Szoláris aspektussal is rendelkezik. Az Újbirodalomtól számos utalás történik Szokarisz és a Napisten kapcsolatára. Például Nakhtmin Núbiában, Dehmitben található sírjában azt mondják Szokariszról, hogy Ré-Harakhty előtt kormányoz. Egy halotti sztélén azt mondják Ré Szokarisz bárkájában utazik. A Halottak könyve 168-as mondásában pedig az elhunyt azért könyörög Szokariszhoz, hogy láthassa a felkelő és lenyugvó napot. Kheruef thébai sírjában a feltámadt Szokariszt a felkelő Nappal azonosítják. Az Amduat negyedik és ötödik órájában Szokariszt a Nap éjszakai megtestesülésének tartották.

A Görög-római korban Szokariszt a „kis Nap”-nak nevezik, ebben az időszakban a Szokarisz-Ré forma is ismert.

Szokariszt számos formában ábrázolják. Gyakran örökítik meg sólyomként, vagy sólyomfejű múmiaként. Az istenség leglenyűgözőbb megjelenítése ebben a formában II. Sesonk fáraó ezüst szarkofágja. Fejékként általában az Atef-koronát viseli, ez szarvakkal és kobrákkal is kiegészülhet. Viselheti a Kettős-koronát is, illetve szoláris aspektusában az ureusz-kígyós Napkorongot. Jóval szimbolikusabb formában sólyomfejjel díszített sírhalom, melyet néha bárkára helyeznek, megjelenik így az Amduat könyvének vignettáin is. III Thotmesz Királyok Völgye-béli sírjában sólyomfejű alakként látható egy háromfejű, szárnyas kígyó felett állva, egy ovális gyűrűben az Alvilágot is jelképező „Szokarisz földjén”. Az Amduat 5. órájának ábrázolása ez. A gyűrű az Aker[12] kettős szfinx hátára van elhelyezve. A kígyó bevilágítja a területet az isten számára és őrzi őt a Túlvilágon. Az 5. órában jut el a Napisten az Alvilág legmélyére, ahol majd a 6. órában egyesül Ozirisz testével.

Szokarisz ritka megjelenési formája található II. Ramszesz Beit el-Vali templomában, ahol teljes emberalakban ábrázolták. Fején kosszarvval és kisebb Napkoronggal kiegészülő kettős tollkoronát visel.

Az istenség kultuszközpontja Memphisz és környéke volt. Az akkori fővároson kívül az Óbirodalomtól tisztelték Hqnt-ben, valamint a Mokattam fennsíkon és Heluánban a kvarcit- és mészkőbányák környékén. Fesztiválját a Memphiszi régión kívül Közép- és Felső-Egyiptomban is megtartották például Meirben, Denderában és Asszuánban.

Thébában a Középbirodalomtól fordul elő. Legkorábban 11. dinasztia korabeli fa-sztéléken jelenik meg Asszaszifban és Deir el-Bahariban. Az Újbirodalomban már Théba mindkét partján tisztelték. Szokarisznak kiemelt szerepe volt Karnakban az Akhmenu templomban, ahol neki szentelték a tengelymenti szentélytől délre található helyiségekeket.

A Théba nyugati partján álló „millió évek templomaiban” több uralkodó – Hatsepszut, III. Amenhotep, II. Ramszesz - is helyiségeket szentelt Szokarisznak. Kultuszhellyel rendelkezett I. Szethi abüdoszi templomában is. A Ptolemaiosz-korban, egy-egy kápolnát ajánlottak neki az edfui Hórusz templomban és a denderai Hathor templomban. A sólyomfejű Ozirisz-Szokarisznak utolsó ismert ábrázolása Karakalla császár idejéből való és Philén található.

Már az Óbirodalom kezdetétől minden évben megrendezték a Szokarisz fesztivál elődjét az akhet[13] évszak 4. hónapjának 26. napján. A király halotti kultuszán keresztül Szokarisz túlvilági újjászületéséhez és a kozmikus körforgásokhoz (pl. napciklus) kapcsolódó ünnep volt, melynek része volt a királyi nekropoliszba tett látogatása és halotti áldozatok felajánlása is, valamint egy körmenet, a Szokarisz-bárka (Hnw) királyi épületek körüli körbevontatása. A Középbirodalomtól kezdve oziriszi aspektusokkal gazdagodott az ünnep rituáléja. Például termőföldből gabona Oziriszt formáztak, melybe magot vetettek.

A Szokarisz fesztivált nagy pompával ünnepeltek az Újbirodalom idején, ekkor már az akhet évszak 21. napján kezdetét vették az előkészületek és az ünnepségsorozat összesen 10 napig tartott. Az Újbirodalomtól a Szokarisz fesztivált Théba nyugati partján is megtartották. Az ünnep 6. napjának, a bárka körbevontatásának ábrázolása látható III. Ramszesz medinet habui templomának második udvarában. Az ünnep vége a dzsed oszlop felállítása volt, ez az áradás utolsó napjára esett.

Szokarisznak, mint halotti istennek szoros kapcsolata volt a temetési rituáléval, a szájmegnyitás szertartásával és a halott újjászületésével. Az evilági létben is fontos szerepe volt, mint patrónusa és védelmezője a sírokat építő munkásoknak a sírfelszerelést készítő mesterembereknek, valamint a mumifikálásnál használt anyagok és rituális eszközök készítőinek.

Linkajánló:

II. Sesonk szarkofágjáról láthatsz képeket az alábbi címen:

http://members.tripod.com/~ib205/shoshenq2.html

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinen Ägyptens, Komet GmbH, 2001

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band V. 1055-1075