Széth

„Széth vagyok, a káosz teremtője, aki villámlik az Égbolt horizontján.”[1]

Úgy tűnik, eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Az ókori Egyiptom történetének korai szakaszában tűnt fel és a dinasztikus kor végéig fennmaradt. Az isten történelme ugyanolyan viharos, mint a személyisége.

Nevének pontos etimológiája nem ismert, az egyiptomiak utólag a tS, tx – feldaraboló[2], zavarkeltő szavakból vezették le. Többféle írásmódja ismert, az onomasztikonban szereplő változat mellett pédául így is írták:

Egyiptom legrégebben dokumentált istenei közé tartozik. Első bizonyítható ábrázolása Skorpió király mészkőbuzogányának fején található, ahol standardok tetején állva látható, azonban elképzelhető, hogy már a Nagada I. időszakra datálható tárgyakon is megjelenik.

Nem bizonyítható, hogy ő volt az istene Felső-Egyiptom eredeti lakóinak - a predinasztikus Nagada I kultúrának - akiket leigáztak Hórusz követői, érdekes azonban, hogy a Nagada (Ombosz) régió később Széth legfontosabb kultuszközpontjává vált. Az elképzelés, hogy egy vallás ellentmondásos istene egy meghódított vallás istene, nem ritka és önmagában véve nem elvetendő, de nincs elég bizonyíték arra, hogy ez történt Széthtel az egyiptomi vallásban.

Ő volt „a vörös”, a hirtelen haragú, a düh, az erőszak, és mint Ozirisz rosszakarója, a lázadás és a viszály megtestesítője. Mint a káosz istene, a harmóniával és a renddel, a Maattal állt szemben. Nagy fizikai erőt tulajdonítottak neki, úgy vélték jogarával könnyedén képes elpusztítani egy istent is. Gyakori jelzője a nagy erejű: - aA pH.tj.

Széth volt a fémek ura, a vasat, mely az egyiptomiak által ismert legkeményebb fém volt, „Széth csontjainak” nevezték.

Nut és Geb gyermekeként a héliopoliszi Enneád tagja. Születésének napja, a 3. epagomenális[3] nap szerencsétlen napnak számított az egyiptomi naptárban. Születésének helye a vallási szövegek szerint az Ombosz régió. A Piramisszövegek 205. mondása szerint úgy jött a világra, hogy durván kihasította magát anyja testéből.

Hitvesének testvérét, Nephthüszt tartották, de kísérője lehetett Hathor, Thoérisz, vagy az idegen eredetű Anat és Asztarté[4]. A Piramisszövegek 1521. mondása Neith istennővel társítja. Kétséges, hogy Anubiszt[5], Nephthüsz fiát valaha is Széth fiának tartották, így házasságukból nem született isteni gyermek, ez szokatlan az egyiptomi mitológiában.

A Hórusz és Széth küzdelmét elmesélő mítosz szerint Thot, aki aranykorongként emelkedett ki a zűrzavar istenének homlokából, Hórusz és Széth fia, erre utal egyik jelzője, a „Két úr fia” is.

A Harris mágikus papirusz szerint Maga (mgA), a krokodildémon Széth fia.[6]

Kapcsolatait mitikus családjával viták és erőszak jellemzik. Az Ozirisz-mítosz szerint megölte testvérét, Oziriszt, majd 80 évig tartó keserves küzdelmet vívott Egyiptom trónjáért Hórusszal, fivére fiával. Miután Egyiptom trónját Hórusznak ítélték, a Napisten bejelentette, hogy Széth vele fog élni, mint fia.

A 2. dinasztia idején Peribszen uralkodása alatt, ő foglalta el Hórusz helyét a szerekh felett a királynévben. Haszehemui király neve felett Hórusz és Széth együtt jelenik meg.

Ezután úgy tűnik az istenség háttérbe szorult, annak ellenére, hogy az Óbirodalom túlvilág irodalmában sokszor említik. A Piramisszövegek szerint szárnyai vannak, ez a későbbi korokban néha képi ábrázolásban is megjelent. Segíti az uralkodót túlvilági útja során, a 1145-ös mondásban pedig az elhunyt király Széth erejét követeli magának.

Az Ó- és Középbirodalomban Hórusz és Széth Egyiptom két országrészének a megtestesítője lett. Több ábrázoláson ketten koronázzák meg a királyt, tanítják nyilazni az uralkodót, vagy a fáraó foglyait vezetik. A Kairói Múzeumban látható I. Szeszósztrisz fáraó 10 darab hatalmas ülő szobra, melyek hajdan halotti templomát díszítették. Ezek közül néhánynak trónján az ország szimbolikus egyesítését, a szema-tauit, Hórusz és Széth végzi.

A hükszósz korban az ellenséges uralkodók saját főistenükkel Baállal azonosították.

A Halottak könyvében Széthet az északi égbolt uraként tartották felelősnek a viharokért. Ezzel az elképzeléssel történelmi dokumentumokon is találkozhatunk, pl. a II. Ramszesz és a hettita király leánya között kötött diplomáciai házasságról szóló feliratban. Ebben az uralkodó arra kéri Széthet, hogy oszlassa el a viharfelhőket és szüntesse meg az esőt és a havat, amik hátráltatják a hercegnőt útja során. Széth megtisztítja az eget, és meleggé teszi az időt.

Széth teszi ártalmatlanná a gonosz Apophisz-kígyót, amikor megpróbálja tekintetével megállítani a napbárkát éjszakai útja során. A Halottak könyve 108. fejezetében találkozhatunk ezzel, de maga az ideológia először a Koporsószövegekben jelenik meg. Innen ismert gyakori jelzője a „Nagyerejű a Milliók Bárkájában”.

 „Ami engem illet, én vagyok Széth, a legerősebb az Isteni Kilencségben. Én ölöm meg mindennap a Mindenség Ura, a Napisten ellenségeit, és ott állok az ő bárkájában. Nincs egyetlen olyan isten sem aki el tudná végezni ezeket a feladatokat.”[7]

A magántemetkezésekben Széth túlvilági szerepe negatív, rémisztő dolog, akit el kell kerülni, mert árt a holttestnek, ahogy Ozirisz holttesének is ártott. Az Ó- és Középbirodalom túlvilági irodalmában ezért vannak olyan mondások, melyek a holttest Széth elől történő elrejtését célozzák. A Halottak könyve 17. mondása Réhez fohászkodik: „Szabadíts meg ettől az istentől, aki elrabolja a lelkeket és aki abból táplálkozik, ami rothadt, aki belsőségeken él és aki sötétségben és homályban van, aki megrémíti a fáradtakat – ő Széth.”[8]

Előfordult, hogy Hóruszt és Széthet összevonták és Hórusz-Széthnek nevezték, ilyenkor kétfejű emberként ábrázolták, akinek az egyik feje sólyom, a másik pedig széth-fej. Hórusz és Széth amikor megbékülnek egymással, akkor együtt győzik le a közös ellenséget, így előfordul, hogy együtt pusztítják el az Apophisz-kígyót. Az Amduatban és a Kapuk könyvében is megjelenik ez a kétfejű lény, a felirat szerint a neve Hr.wj=fj - „Ő, a kétarcú”.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy Hórusz és Széth egysége a teljes egész kifejeződése. Kees szerint a két isten erejének az egyesítéséről van szó. Griffith véleménye szerint Hórusz és Széth egysége a királyban megtestesülő kettős istenség kivetítése. Az uralkodó nem csak Hórusz megtestesítője, hanem Hórusz és Széth egységének, megbékélésének is. Jó példa erre a királynő egyik jelzője, az „Aki látja Hóruszt és Széthet”. Néha az egységben két különböző aspektus nyilvánul meg, amikor a király uralkodik, akkor Hórusszal azonosul, amikor pedig az erejét kell használnia, akkor Széthtel. Mindkét aspektus nélkülözhetetlen, a két isten együttműködése a király személyében a garancia a világ jólétére. Hatsepszutot úgy írják le, mint aki kormányozza az országot Ízisz fiaként (Hórusz) és olyan erős, mint Nut fia (Széth). Az isten gyakori jelzői közé tartozik a Nut fia: - zA nw.t

Egyes vélemények szerint az Óbirodalomban a király titulatúrájában a széthi aspektus az Arany-Hórusz - Hr-nbw[9] nevében jut kifejezésre, de Griffiths ezzel nem ért egyet. Az Újbirodalmat követő időkben az Arany-Hórusz nevet már úgy értelmezték, mint Hórusz győzelmét Széth felett.

Az Újbirodalomban hadistenként is tisztelték. Az egyiptomi haderő négy hadteste közül az egyik az ő nevét viselte. III. Thotmesz Széth szeretettjének nevezi magát. A 19-20. dinasztiában a ramesszida királyok védelmezője lett. Néhányan a nevükben is hordozták az isten nevét, ilyen volt I és II. Széthi, valamint Széthnakht (Széth erős). II. Ramszeszt a kádesi csatát elbeszélő feliratokban Széthhez hasonlítják:

„Olyan volt, mint Széth, a nagyerejű, mint Szakhmet, dühöngésének idején.”[10]

Azt a békeszerződést, amelyet a fáraó korábbi ellenségeivel, a hettitákkal kötött egy olyan ezüst táblán pecsételték le, amelyen Széthet, mint az „Ég Urát” ábrázolták, aki nem más, mint a hettita viharisten Teshub.

A 20. diansztia után az istenség ismét veszített jelentőségéből. Lényében egyre több rokon vonást fedeztek fel a környező népek, Egyiptom ellenségeinek az isteneivel, például az ázsiaiakéval. A líbiai Ast is Széth egyik formájának tartották.

A 26. dinasztiáig az erő, az erőszak és a hatalom tisztelettel és félelemmel övezett képviselője volt. Egy vészjósló isten, akinek karaktere és mitológiai szerepe pozitív és negatív aspektusokat is magában hordoz. Ezután azonban széleskörű tisztelete megszűnt, szerepe egyre inkább negatív lett, míg nem elátkozott isten lett. A Ptolemaiosz-korban a papság külön varázsrítusokat hajtott végre elpusztítására. Ennek ellenére ritkán a Napisten ellenségeinek elpusztítójaként megjelenik templomábrázolásokon.

A csillagászatban is szerepet kapott. Az északi égbolton található Göncölszekeret[11] az egyiptomiak comb formájúnak vélték és Széth csillagképének tartották.

Eredetileg állati formában jelenítették meg. Egy különleges, eddig azonosítatlan állat kötődik hozzá, melyet széth-állatnak nevezünk.

Később emberalakban, széth-állat fejű férfiként is ábrázolták. Előfordul, hogy fején viseli Felső-Egyiptom Fehér koronáját, vagy a Kettős koronát. Megjelenhet teljesen emberalakban, egzotikus, más országokra jellemző ruhában, fején egy kúp alakú szarvas és napkorongos koronával.[12] A Kharga-oázisban, a hibiszi Amon-templomban szárnyas, sólyomfejű alak, aki ledöfi az Apophisz-kígyót. Néhány tudós azon a véleményen van, hogy ez a jelenet inspirálta a keresztény Szent György és a sárkány motívumot.

A széth-állat egyiptomi neve - SA.

Pofája hegyes, lehajló, füleinek vége szögletes, teste kutyaszerű, bojtos végű farka felfelé áll. Ülve, állva, és fekve is megjelenik az ábrázolásokon. Valószínűleg mitikus lény, egyetlen ma élő állattal sem azonosítható. Vannak arra utaló jelek, hogy maguk az egyiptomiak is mesebeli lénynek tekintették. Beni-Hasszánban középbirodalmi sírok vadászjeleneteiben a széth-állat egy sólyomfejű, oroszlántestű, szárnyas griff és egy kígyófejű négylábú állat társaságában jelenik meg. Ezek a lények feltűnnek a Középbirodalomra jellemző, szülő nőket és csecsemőket védelmező, varázsbotokon is.

Egy a 12. dinasztia idejéből származó pektorálon[13], mely a Myers Museumban tulajdonában van, Hórusszal szemben látható, a két királyság szimbólumaként. A 11. felső-egyiptomi nomosz jelképe a standaron ülő széth-állat és az isten sokszor kapja meg a Felső-Egyiptom ura melléknevet: - nb tA Sma.w. A sakálokhoz hasonlóan a széth-állat is feltűnik a napbárka vontatójaként.

Az írásrendszerben a széth-állat olyan szavak determinatívumaként szerepelt, mint az jh – betegség, nSn.j – dühöngés, nqm – szenvedni, pxpx – vihar, rsw.t Dw.t – rémálom.

A széth-állaton kívül számos más állatot is azonosítottak vele. A korai időkben az istenhez kapcsolódott a vörös ökör, amit rituálék során áldozatként mutattak be. Felvehette a sivatagi antilop alakját is, melyet néha úgy ábrázoltak, hogy a fáraó éppen elvágni készül a torkát. A Halottak könyvében a Napisten arra utasítja Hóruszt, hogy vigyázzon egy fekete vadkanra, ami olyan erős benyomást tett az istenre, hogy elvesztette eszméletét. A vadkan nem más, mint Széth. Geb krokodillá változtatta Széthet, miután az megölte Oziriszt. A víziló, melynek szerepe az egyiptomi vallásban általában jóindulatú, pusztító jelenség is lehetett, sokszor felborította a papiurszcsónakokat és letaposta az árpát. Gyakran kapcsolták össze Széthtel, és mint ilyet, megölték. A királyi vízilóvadászat, mely a Hórusz Széth felett aratott győzelmét szimbolizálja már az első dinasztia idején hagyomány volt. A vízilóvadászat-motívum az óbirodalmi masztabákban is megjelenik. Edfuban a  Ptolemaiosz-korban a templom reliefek tanulsága szerint vízilóval azonosították. A papok vízilóalakú süteményt ettek szimbolikusan elpusztítva így az istent. Busziriszban, Ozirisz egyik fő kultuszközpontjában kecskéket áldoztak fel, melyeket szintén Széth megtestesítőjének tartottak. A Középbirodalomtól a Hui nevű teremtmény is Széth manifesztációja, ez egy üvöltő szamár, vagy egy kígyó szamár fejjel. Ezen kívül még a disznó, a szamár és bizonyos halfajták is Széthhez köthetők. A Széthhez kapcsolódó állatok feláldozása, megölése az őt körülvevő vallási tevékenység része volt. Széth szimbolikus elpusztítását célozta az úgynevezett „sivatagi madár megfojtása” rituálé is.

A 25. dinasztia után a széth-állat eltűnt mind az írásból, mind a művészetből, ettől kezdve az istent leggyakrabban szamárként jelenítették meg, melybe kés van döfve, hogy ártalmatlanná tegye.

Az egyik leggyakrabban használt jogar, vagy pálca az állatfejű uasz (wAs). Előfordul, hogy a pálca feje jól felismerhetően széth-állatot formáz.[14] Ez azonban nem befolyásolta eme istenjelvény népszerűségét, hiszen a leggyakrabban ábrázolt jogar a különböző istenek kezében. Jelentése hatalom, uralom, boldogság. Mivel Széth a viharok istene, feltételezhetően ezért tekintették a jogart a szelek felidézőjének. Az uasszal mutat közeli rokonságot a dzsam-jogar (Dam). Csak abban különbözik az előbbitől, hogy a szára hullámos.

Széthet gyakran hívták segítségül vagy említik mágikus szövegekben. Az általa előidézett kedvezőtlen feltételek és más ellenséges istenek ellen reméltek tőle segítséget. A Leiden-papirusz egyik mondásában Széth kardja betegség démonok legyőzésében nyújt segítséget. Ugyanakkor előfordul, hogy jó életért fohászkodtak hozzá.

„Üdvözlet neked, ó Széth, Nut fia, a nagyerejű a milliók bárkájában, aki elpusztította az ellenséget, a kígyót, Ré bárkájának orrában, nagy csatakiáltású, adj nekem jó életet…”[15]

Érdekes, hogy az isten mitológiában betöltött szerepe, veszélyes, erőszakos és lázadó természete nem tartotta vissza az egyiptomiakat attól, hogy személyes istenüknek válasszák. A személynevek mutatják, hogy néhányan nem tétováztak hasonló tulajdonságokat tulajdonítani Széthnek, mint más, jobban megbecsült isteneknek: „Széth-nagy”, „Széth-kedves”, „Széth-elégedett” stb.

Amulettjei ritkák, főleg a Ramesszida-korra datálhatók. Tulajdonosuk életében viselte, mint az isten védelmének jelét. Néhány szépen kivitelezett bronz példány széth-állat fejű férfiként ábrázolja őt, Felső-Egyiptom Fehér koronájával, vagy Kettős koronával. Köztük néhány aranyozás nyomait mutatja.

Őt ábrázolja egy széth-fejű szfinxet formázó, kisméretű, fából készült szobor, mely a Ramesszida-korra datálható. A talapzat oldalán Széthez szóló áldozati szöveg fut.

Kultuszhelyei általában a sivatag határán, karavánutak bejáratánál találhatók, csakúgy, mint fő kultuszközpontja, nbw.t. városa, görög nevén Ombosz. A város Luxortól 30 km-re, északra helyezkedik el, az aranybányákhoz vezető Wadi Hammamat[16] bejáratánál. Felső-Egyiptomban az 5., 10., 11. és 19. felső-egyiptomi nomoszokban tisztelték még. Alsó-Egyiptomban a 14. nomoszban, ami Egyiptom északkeleti határán található. Per-Ramszeszben is jelentős volt a kultusza. A Líbiai sivatag egyik területén a római korig tisztelték. A Dakhla-oázisból ismerünk egy ábrázolást, ahol Vespasianus császár mutat be áldozatot Széthnek és Nephthüsznek.

A görögök saját lázongó istenükkel, Tüphónnal[17] azonosították.

Összefoglalva, a lázadó természetű Széth a zűrzavar istene, az erőszak megtestesítője volt. Az egyiptomiak mégis tisztelték, mint olyan istent, akivel nem árt „jóban lenni”. Az egyiptomiak a zűrzavart, bizonyos mértékig elfogadták, mint az élet velejáróját és nélkülözhetetlennek tartották az élet rendjéhez.

Az egyiptomi mitológiában Széth a jó ellenpontja, a „szükséges rossz”, sok negatív tulajdonsága mellett pedig egyúttal a világrend fenntartója azzal, hogy a Napbárka útjának folytonosságát biztosítja.

Hórusz és Széth együtt uralkodott a világ felett a fáraón keresztül, de mindkettőnek meg volt a maga helye az univerzumban. Amikor Hórusz Alsó-Egyiptom ura, akkor Széth Felső-Egyiptomé, amikor a sólyomisten a Fekete Föld ura, a termékeny Nílus-völgyé, akkor Széth a Vörös Földé[18], a forró, terméketlen sivatagé. Amikor Hórusz Egyiptom megtestesítője, és védelmezője, akkor Széth az idegen országoké.

Ajánlott linkek:

1. Skorpió buzogányfeje:

http://xoomer.alice.it/francescoraf/hesyra/KingScorpion2.htm

2. Peribszen sztéléje, Abüdoszból:

http://xoomer.alice.it/francescoraf/hesyra/new/k104281.jpg

3. Haszehemui sztéléje

http://xoomer.alice.it/francescoraf/hesyra/new/Khasekhemwy_x.jpg

4. Leletek Széth omboszi templomának III. Thotmesz korabeli alapítási depozitjából, aki feltehetőleg kibővíttette, vagy felújíttatta a templomot. Valamint votív ajándékok, illetve egy Széthet ábrázoló sztélé töredéke:

http://www.digitalegypt.ucl.ac.uk/naqada/temple/finds.html

5. III. Szeszótrisz dashuri templomának relieftöredékei között is találunk Széth ábrázolást:

http://www.metmuseum.org/toah/hd/dats/hd_dats.htm

Készítette:

Közzétéve: 2006.09.19.

Utoljára szerkesztve: 2024.12.21.

Felhasznált irodalom:

Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Donald B. Redford (Editor in chief): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

H. Te. Velde – Seth, God of Confusion (Leiden, 1967)