Szesat

 

Szesat az írás, a feljegyzések és nyilvántartások, valamint a tudományok, így az építészet és a matematika istennője, illetve a királyi archívumok, hivatalok, és évkönyvek úrnője. Egyes egyiptológusok szerint nevének átirata sXAt, ami női írnokot jelent.

 

Az 1. dinasztia idején szimbóluma szerepel a királyi évkönyvekben, például Den fáraó uralkodása idején egy templomalapításnál. Egy a hierakónpoliszi templomkörzetből származó, Haszehemui idejéből (2. dinasztia) való gránittömbön már istennőként találkozunk vele, amint a templomalapítási rítus részeként segédkezik az uralkodónak földbe ütni az épület területét kijelölő cövekeket és kifeszíteni a kötelet. A rítusban a kötelet „Szesat szolgálónője” feszítette ki, ahogy ez a Palermói kő fentebb említett bejegyzéséből kitűnik. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy ez a személy a királyné lehetett. Egy hasonló jelenetet ábrázoló relief került elő a gebeleini Hathor-templomból is, mely stilisztikai jellemzők alapján a 2. dinasztia végére, vagy a 3. dinasztia elejére datálható.

 

Látni fogjuk, hogy számos melléknévvel illették, melyekben megfogalmazódnak legfontosabb funkciói.

Szesat segített a királynak valamennyi szakrális építmény tervezésében, mely az olyan jelzőiben tükröződik vissza, mint „Az építés úrnője” és „Az építők úrnője”.

Az Óbirodalom korában, Szahuré uralkodása idején, mint isteni adminisztrátor Szesat különböző hadizsákmányként szerzett állatcsordákat vesz számba. Itt egyik jelzője „Az isteni tekercsek házának élén álló” (xntt pr-mDAt-nTr), ez feltehetőleg azt jelenti, hogy a királyi adminisztrátori hivatal isteni védnöke. Másik mellékneve „A királyi utód tekercseinek háza élén álló”, tehát nyilvántartotta a királyi gyermekeket is, így ismerte a genealógiákat és számon tartotta a hercegek trónhoz való jogát.

Ugyanitt kapja meg a „Rwt-asszonyok házának élén állója” címet is. Ők valamilyen munkásasszonyok, akiket két buzogányszerű eszköz jellemez, melyeket a kezükben tartanak. Khabauszokar (3. din) – aki Szesat szolgája is volt – sírjában ezek az asszonyok a kőgyöngy készítő nők mellett állnak, de, hogy mit állítottak elő azt nem tudjuk, talán az íráshoz használt festéket.

Szesatot már az Óbirodalomban, bár ritkán de összefüggésbe hozták Nephthüsszel és Mafdettel. Mafdet mintha csak az istennő ikertestvére lenne, mivel a Palermói kő tanúsága szerint születésnapjukat egy napon ünnepelték. Pontosan nem tudjuk mi a volt az asszociáció oka.

A Piramisszövegek 616-os mondása szerint pedig Nephthüsz az ő Szesat nevében a halott végtagjait illesztette össze. Ebben az esetben sem tudjuk mire vezethető vissza az asszociáció. Wolfgang Helck a Lexikon der Aegyptologie-ben azt írja, hogy a kapcsolat, abban keresendő, hogy Szesat az építés istennője és így megfelelően tudja a végtagokat is összeilleszteni, Bonnet ezzel nem ért egyet, szerinte inkább az lehet a háttérben, hogy Nephthüsz Ozirisz királyi udvarában valamilyen hivatali pozíciót töltött be. Egy Ptolemaiosz-kori feliratban Denderában Nephthüszt úgy nevezik „Aki feljegyezi az életidőt, az Évek Úrnője, a Sors Úrnője”. Emellett Szesat, csakúgy, mint Nephthüsz is alsó-egyptomi, valószínűleg szaiszi eredetű.

Elképzelhető, hogy a Piramisszövegekben[1] 426-os mondásában szereplő Szesau az istennő férfi megfelelője volt, de sajnos túl keveset tudunk róla ahhoz, hogy képet alkothassunk természetéről.

 

A Középbirodalomtól olyan ábrázolásával is találkozhatunk, ahol Szesat az idegen foglyok nevét, és a tőlük beszedett adót jegyzi fel.

 

Uralkodási éveket és szed-ünnepeket biztosít az uralkodó számára. Az újbirodalmi templomábrázolásokon láthatjuk, amint Thottal együtt felírja ezeket a szent Ised-fa[2] leveleire. Szimbólumát felállították Niuszerré és Oszorkon szed-ünnepén, utóbbi esetben a feliratok tanúsága szerint az istennő is megjelent. Fő feladata a király életidejének felvésése volt a pálmaoszlopra. III. Amenhotep számára például azt mondja az istennő: „Millió éveket adok számodra, életet és jólétet”[3]. III. Ramszeszhez pedig így szól: „Feljegyzek számodra olyan sok szed-ünnepet, amennyi Atumnak volt”[4]. IV. Ramszesznek pedig a következőt mondja: „Ré élettartamát adom neked és Atum éveit”[5]. Rovátkákat vésni egy botra a legkorábbi formája a nyilvántartásnak és olyan időkre vezethető vissza a keletkezése, amely megelőzi az írást. Valószínűleg ezért nevezik Denderában az istennőt úgy, hogy „Aki először írt”. Korai formájában az istennő inkább nyilvántartás-vezető volt, mint írnok. De később is hangsúlyos ez a szerepe, Edfuban úgy nevezik, hogy „Aki számba vesz minden dolgot a földön”. Az Újbirodalom idején találkozunk először az Élet Házával való kapcsolatával is, Karnakban, a hüposztil csarnok egyik oszlopán úgy nevezik, „Aki az Élet házában van”, ez az asszociáció feltehetőleg ősi címére a „Az isteni tekercsek házának élén álló”-ra vezethető vissza.

Szorosan összekapcsolódott Thottal, a bölcsesség istenével, akinek hitvese vagy leánya is lehetett. A koronázási szertartás során Thottal együtt adja a fáraónak az öt királyi titulust. Szesat legkésőbb az Újbirodalomtól a hermopoliszi istenkör tagja lett, amelynek ettől fogva úrnőjének is nevezhették.

 

A görög-római kori templomokban olyan melléknevekkel is illették, mint „Az Élet Háza élén álló”, vagy „A tervrajzok és tekercsek úrnője”. Ebben a korszakban Thébában Rattauival, Denderában pedig Hathorral azonosították.

 

Szesatot általában leopárdbőr ruhát viselő nőalakban ábrázolták, különleges fejdísszel, melynek több változata van. Egy nyélből és egy rozettából áll. Utóbbinak általában hét ága van – de 5-7 között változhat – és kezdetben szirmokra vagy babérlevekre hasonlít. Khabauszokar sírjában a rozetta felett egy lefelé fordított hónap hieroglifának tűnik az ív, amelynek csúcsát két toll egészíti ki, itt az eszköz nyele spirálmotívumos. Wainwright felveti, hogy a szimbólumnak kapcsolata lehet a Narmer palettán a király mögött álló saruhordozó alakja felett olvasható jelcsoporttal, mely egy Hm-jelből és egy 7 szirmú virágból áll. Szahuré templomában még megjelenik a spirálos nyél, de már a későbbi korokra jellemző sima is. II. Pepinél jelenik meg az a változat, amelyik a későbbi korokra jellemző: a rozetta szirmai lándzsaformájúvá válnak, a lefelé forduló ív és a két toll pedig egymásba olvad, lefelé fordított szarvhoz válik hasonlóvá. A szimbólum megjelenik Niuszerré Naptemplomában egy isteni eszközöket felsoroló listában a – Neithhez tartozó – nyilak mellett, mint szaiszi isteni erő. Nem tudjuk, milyen eszközről lehet szó, bár a dinasztikus kort megelőző időszakban valószínűleg az írással, vagy asztronómiai megfigyelésekkel állhatott kapcsolatban. Szesat szimbólumáról még Hórapolló is ír, szerinte múzsát, határtalant és sorsot jelent.

Egyes egyiptológusok szerint leopárdbőr öltözéke varázslással való kapcsolatára utalhat. Nevezik Nagy Varázserejűnek is, illetve Szesat is lehet az, aki mondásaival elűzi Apophiszt. Leggyakrabban pálmaágat tart a kezében, amelyen az éveket szimbolizáló rovátkákat látunk. A történeti időkben több ezer, százezer, millió, sőt az örökkévalóságig tartó éveket ad az uralkodónak, ezért a pálmaág alján általában egy ebihal „ül”, mely a 100.000-es szám hieroglif jele és megjelenik a sen-gyűrű is, mely a végtelenség szimbóluma. Azokban a jelenetekben, ahol Szesat a király jubileumait jegyzi fel, ott az ág tetejéről az ünnepség hieroglif jelei függenek. Amikor a király oldalán jelenik meg alapítási szertartás során, akkor kezében gyakran tart mérőcöveket, fakalapácsot és kifeszített kötelet.

 

Amulettjei rendkívül ritkák. A British Múzeumban található egy átlátszatlan fehér üvegből készült, Ptolemaiosz-kori amulett[6], amelyről úgy gondolják, őt ábrázolja. 1929-ben került a gyűjteménybe. Az amulett az istennőt teljes emberi alakban örökíti meg, fején egy mödiuszt és egy 5 ágú rozettát vagy csillagot visel. Bal kezében pálmaágat tart, melyre rovátkát vés a jobb kezében lévő nádtollal. A medál hátoldala lapos.

 

Wainwrigth szerint a történeti idő hajnalán még kultuszban részesülhetett, de az Óbirodalom idején ez megszakadt. Jelenlegi ismereteink alapján nem rendelkezett önálló templommal sem az Óbirdalomban, sem pedig azt követően vagy azt megelőzően. A „Szesat szolgái” címet írnokok és építészek viselték, olyan emberek, akik szakmájuknál fogva álltak kapcsolatban az istennővel, és akik patrónusuknak tartották őt. A királlyal és a királysággal a fáraókor végéig rendkívül szoros maradt a kapcsolata, mivel – ahogy már említettem – feljegyezte az uralkodó nevét születésekor, életéveket és szed-ünnepeket biztosított a számára, de nyilvántartotta gyermekeit és cselekedeteit is. Segített neki megtervezni a szakrális építményeket, kimérni az épületek kerületét és az alapítási szertartásbeli szerepénél fogva minden templomnak részese volt.

 

 

Az istennő gyakori jelzői:

Hieroglif

Átírás

Jelentése

nb.t zS

Az írás úrnője

nb.t mdw nTr

Az isteni szó úrnője

sfxt-abw

A hétszarvú

nb.t qd

Az építés úrnője

Hnwt pr mDAwt

A könyvtárak úrnője

 

 

Ajánlott linkek:

Ez az istennőt ábrázoló mészkő relief I. Szeszósztrisz (Középbirodalom, 12. din., kb. i. e. 1919-1875) piramistemplomából származik. Szesat a királyi hadizsákmányt veszi számba

http://www.brooklynmuseum.org/opencollection/objects/3576/Goddess_Seshat/image/8406/image

 

Szesat 5 cm-es nagyságú Ptolemaiosz-kori, átlátszatlan fehér üvegből készült amulettjét láthatjátok az alábbi linkre kattintva. Jelenleg a British Múzeumban őrzik.

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details.aspx?objectId=135821&partId=1&people=98849&peoA=98849-1-7&page=1

 

 

Képek: 

Szesat istennő és Hatsepszut fáraónő, aki itt férfiként, fáraói ornátusban jelenik meg, megalapítják az uralkodó vörösgránit kápolnáját.

I. Széthi abüdoszi templomából származik ez a jelenet, amelyen trónon ülve látjuk az istennőt, abban a teremben, ahol a királyi elődök fel vannak sorolva.

Thot és Szesat - a Nagy, Aki az Élet Házában van - áldozatot kap az uralkodótól a karnaki templom hüposztil csarnokának egyik oszlopán.

Szintén Karnakban található ez a jelenet, ahol az istennő szed-ünnepeket vés pálmaágának végére. Éppen az élet hieroglifát rajzolja.

A Ramesszeumban található ez a relief, melyet sajnos nem lehet egyben lefényképezni. Itt láthatjuk, amint Atum, Thot és Szesat felírják a szent Ised-fa levelére II. Ramszesz nevét.

A relief folytatása.

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson: The complete Gods and Goddesses of ancient Egyipt (The American University in Cairo Press)

Aude Gros de Beler: Die Götter und Göttinen Ägyptens (Komet GmbH, 2001)

Lucia Gahlin: Egyiptom – istenek, mítoszok és vallás (Glória Kiadó, 2001)

LÄ Band V. 884 – 888

Bonnet – RÄRG 3. kiadás (Hamburg 2000)

G.A. Wainwrigth – Seshat and the Pharaoh JEA 29 (1940)

Carol Andrews – Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Toby A. H. Wilkinson – Early Dynastic Egypt (Taylor & Francis e-Library, 2005)


 

[1] 285-ös mondás (§426b), mely kígyók távoltartására irányul.

[2] Héliopolisz egyik kultikus fája, eredetét az egyiptomi hagyomány a legrégebbi múltba vezeti vissza. Hajdan, amikor Rének meg kellett küzdenie ellenségeivel, ez a fa meghasadt.

[3] G.A. Wainwrigth – Seshat and the Pharaoh 35. oldal

[4] G.A. Wainwrigth – Seshat and the Pharaoh 34. oldal

[5] G.A. Wainwrigth – Seshat and the Pharaoh 34. oldal

[6] Leltári száma: EA59412.