A Hórusz-fiúk

 

A Hórusz-fiúk túlvilági istenek, vagy védőszellemek. Nevük a következő: Imszeti (imstii), Hápi (Hpy), Duamutef (dwA-mwt.f) és Kebehszenuf (qbH-snw.f).

 

Legkorábban a Piramisszövegekben említik őket, ahol Hórusz fiainak és lelkeinek is nevezik őket.

A 2078 és 2079-es mondás a következőképpen írja le őket:

„barátai a királynak, akik segédkeznek ennek a királynak…, a khem-i (letopoliszi) Hórusz gyermekei; összekötik ők a kötéllétrát ennek a királynak, szilárddá teszik ők a falétrát ennek a királynak, lehetővé teszik ők a királynak, hogy felemelkedhessen Khepri-hez, amikor az megszületik az ég keleti oldalán.”

Az 552-es mondásban éhség és szomj elhárító szerepük van:

„Nem leszek szomjas Shu miatt, nem leszek éhes Tefnut miatt; Hápi, Duamutef, Kebehszenuf és Imszeti elűzi az éhséget, ami a hasamban van és a szomjat ami az ajkaimon van.

 

Az Újbirodalomban a Halottak Könyvében a négy védelmező lélek túlvilági szerepe még jobban kidolgozott.

A 137 mondás szerint:

„Óh, Hórusz fiai, Imszeti, Hápi, Duamutef és Kebehszenuf: miként kiterjesztitek védelmeteket apátok Ozirisz-Khentimentiu fölé, úgy terjesszétek ki védelmeteket (a halott) felett, eltávolítottátok az akadályt Ozirisz-Khentimentiu elől, hogy az istenekkel élhessen ő, űzzétek el Széthet tőle.

A 17-es mondás pedig a következőt írja róluk:

„Ami pedig az Ozirisz mögött álló bíróságot illeti, Imszeti, Hápi, Duamutef és Kebehszenuf; ők azok, akik a Nagy Medve mögött állnak az északi égbolton…Ami pedig ezt a hét leleket illeti, Imszetit, Hápit, Duamutefet, Kebehszenufot, Maayotefet, Őt-Aki-a Moringa-fa-Alatt-Van és Hóruszt-A-Szem-Nélkülit, ők azok, akiket Anubisz állított Ozirisz temetésének védelmére.”

A Kapuk Könyve 10. szakaszában a Hórusz-fiúk fékezik meg a wmmti kígyókat. Ezek a kígyók Ré ellenségének, az Apóphisz-kígyónak a szövetségesei.

 

Annak ellenére, hogy számos szövegben Hórusz fiainak nevezik őket, pontos rokoni kapcsolatuk bizonytalan. A már említett khem-i Hóruszon kívül Haroériszt és az idősebb Hóruszt is több szöveg nevezi apjuknak. Egyes elképzelések szerint Ízisz volt az anyjuk, a Halottak Könyve 125. mondását kísérő illusztrációkon pedig azt a gondolatot láthatjuk, hogy egy lótuszvirágból születtek.

 

Legkorábbi előfordulásuktól a Piramis-szövegekben, a Hórusz-fiúk kizárólagosan túlvilági kontextusban fordulnak elő, kultuszban nem részesültek, ezért általában védőszellemként utalnak rájuk. A Középbirodalomtól kezdve minden sírban jelen vannak, és segítséget kérnek tőlük majdnem minden koporsón és kanópusz-edényen[1]. A korai Piramisszövegekben azok között az istenek között szerepelnek, akik előtt kijelentették, hogy az elhunyt elnyeri az üdvösséget (imAx-á válik). Hasonló szövegek találhatók a koporsók oldalának szövegoszlopain, a 18. dinasztiától képi illusztrációval is kiegészülve. Későbbi ábrázolásokon a koporsók oldalán a négy védőszellem között Anubisz-jmjwt és Anubisz-hnt-sAh-nTr jelenik meg. Ez az ábrázolás a Piramisszövegek 1092-es mondását idézi fel, amelyben „ők támogatják az elhunyt királyt, amikor áthajózik a Sás földjére”.

Az Újbirodalomtól csillag istenségekként is feltűnnek a ramesszida királyi sírok asztrológiai mennyezetének nyugati oldalán.

 

A kanópusz-edényeken, ahol fejük fedőként funkcionált, a Hórusz-fiúk a mumifikálás során eltávolított belső szervek védelmezői. Imszety a májért, Hápi a tüdőért, Duamutef a gyomorért, Kebehszenuf pedig a belekért felel. Előfordul, hogy Hápi és Duamutef szerepe felcserélődött.

Ezen kívül más anatómiai kapcsolat is létezett, mint a Piramisszövegek 149-es mondásában, ahol Hápit és Duamutefefet a kézzel, Imszetit és Kebehszenufot pedig a lábbal hozták összefüggésbe.

Földrajzilag egy-egy égtájhoz kötötték a Hórusz-fiúkat: Imszetit délhez, Hápit északhoz, Duamutefet kelethez, Kebehszenufot pedig nyugathoz. Tovább menve Hápi és Duamutef a Delta beli Butó városához kötődött, Imszeti és Kebehszenuf pedig a felső-egyiptomi Hierakónpolisz városához.

Imszeti kapcsolatba hozható a kaporral, amely elnevezésük hasonlóságából adódik a klasszikus egyiptomi nyelvben.

Mind a koporsókon, mind a kanópuszokon a Hórusz-fiúk különböző istennők védelme alá tartoznak. Általában Imszetit Ízisz, Duamutefet Neith, Hápit Nepthüsz, Kebehszenufot Szelket oltalmazza.

 

A 18. dinasztia idején a Hórusz-fiúkat gyakran emberfejjel ábrázolták. A középbirodalom idején néhány kanópusztartó-ládán a négy védőszellem sólyomfejjel jelenik meg. Az emberfejű ábrázolásokon általában a szokásos háromosztatú parókát hordják, de Ay sírjában (KV 23) koronát viselnek. Imszeti és Hápi a Vörös-koronát, Duamutef és Kebehszenuf pedig a Fehér-koronát, ez valószínűleg a már korábban említett ősi északi és déli várossal való kapcsolatukra utal. 

A 18. dinasztia végén mindegyik géniusz meghatározó fejformát kapott: Imszeti ember, Hápi majom, Duamutef sakál, Kebehszenuf sólyom. Ezt követően ez a párosítás többnyire megmaradt, kivéve a 22. és 23. dinasztiát, amikor legalább hat különböző kombináció fordul elő, köztük a leggyakoribb, amikor Duamutef és Kebehszenuf fejét cserélték meg.

Tutankhamon szentélyén különleges formában jelenítették meg őket, négyfejű kígyó formájában.

 

A Hórusz-fiúk viaszból készített képmását az elhunyt testüregeibe helyezték III. Ramszesz korától.

A III. Átmeneti korban változottak a mumifikálási szokások, ettől kezdve a belső szerveket visszatették a testüregbe, a hozzájuk rendelt Hórusz-fiú amulettjével együtt. A védőszellemek fajansz amulettjeit ettől kezdve gyakran beleszőtték a holttestet borító gyöngyhálóba vagy feltűzték a múmiát borító vászon külső oldalára.

A Hórusz-fiúk a Ptolemaiosz és a Római korban is megjelennek a sírfelszerelésen, utolsó előfordulásuk stukkó múmiaborításokon található az i.sz. 4. században.

 

Képek:

Mészkő kanópuszedények az Újbirodalom elejéről.

A Hórusz-fiúk, Ay sírja.

Hápi, Szenedzsem koporsójának részlete, Deir el-Medina, 19. dinasztia

Hunefer papiruszának részlete, 19. dinasztia, feltehetőleg Memphisz

A Hórusz-fiúk fajansz amulettjei feltehetőleg a III. Átmeneti Kor elejéről. Ez a készlet a British Múzeumban található.

Kanópusz edények a Késő korból, magasságuk kb. 30 cm

 

 

Nesz-su-tefnut szarkofágja, Szakkara, Ptolemaiosz kor eleje kb. i.e. 300

 

 

 

Ajánlott linkek:

Kék fajansz gyöngyháló a beleszőtt amulettekkel a 22. dinasztia idejéről:    

http://www.petrie.ucl.ac.uk/detail/details/index_no_login.php?objectid=UC29877&accesscheck=%2Fdetail%2Fdetails%2Findex.php

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (American University in Cairo Press, 2003)

Donald B. Redford (editor): The Ancient Gods Speak - A Guide to Egyptian Religion (Oxford University Press)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)


 

[1] Azok a tárolóedények, amelyekbe az elhunyt, mumifikálás során eltávolított szervei kerültek.