http://maatkara.extra.hu/sonsofhorus.htm

A Hórusz-fiúk túlvilági istenek. Nevük: Imszeti (jms.tj), Hápi (Hpy), Duamutef (dwA-mw.t=f) és Kebehszenuf (qbH-sn.w=f). Legkorábban a Piramisszövegekben említik őket, ahol Hórusz fiainak és báinak is nevezik őket. Védelmezik a halott királyt, segítik égbe emelkedését és Réhez, a Napistenhez való csatlakozását. Valamikor az I. Átmeneti korban a kanópuszokhoz rendelték őket és ettől kezdve az elhunyt belső szerveinek védelmét is ellátják.

Imszeti kapcsolatba hozható a kaporral, amely elnevezésük hasonlóságából adódik a klasszikus egyiptomi nyelvben. Hápi nevét a Koporsószövegek 521-es mondása a hasonló hangzású „futó” szóval köti össze. Duamutef nevének jelentése „anyját dicsőítő”. Kebehszenuf neve azt jelenti: „aki libációt^{^[1]} mutat be fivéreinek”.

A Piramisszövegek 338-as mondásában az elhunyt uralkodó éhségét és szomjúságát hárítják el:

„…Nem leszek szomjas Su miatt, nem leszek éhes Tefnut miatt; Hápi, Duamutef, Kebehszenuf és Imszeti elűzi az éhséget, ami a hasamban van és a szomjat, ami az ajkaimon van.”^{^[2]}

„Ó ti, Hórusz gyermekei, Hápi, Duamutef, Imszeti és Kebehszenuf, biztosítsátok az élet védelmét atyátoknak, az Ozirisz királynak, mert az istenek elrendelték testének éppé tételét. Sújtsatok le Széthre, védelmezzétek meg ezt az Ozirisz királyt tőle hajnalban. Hórusz hatalmas, ő magától védelmezi Oziriszt, a királyt. Aki a király érdekében jár el, dicsőítsd őt.”^{^[3]}

Ebben a mondásban egyszerre utalnak rájuk Hórusz és Ozirisz fiaként, de többször is utalnak Oziriszra úgy, mint atyjukra.

„Ó, Ozirisz király, elhozom neked azt, aki megölne, feldarabolják és előkészítenek számára egy kést. Ó, Hórusz gyermekei, Hápi, Duamutef, Imszeti és Kebehszenuf, emeljétek fel atyátokat, az Ozirisz királyt és vezessétek. Ó, Ozirisz király, elrendelték, hogy felépülj, és a szád megnyíljon, úgyhogy állj fel!”^{^[4]}

„Ez a négy isten, barátai a királynak, akik segédkeznek ennek a királynak Imszeti, Hápi, Duamutef és Kebehszenuf, a letopoliszi^{^[5]} Hórusz gyermekei; összekötik ők a kötéllétrát ennek a királynak, szilárddá teszik ők a falétrát ennek a királynak, lehetővé teszik ők a királynak, hogy felemelkedhessen Kheprihez, amikor az megszületik az égbolt keleti oldalán.”^{^[6]}

A 690-es mondásban biztosítják, hogy az elhunyt uralkodó egy legyen a cirkumpoláris csillagok közül:

„Ó király, Hórusz a báival ellátva jön hozzád, név szerint Hapival, Duamuteffel, Imszetivel és Kebehszenuffal; elhozzák neked ezt az "El nem múló csillag" nevedet, és soha nem fogsz elpusztulni, sem megsemmisülni.”^{^[7]}

Az Újbirodalomban a Halottak Könyvében a négy védelmező túlvilági szerepe még jobban kidolgozott.

„Óh, Hórusz fiai, Imszeti, Hápi, Duamutef és Kebehszenuf: miként kiterjesztitek védelmeteket apátok Ozirisz-Khentimentiu fölé, úgy terjesszétek ki védelmeteket (a halott) felett, eltávolítottátok az akadályt Ozirisz-Khentimentiu elől, hogy az istenekkel élhessen ő, űzzétek el Széthet tőle.”

„Ami pedig az Ozirisz mögött álló bíróságot illeti, Imszeti, Hápi, Duamutef és Kebehszenuf; ők azok, akik a Nagy Medve^{^[8]} mögött állnak az északi égbolton… Ami pedig ezt a hét lelket illeti, Imszetit, Hápit, Duamutefet, Kebehszenufot, Maayotefet, Őt-Aki-a Moringa-fa-Alatt-Van és Hóruszt-A-Szem-Nélkülit, ők azok, akiket Anubisz állított Ozirisz temetésének védelmére.”

A Halottak könyve 112. mondása szerint az idősebb Hórusz és Ízisz gyermekei. A Halottak Könyve 125. mondását kísérő illusztrációkon pedig azt a gondolatot láthatjuk, hogy egy lótuszvirágból születtek.

A Kapuk Könyve 10. szakaszában a Hórusz-fiúk fékezik meg a wmmti (ejtsd: vememti) kígyókat, akik Ré ellenségének, az Apóphisz-kígyónak a szövetségesei.

Legkorábbi előfordulásuktól kezdve a Hórusz-fiúk túlvilági kontextusban fordulnak elő, kultuszban nem részesültek, de a Halottak könyve 112. fejezete szerint Pe lelkei Hórusz, Imszeti és Hápi, míg a Halottak könyve 113. fejezete szerint Nekhen bái Hórusz, Duamutef és Kebehszenuf. Hápi és Duamutef tehát az Alsó-Egyiptomban található Butó városához kötődött, Imszeti és Kebehszenuf pedig a Felső-Egyiptomban található Hierakónpolisz városához.

A Középbirodalomtól kezdve minden sírban jelen vannak, és segítséget kérnek tőlük majdnem minden koporsón, kanópusztartó ládán és kanópusz-edényen^{^[9]}. A Piramisszövegekben azok között az istenek között szerepelnek, akik előtt kijelentették, hogy az elhunyt elnyeri az üdvösséget (akhhá válik). Hasonló szövegek találhatók a koporsók oldalának szövegoszlopain. , a 18. dinasztiától képi illusztrációval is kiegészülve. A Középbirodalom koporsóin a nyugati oldalon a fej felé a Hápira, a láb felé Kebehszenufra voantkozó szövegek kaptak helyet. A keleti oldalon a fej felé kapott helyet az Imszetire vonatkozó szöveg, a láb felöli részen pedig a Duamutefre vonatkozók. Az Újbirodalom idején már a Hórusz-fiúk alakja is megjelent a koporsókon és szarkofágokon, az elhelyezkedésük változott, a keleti oldalra került Hápi és Kebeszenuf, a nyugati oldalra pedig Imszeti és Duamutef. Ekkoriban a koporsók oldalán a négy védőisten között Anubisz-jmjwt és Anubisz-xnt-sAh-nTr jelenik meg. Ez az ábrázolás a Piramisszövegek 505-ös mondását idézi fel, amelyben ők támogatják az elhunyt királyt, amikor áthajózik a Sás földjére.

Az Újbirodalomtól csillagistenségekként is feltűnnek a ramesszida királyi sírok asztrológiai mennyezetének nyugati oldalán, és dekánokat^{^[10]} is rendelnek hozzájuk koporsókon, valamint templomi-, és sírdekorációkon. A dekánok kapcsolódhatnak egyszerre mindegyikükhöz, de önállóan és párban is rendeltek hozzájuk dekánokat. Az egyes dekánlistában^{^[11]} más-más dekánokat társítottak a Hórusz-fiúkhoz, de az nem világos, hogy miért.

Az I. Átmeneti kortól a Hórusz-fiúk és egy-egy melléjük rendelt istennő a mumifikálás során eltávolított belső szervek védelmezői. Imszeti a májért felel és Ízisz van segítségére. Hápi a tüdőért felel és Nephthüsz istennő van a segítségére, a Későkorban a szívvel is kapcsolatba hozták. Duamutef a gyomorért felel és Neith istennő van a segítségére. Kebehszenuf pedig a belekért felel és a Középbirodalom idején még Renenutet, majd később Szelket istennő van a segítségére. Kebehszenuf a Koporsószövegek szerint felfrissíti a halottat. A Halottak könyve 151. fejezete szerint összeilleszti az elhunyt csontjait, összegyűjti tagjait, visszahelyezi az elhunyt testébe a szívét.

A fentieken kívül más anatómiai kapcsolat is létezett, a Piramisszövegek 215-ös mondásában, mely a király csillagként való égbe emelkedéséről szól, Hápit és Duamutefefet a kézzel, Imszetit és Kebehszenufot pedig a lábbal hozták összefüggésbe.

Mágikus téglákhoz kapcsolódva, a Hórusz-fiúk mágikus kört vonnak az elhunyt múmiája köré a Halottak könyve 151. fejezete értelmében. Ezeket a téglákat a négy égtájnak megfelelően helyezték el a sírkamrában négy falfülkébe és négy szimbólumot társítottak hozzájuk. Északra egy usébti került, amely Hápi oltalmát élvezte. Délre egy fáklyát helyeztek el, mely Imszeti védelme alatt állt. A keleti oldalon található falfülkébe Anubisz alakját tették, amelyet Duamutef védelmezett. Nyugatra, egy fajansz dzsed-oszlop került, amely Kebehszenuf védelme alatt állt.

A kanópusz-edények fedele eleinte lapos volt, majd a Középbirodalmtól kezdve emberfejű fedelekkel látták el őket. Ebben a korszakban néhány kanópusztartó-ládán a Hórusz-fiúk sólyomfejjel jelennek meg. A 18. dinasztia végén, a 19. dinasztia elején a négy Hórusz-fiú meghatározó fejformát kapott és ennek megfelelően az ábrázolásokon és a kanópusz-edények fedelén is így jelentek meg: Imszeti ember-, Hápi majom-, Duamutef sakál-, Kebehszenuf pedig sólyomfejjel. Ezt követően ez a párosítás többnyire megmaradt, kivéve a 22. és 23. dinasztiát, amikor legalább hat különböző kombináció fordul elő, köztük a leggyakoribb, amikor Duamutef és Kebehszenuf fejét cserélték meg.

A Hórusz-fiúk az emberfejű ábrázolásokon általában a szokásos háromosztatú parókát hordják, de Ay sírjában (KV 23) koronát viselnek. Imszeti és Hápi a Vörös-koronát, Duamutef és Kebehszenuf pedig a Fehér-koronát, ez valószínűleg a már korábban említett ősi északi és déli várossal való kapcsolatukra utal.

Tutankhamon szentélyén különleges formában jelenítették meg őket, négyfejű kígyó formájában.

Azokban a korszakokban, amikor a belső szervek visszakerültek a testüregbe, a Hórusz-fiúk mágikus védelméről nem mondtak le az egyiptomiak.

A III. Átmeneti korban például változtak a mumifikálási szokások, a belső szerveket visszatették a testüregbe, a hozzájuk rendelt Hórusz-fiú viaszból, vagy gyantából készített képmásával együtt. A Hórusz-fiúk fajansz amulettjeit pedig gyakran beleszőtték a holttestet borító gyöngyhálóba vagy feltűzték a múmiát borító vászon külső oldalára.

A Ptolemaiosz-kor első felében a belső szervek ismét visszakerültek a testüregbe, ekkor fából készült szoborszettek formájában helyezték el a Hórusz-fiúk alakjait a sírba. Ábrázolásokon a Ptolemaiosz- és a Római korban is megjelennek a sírfelszerelésen, utolsó előfordulásuk stukkó múmiaborításokon található az i. sz. 4. században.

A Hórusz fiúk Ay sírjában (KV 23). Duamutef és Kebehszenuf Fehér koronában, Imszeti és Hápi pedig Vörös koronában. A Hórusz-fiúk egy áldozati asztal két oldalán, trónon ülnek. Fehér múmialepel burkolja őket, a kezükben nekhakha jogart tartják. Uzeht-gallért és az istenekre jellemző felkunkorodó álszakállt viselnek.

Richard H. Wilkinson: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (American University in Cairo Press, 2003)

Donald B. Redford (editor): The Ancient Gods Speak – A Guide to Egyptian Religion (Oxford University Press)

George Hart: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Donald B. Redford (ed.): Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt Volume I. 561-563 (Dodson: Four Sons of Horus)

Lexikon der Äegyptologie Band III. 52-53 (Otto Harrassowitz, Wiesbaden, 1980) Matthieu Heerma van Voss: Horuskinder

Otto Neugebauer & Richard A. Parker: Egyptian Astronomical Texts III. Decans, Planets, Constellations and Zociacs Text (Brown University Press/Lund Humphries, London, 1969)

Kákosy László: Egyiptomi és antik csillaghit (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978)

^{^[1]} A libáció - megtisztítás, felfrissítés - vagy hideg vízzel lefröcskölés a rituális tisztelet egyik formája volt.

^{^[2]} Faulkner – Pyramid Texts 109. oldal

^{^[3]} Faulkner – Pyramid Texts 210. oldal

^{^[4]} Faulkner – Pyramid Texts 211. oldal

^{^[5]} Az ókori Khem.

^{^[6]} Faulkner – Pyramid Texts 296 - 297. oldal

^{^[7]} Faulkner – Pyramid Texts 299. oldal

^{^[8]} Az Ursa Major, vagy más értelmezés szerint az Orion négy legfényesebb csillagával azonosították a Hórusz-fiúkat.

^{^[9]} Azok a tárolóedények, amelyekbe az elhunyt, mumifikálás során eltávolított szervei kerültek.

^{^[10]}Olyan csillagok vagy csillagképek, melyek 10 napon át jelezték az éjszaka egy-egy órájának kezdetét, innen ered a nevük is. Tíz nap után azonban a csillagidő és a Nap-idő közötti eltérések miatt (mely naponta kb. 4 percet jelent) minden éjszakai óra más jelző dekánt kapott, igazodva a két időszámítás közötti változásokhoz. Tekintve hogy az egyiptomiak nem 7 napos időszakokra (hetekre), hanem 10 napos időszakokra (dekádokra) osztották a hónapokat, ezért minden hónap 3 dekádból, az év pedig összesen 36 dekádból állt, így a dekánok száma is összesen 36 volt.

^{^[11]}A dekánlisták az egyes éjszakai órákhoz kapcsolódó dekánok sora, amelyekben az év mind a 36 dekádjához tartozó dekánt felsorolták, illetve egyes listák a 36 fő dekán mellett még az 5 epagomenális naphoz is további 12 dekánt rendeltek hozzá. Az ókori Egyiptomból több mint 50 különböző dekánlista ismert az I. Átmeneti kortól a Görög-római korig, melyeket koporsókra, víziórákra, templom- és sírfalakra jegyeztek fel. A különböző dekánlisták oka valószínűleg az, hogy a csillagidő és a Nap-idő közötti eltérés miatt a dekánrendszerben 10 naponként eltolódás következett be, így ugyanahhoz az órához 10 nap elteltével már másik dekánt kellett rendelni. Az Újbirodalom kezdetétől a dekánok eredeti funkciója a gyakorlati életben háttérbe szorult, ahogy a víziórák készítése könnyebbé tette az éjszakai órák mérését az évszakok változásának figyelembe vételével együtt. A dekánok rendszere azonban ezt követően is fennmaradt, mivel egyre inkább vallási entitásokká váltak, illetve részei lettek az egyiptomi asztrológiai gondolkodásnak is.


Nefer kanópusz szettje egyiptomi alabástromból, Leidenben. Az edényen lévő felirat említi mind a négy Hórusz-fiút, mind a hozzájuk rendelt istennőt. Újbirodalom, 18. dinasztia	Szenu sztéléje A királyi írnok két Hórusz-fiú, Imszeti és Hápi előtt hódol ezen a mészkősztélén, mely valószínűleg Tuna el-Gebelből származik. Az alsó regiszterben fia, a felolvasó pap, Pauahy látható. Public Domain, forrás: The Met Újbirodalom, 18. dinasztia, kb. i. e. 1390 - 1352	Nina de Garis Davies készítette a képen látható fakszimilét, egy Nebamon és Ipuky sírjában (TT 181) található jelenetről. Ozirisz mögött a négy Hórusz-fiú ül, egyik kezükben uasz-jogart, a másikban ankhot tartanak. A sír a 18. dinasztia idejére, III. Amenhotep és Ekhnaton uralkodására datálható (kb. i. e. 1400 – 1352) Public Domain, forrás: The Met.

Hápi előre lépő férfiként Amenemipet korposóján Hildesheimban. Újbirodalom, 18. dinasztia.	Torinóban, a Museo Egizioban őrzik az uab-pap, Patjauemdiamon usébtitartó-ládáját. Felénk eső oldalán a központi helyet Ízisz és Nephthüsz alakja foglalja el, akik Ozirisz egyik jelképét, a szekhem-jogart védelmezik. Körülöttük a négy Hórusz-fiú ül, kezükben maat-tollat tartanak. III. Átmeneti kor, 21. - 22. dinasztia, kb. i. e. 1076 - 746	Triesztben látható Paszenenhór mómiaformájú koporsójának fedele, amelyen a fenti jelenet szerepel. A Halottak könyve 125. fejezetének azon részlete ez, amikor a sikeres mérlegelés után Hórusz atyja, Ozirisz elé vezeti az elhunytat. Ő a jelenetsáv jobb oldalán szerepel, de sajnos a felvételen nem látszik. A trónon ülő Ozirisz előtt láthatók lótuszvirágon a Hórusz-fiúk. III. Átmeneti kor, 21. - 22. dinasztia, kb. i. e. 1075 - 715


A Hórusz-fiúk fajanszból készített képmása. III. Átmeneti kor, kb. i. e. 1069 - 747 © The Trustees of the British Museum	Torinóban őrzik Amon énekesnője, Mesarenuiszekeb mágikus papiruszát. Ennek azt a részletét látod a képen, amelyen a Hórusz-fiúkat örökítették meg. Thébában találták. III. Átmeneti kor, 21. dinasztia, kb. i. e. 1076 - 943	Triesztben látható a Ház úrnője, Tjaenheb egyiptomi alabástromból készült kanópuszszettje. Későkor, 26. dinasztia, kb. i. e. 672 - 525

Berlinben a Neues Múzeumban láthatók ezek a múmiadíszek, amelyeket a múmiavászonra varrtak rá. Köztük van a Hórusz-fiúk alakja, egy szárnyas skarabeusz, aki a napkorongot tartja maga előtt, illetve egy pánt, amire az elhunyt genealógiáját írták fel. Későkor, kb. i. e. 746 - 332	Torinóban van kiállítva Nitókrisz birtokfelügyelőjének, Ibinek a szarkofágja. Az uzeht-gallér alatti első jelenetsávban Imszetit és Hápit örökítették meg rajta. Későkor, 26. dinasztia, kb. i. e. 664 - 610	Duamutef és Kebehszenuf Ahmosze mészkő szarkofágjának fedelén. Ptolemaiosz-korból (i. e. 332-30)