http://maatkara.extra.hu/shu.htm

Neve ürességet, de fényt is jelenthet, más nézet szerint azt jelenti "Ő aki felemel". A héliopoliszi teológia szerint Atum hozta létre őt és hitvesét, Tefnutot, aki egyben ikernővére is. Teremtésük módjának többféle változatát jegyezték le. Atum önkielégítéssel, tüsszentéssel, köhögéssel, vagy pedig köpéssel hozta őket létre.

A Koporsószövegekben Su így nyilatkozik saját világra jöttéről (CT I. 336. a-338. b.): „Az önmagától keletkezett Nagy Isten (Atum) testéből történt a megalkotásom. Szívével teremtett meg engem, varázserejével hozott létre engem, orrából lehelt ki engem.”[1]

A Koporsószövegek 80. fejezete (CT II. 29-31), melyben az elhunyt Su bájával azonosul, így jellemzi az istent.:

A szöveg szerint Su fénytermészetű is, de ez az elképzelés már az Óbirodalom idején is előfordul. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy még Ekhnaton[9] is tisztelte őt, akiről ekkoriban az gondolták, hogy a Napkorongban lakik.

Mint az első férfi isten, Onuriszhoz hasonló harcias jellemvonásokkal rendelkezett és erősen kötődött a fáraóhoz. Su és Tefnut nászából született meg Geb, a föld istene és Nut, az ég istennője. Az egyiptomi mitológia szerint Su választotta el őket egymástól, miután Geb dühös lett Nutra, amiért „megette” gyermekeiket, a csillagokat.

Rendkívül fontos, az emberi léthez nélkülözhetetlen kozmikus szereppel bírt, ő biztosította a földi élet létrejöttéhez szükséges teret. Az egyiptomi ikongráfia ezt azzal szemlélteti, hogy az istenséget gyakran feltartott karokkal álló férfialaknak ábrázolja, amint leányát Nutot támasztja alá, de ugyanígy az Égi tehén hasa alatt is megörökítették.

Az élet istene ő, aki a szélben, – melyet Su bájának is neveztek – a levegőben és a vízben nyilvánul meg. Mint alkotó életerő, jelen van a születésnél. Összefüggésbe hozták vele a hallás és a beszéd képességét is.

A Piramisszövegek szerint az elhunyt király „Su tavaiban”[10] tisztul meg és „Su csontjain”[11] mászik fel az égbe.

Az Újbirodalomtól lett igazán népszerű, amikor Onurisszal, Honszuval, Hórusszal és Szopduval kapcsolták össze és azok helyi kultuszában, velük együtt tisztelték.

Eddig még nem tisztázott okból Thot és Honszu holdistenségekkel is kapcsolatba hozták, talán a Holdkorong fénye miatt, vagy, mert feleségét Tefnutot gyakran társították a Holddal. Néha azonosították a védelmező Bész istennel is.

Túlvilági aspektusa pozitív és negatív tulajdonságokat is magában hordoz, úgy tartották, hogy a Túlvilágon egy kivégzőeszközt működtet, ugyanakkor ő is segít megvédeni a Napistent Apophisztól.

A Torinói királylista szerint Su az isteni uralkodók egyike. Egy későkori, El-Arishből származó gránit szentélyre vésett mítosz szerint királyként uralkodott Egyiptomban sok éven át, mely során lázadásokat kellett levernie, és fallal körülvennie Egyiptomot, de a békét végül sikerült helyreállítania. Uralkodása addig tartott, míg gyenge és fáradt nem lett. Ekkor felemelkedett az égbe és elfoglalta állandó lakhelyét a Napisten, Ré mellett.

Összefüggésbe hozták Mendész városának kosfejű istenével, Banebdzsedettel is, aki egyesítette magában Egyiptom első négy isteni uralkodóját, Rét, Sut, Gebet és Oziriszt.

Általában fején háromosztatú parókát és strucctollat – nevének hieroglif szimbólumát – viselő férfiként ábrázolták, de valószínüleg az Onurisszal való azonosításnak köszönhetően megjelehet rövid parókában, kettős, vagy négyes hosszú tollkoronával a fején. A Ramesszeumban, II. Ramszesz évmilliók házában és Medinet Habuban, III. Ramszesz templomában is találtam róla ilyen típusú ábrázolást. Megörökítették oroszlán formájában is. Gyakran jelenik meg felemelt karokkal, Nut istennőt tartva, ezen kívül az isten más mitológiai alapú jelenteken is feltűnik, mint például Tutankhamon híres fejtámaszán[12] Itt az isten két oroszlán között térdel – melyek egyrészt a tegnap és a holnap horizontját, másrészt Sut és Tefnutot szimbolizálják – hogy megtámassza feltartott kezeivel az alvó fejét. Kétségtelenül annak szimbolikus képi megjelenítése ez, ahogy Su a Napkorongot tartja a kezében, az alvó, vagyis Tutankhamon így tulajdonképpen azonosul a Napistennel.

Amulett formában rövid kötényben térdelő férfiként jelenik meg, kezeit ká-tartásban felemeli, így tartja a Napot. Technikai okokból a Napkorong feje tetején helyezkedik el. A fej és a karok közötti részt kitöltötték. Ez a típusú amulett, durván megmunkált fajansz formában már a III. Átmeneti kor temetkezéseiben megjelenik. Szépen kidolgozott példányai a 26. dinasztiára datálhatók és a felsőtest alsó felére helyezték a múmián. Néha a Napkorong hiányzik, de a testtartás ugyanaz. Előfordul, hogy a levegőt és az isten nevét szimbolizáló toll halványan megjelenik a Napkorongban.

Ellensúlyt formázó égiszeken Su, fején hosszú tollkoronával, és az oroszlánfejű Tefnut egymás mellett jelennek meg. Az ilyen ábrázolásmódnál azonban csak akkor lehetünk teljesen biztosak abban, hogy nem az azonos megjelenésű Onuriszról és Mehitről van-e szó, amikor a felirat megnevezi az isteneket.

Bár szerepe van a Piramis- és a Koporsószövegekben, kultusza csak az Újbirodalomtól mutatható ki biztosan. Fő kultuszközpontja, amin osztozott hitvesével Tefnuttal, Leontopolisz [13] , vagyis „Oroszlánváros” volt, melyet a görögök azután a forma után neveztek el, amelyben a két istenséget ott tisztelték. A héliopoliszi teremtésmítosz helyi változata két oroszlánkölyöknek írja le Sut és Tefnutot, akik miután felnőttek, a keleti és a nyugati horizontot őrizték, védelmezték a napfelkeltét és a napnyugtát.

A Későkorban úgy vélték, hogy kozmoszt megújító tulajdonságokkal rendelkezik, mint az az isten, aki az univerzumot levegővel, az élet leheletével tölti ki. Ennek eredményeképpen szerepet kapott a mindennapos vallási rituálékban, imákban és varázsszövegekben. Bizonyos mágikus szövegekben az isten „mérgeit” démoni fenyegetések legyőzésére alkalmazták.

Összefoglalva elmondható, hogy Su a szelek, az atmoszféra és az ég és föld közötti tér istene. Az éjszaka és a nappal közötti, a túlvilág és az evilág közötti terület. Egyiptom második isteni uralkodója, a héliopoliszi enneád tagja. Híd az élet és a halál között, védelmező és büntető a Túlvilágon. Az Egyiptomiak szemében nélküle nem lehetett volna élet, ez rendkívül szépen jut kifejezésre az alábbi szövegben, mely egy részlet a Koporsószövegek 80. fejezetéből (CT II. 43):

Alakjának figyelemreméltó természetmitológiai mondanivalója is van: az űr, mely a földet és eget elválasztja, olyan erőkkel van tele, amely képes az ég súlyának elviselésére. Végül Rével érezték annyira rokonlényegűnek, hogy a su szó a Nap jelentéssel is gazdagodott.

Koporsótöredék részlete a III. Átmeneti Korból. Az előrehajló nőalak az eget megtestesítő Nut, akit apja Su tart. Két kosfejű, koronát viselő istenség, két kozmikus lélek segíti. A földön fekvő, jobb kezére támaszkodó férfi a földet megszemélyesítő Geb. A jelenet azt a pillanatot örökíti meg, amikor léttrejön a kozmikus rend. A felvételt a Szépművészeti Múzeumban készítettem.

Felirattal ellátott bronz menat a Petrie Múzeumból, valószínűleg 26 dinasztia korabeli. Magassága 13,5 cm. Az ellensúlyon olvasható hieroglif felirat megnevezi az isteneket: „Sunak és Tefnutnak, Duaha fia, Kareza szülötte Tapa által”. (UC16566)

A denderai Hathor-templom mennyezetének egy részlete látható az alábbi fotómon. Az alsó képsávban a fején strucctollat viselő férfi Su.

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Donald B. Redford (Editor in chief): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

Gulyás András & Kóthay Katalin Anna: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban – Források a Kr. e. 3-2. évezredből (Bíbor kiadó, Miskolc, 2007)

[1] Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979) 369.o.

[2] Az öltözet szó Su lényére vonatkozik, aki maga a levegő.

[3] Az egyiptomi szöveg a tyau szót a lehelet, a levegő, és a szél kifejezésére egyaránt használja.

[4] A „bőr” szó itt az isten külsejére, megnyilvánulására vonatkozik.

[5] Su azon varázsereje és mágikus eszközei, amik alkalmassá teszik a kozmikus fenntartó szerepére.

[6] Az egyiptomi nyelvben a „széles” szó a gazdagságot is jelentheti.

[7] Itt a milliók (heh) kifejezés a megdicsőült halottakra, a napbárka utasaira vonatkozik, ugyanazt a szót használják, mint a heh-lényekre, akik Su teremtményei. Ők négyen vagy nyolcan vannak, és segítenek neki az ég és a föld szétválasztásában, így az ég támaszai.

[8] Túlvilág és mindennapok 37-38. oldal.

[9] Ekhnaton kolosszális szobrai közül néhány a négytollú Onurisz-fejdíszt viseli, ennek valószínűleg az, az oka, hogy Onuriszt Suval azonosították, akit viszont Aton egyik alakjának tekintettek. Az Ekhnaton által főpapként szolgált Napisten hivatalos neve: „Él Harakhty, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton.”

[10] Talán a ködre utal az elnevezés.

[11] „Su csontjai” valószínűleg a felhők.

[12] http://www.ashmolean.museum/gri/carter/403c.html

[13] A modern Tell el-Muqdam óe. nevén Nay-ta-hut.

[14] A kimondott, teremtő szót megtestesítő isten.


2008-ban jártam a Ramesszeumban, ekkor készült a fenti kép, amelyen II. Ramszesz felajánlja a maatot Sunak.	Szinte ugyanaz a jelenet Medinet Habuból, III. Ramszesz templomából. A fotót 2007-ben készítettem.	Ezt a felvételt pedig a Louvre-ban készítettem 2010-ben. Két Su amulett látható rajta, a jobb oldali aranyból készült, míg a bal oldali fajanszból és a 26. dinasztia idejére datálják.