Szatet

Szatet, görög néven Szatisz, felső-egyiptomi istennő, Egyiptom déli határainak őrzője. Szorosan kötődik a Nílushoz. A folyóval való kapcsolata miatt az évenkénti áradással is összefüggésbe hozták, mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy Elephantiné és Asszuán környékét mitológiailag a Nílus forrásával azonosították az Egyiptomiak. Az elephantinéi gránit kőfejtőben számtalan, az ott dolgozó munkások által hátrahagyott felirat nevezi meg az istennőt, mint a terület védelmezőjét. Azt tartották róla, hogy nyilaival elűzi Egyiptom ellenségeit.

Aki részletesebben szeretne megismerkedni vele, annak Dominique Valbelle 1981-ben, francia nyelven megjelent „Satis et Anoukis” című könyvét ajánlom.

 „Neve valószínűleg azt jelenti, hogy ’kiönteni’ vagy ’mindenfelé szétszórni’, ez talán egy olyan istennőt jelöl, aki hatalommal bír az eső fölött. Néith-hez hasonlóan íjat és nyílvesszőket tart a kezében, az eső vagy a villámcsapás jellegzetességeit.” - írja Lewis Spence.[1]

Ugyanakkor, a kiönteni szó a Nílus áradásával is kapcsolatba hozható, az íj és a nyílvessző pedig a vadászathoz is köthető. Mivel Szehel szigetét, mely az istennő kultuszközpontja, is hasonló módon írták, mint az istennő nevét, elképzelhető, hogy neve azt jelenti: szeheli.[2] Ezen felül nevének a lőni, szigonyt dobni igével is hasonló írásmódja van, ezért Szatetet harcias vonásokkal is felruházták.

Nevének korai írásmódjában egy vászonruha rojtjait mintázó hieroglifát használtak, később pedig egy íjjal átszúrt állatbőrt. Ez a későbbi szimbólum talán Anukettel, a vadászistennővel való hasonulásának köszönhető.

Szatet neve már az első dinasztiák korában bizonyíthatóan előfordult tulajdonnevekben. Első ismert megjelenése Dzsószer szakkarai lépcsős piramisából előkerült, de korábbi kőedényeken található. Az Óbirodalomban egy kápolnát szenteltek neki Elephantiné szigetén, mely az istennő fő kultuszközpontja lett. A Piramisszövegek szerint (PT 812, 1115) az elhunyt királyt négy korsó elephantinéi vízzel tisztítja meg. Az ötödik és a hatodik dinasztia alatt egy prófétája és egy prófétanője volt, de semmilyen ábrázolása nem maradt fenn a számunkra ebből a korszakból.

Mint Elephantiné úrnője a Középbirodalomban - I. Szeszósztrisz uralkodásától bizonyíthatóan - Khnum társa lett és Anuket anyja. E periódus alatt több szentély épült számára Elephatniné szigetén. A Koporsószövegekben ”Az ország déli határának őre”, ez a funkciója fennmaradt az Újbirodalomban, a Halottak könyvében is. A 11. és a 12. dinasztia alatt Szatet néha a thébai Montu társaként jelent meg, Khnum hitvese eredetileg Heket volt. Amikor Khnumot Rével azonosították, Szatet „Ré szemének” megtestesítője lett, és magába olvasztotta Hathor néhány tulajdonságát.

III. Thotmesz ambulatóriummal – szentélykörüljáróval – ellátott mészkőtemplomot építtetett neki Elephantinén. Deir el-Medinében számos a thébai régión kívüli istenséget tiszteltek. Szatet is megjelent itt, mint az első katarakta istennője. Anukettel együtt tisztelték Khor Dehmitben, Gebel es-Shamsban, Saiban és Gebel Doshában. Buhenben megjelenik a helyi Hórusz oldalán, mint a déli Elephantiné úrnője.

A Későkorban Szatetet a Nílus évenkénti áradását jelző Szíriusz (Szóthisz) csillaggal[3], és Ízisz istennővel is azonosították. Utóbbi esetben Ozirisz védelmezőjeként jelenik meg Anukettel együtt, akit Nephthüsszel azonosítottak. Szatet mindvégig megtartja a déli országhatárt védelmező szerepét, a régió minden szentélyében megjelenik. Elephantinén Amaszisz, II. Nektanebó és a Ptolemaioszok uralkodása alatt is építettek kápolnákat számára. Az északi országrészben főleg a Fajjúmban találkozhatunk vele, Khnum és Anuket társaságában, mint a hármasság tagja, amelyik a Nílus forrását felügyeli. Núbiában Anukettel együtt gyakran megjelenik a núbiai Amon oldalán.

Legfontosabb kultuszhelyein, úgy tűnik, tisztelete az Etióp és a Római korig fennmaradt.

Szatetet majdnem mindig nőként ábrázolták. A Középbirodalom idején hosszú parókát, vagy az alsó-egyiptomi Vörös koronát, vagy az egy pár antilop- vagy gazellaszarvval és ureusszal kiegészített, felső-egyiptomi Fehér koronát viselte a fején. Ezt szinte mindig együtt viseli a keselyűfejékkel. Legkésőbb a 13. dinasztia elejétől ez utóbbi ábrázolását részesítették előnyben. Általában egyszerű lábszáer középig érő, testhez álló ruhát viselt, kezében isteni mivoltának szimbólumaként néha ankhot vagy wAs-jogart tartott. Ábrázolták Kettős koronával, vagy csillaggal a fején is. Megjelenhet vízilóistennőként és oroszlánfejű kígyóként is.

A Ptolemaiosz-korban Szatetet a görögök Hérával, Zeusz feleségével azonosították.

Készítette:

Közzétéve: 2006.09.25.

Utoljára módosítva: 2025.01.10.

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Lexikon der Ägyptologie