Ozirisz, az Alvilág Ura

 

Az egyiptomi vallás egyik legfontosabb tényezője a túlvilághit volt. A legrégebbi halotti irodalomban a halott lelkének útja legtöbbször még az égbe vezet, a cirkumpoláris (sark körüli) csillagok régiójába, vagy a Napistenhez. Az Óbirodalomban a Nap volt a fő túlvilágisten, ugyanakkor már a piramisszövegekben megfigyelhető az Ozirisz-vallás térhódítása, mely a túlvilágot a föld alatt képzeli el. Az Első Átmeneti Kortól Ozirisz lett a halottak ura. A két túlvilág-elképzelés közötti ellentét az Újbirodalom idején oldódik fel, amikor a két istent, Oziriszt és Ré-t egymással azonosítják.

 

Az 5. dinasztia idején jelenik meg Ozirisz, mind írásos formában, mind képi ábrázolásban. Ez az Ozirisz és Ízisz, valamint a Hórusz és Széth mítosz kialakulásának időszaka. Egyiptom elhunyt uralkodóját ettől kezdve Ozirisszel azonosították.

A túlvilági élet eleinte csak a király privilégiuma volt, aki később megengedte a családtagjainak és a környezetében élő előkelőknek, hogy szolgálatuk jutalmaként a túlvilágban is uruk környezetében maradjanak. Megengedte, hogy sírja közelében ők is sírokat építsenek, ellátta őket a túlvilági létet biztosító formulákkal, és a halotti kultuszt szolgáló kegyes ajándékokkal. A halotti áldozati formula kezdő szavai is erre utalnak: „Áldozat, amit a király ad.” A 12. dinasztia elejétől egy demokratizálódási folyamatnak köszönhetően már úgy tartották, hogy valamennyi elhunyt anélkül, hogy egyéniségét elvesztené Ozirisszé lényegül át. Ezért a halottak általában az „Ozirisz XY” megjelöléssel szerepelnek a sírfeliratokon.

 

Ozirisz nevének sem eredete, sem jelentése nem tisztázott. A 2054-es Piramis-szöveg arra utal, hogy eredeti jelentése jrj st.f – aki megcsinálja a helyét vagy trónját lehetett, de a teljes fonetikus összefüggés hiányzik. A modern kutatók értelmezései közül csak néhányat szeretnék említeni. Egyes kutatók úgy vélik, azonos eredete van az asszír Ashur szóval. Ezt először Théodule Devéria vette fel, míg Cesare de Cara ennél továbbmenve Íziszt Istárral azonosította. Sidney Smith szerint Asar-ral, a babilóniai Marduk egy formájával azonos. Gwyn Griffiths szerint Ozirisz neve az wsr szóból származik és hatalmast jelent, míg Klaus P Kuhlmann a teremtés helyeként értelmezte, Wolfgang Helck szerint pedig egy idegen szó átírása. Ez csak néhány a számos elmélet közül, de mindezek mellett a név eredeti jelentésére vonatkozó kérdés nyitott marad.

Leggyakoribb jelzőit az alábbi táblázatban foglaltam össze:

Jelzői

Hieroglif

Átirat

Buzirisz ura

nb Ddw

Abüdosz ura

 

nb AbDw

a nyugatiak élén lévő

 

xnty imntyw

örökké boldog vagy jó

 

wnn-nfrw

a Nyugat bikája

 

k3-n-imnty

az örökkévalóság uralko-dója

 

HqA Dt

az örökkévalóság ura

 

nb nHH

nagy isten

 

nTr Aa

 

Ozirisz a hélipoliszi enneád[1] tagja, apja a földisten Geb, anyja Nut, az égistennő. Az első epagomenális[2] napon született.

Eredetileg a Delta vidékén volt a növények és a termés istene, a sarjadás ura, halála után lett az Alvilág Ura.

Ozirisz Maatnak, az igazság istennőjének csarnokában székel, ahol negyvenkét bírótársával együtt ítéletet tart a holtak felett. A halott szívét mérlegre teszik[3] a Maatot szimbolizáló tollal szemben. Ha a mérleg két serpenyője egyensúlyban van, akkor az elhunyt igaznak bizonyul és örök életet nyer Ozirisz birodalmában, ha viszont nem, akkor azon nyomban felfalja a krokodilfejű, oroszlántestű, víziló hátsójú szörnyeteg, Ammit.

 

Ozirisz mítosza[4] a temetkezéssel kapcsolatos rituálék alapletéteménye. Teológiailag alátámasztja a királyfi trónigényét, példát mutat a zökkenőmentes trónutódlásra az által, hogy a halott királyt Ozirisz-szel azonosították, míg az őt a trónon követő uralkodót Hórusz-szal. Történetében kifejezésre jut az emberek feltámadás és halhatatlanság utáni vágya.

Mítosza szerint Ozirisz Ré megbízottjaként uralkodott Egyiptom felett, uralma aranykori időszaknak számított. Törvényeket alkotott, megtanította az embereket a gabonanövények termesztésére, a szerszámok készítésére és használatára, az állatok háziasítására, és a borászat fortélyaira, bevezette az istenek tiszteletét, és nem csak Egyiptomban, az egész világot bejárva ültette el a művelődés magjait.

Testvére Széth szívében azonban irigység támadt, és összeesküvést szőtt Ozirisz ellen. Titokban méretet vetetett Oziriszről majd arannyal és ezüsttel veretett, drágakővel díszített ládát készítetett szikomorfából. Ezután lakomát rendezett, melyre meghívta Oziriszt is. A gyönyörű ládát minden vendég megcsodálta, Széth pedig kijelentette, hogy annak adja a ládát, aki ha belefekszik, teljesen kitölti. A láda természetesen csak Oziriszre illett, mikor pedig Széth bíztatására belefeküdt, az összeesküvők rácsapták a tetejét, beszögezték, és ólmot öntöttek rá, majd levitték a ládát a Nílus torkolatához, és a tengerbe dobták.

Ízisz, mikor tudomást szerzett a történtekről elindult, hogy férje holttestét megkeresse. A ládát végül Büblosz királyi palotájában találta meg, egy faoszlop belsejében. Büblosz királya visszaadta a koporsót, Ízisznek, aki visszatért vele Egyiptomba.

Széth mikor megtudta, hogy Ízisz megtalálta Ozirisz koporsóját, felkerekedett, és megkereste a holttestet a Deltában. A Ozirisz testét Széth tizennégy[5] részre vágta, és mindenfelé szétszórta.

Ízisz, testvére Nephthüsz segítségével összegyűjtötte a testrészeket. Plutarkhosz művében Ozirisz folyóba esett falloszát egy hal – az Oxyrhynchus[6] – nyelte el, az óegyiptomi változatban Ízisz ezt is megtalálta[7]. Ízisz összeillesztette a testrészeket, majd Anubisz bebalzsamozta a holttestet, így keletkezett az első múmia. Ezután Toht visszaadta az életét, de egy új egzisztenciában, ettől kezdve uralkodik Ozirisz a túlvilág felett. Plutarkhosz művében Ízisz eltemetette a testrészeket, és több helyen kenotáphiumot, álsírt emelt Ozirisznek, egyrészt, hogy megtévessze Széthet, másrészt, hogy Ozirisz tiszteletét minél több helyen elterjessze.

Ozirisz halála után is megőrizte nemzőképességét, és Ízisz halott férjétől foganta fiát Hóruszt[8], akit a Delta mocsaraiban nevelt titokban. A Piramisszövegek szerint Hórusz keltette életre Oziriszt. Miután legyőzte Széthet a trónért vívott hosszú küzdelemben, Hórusz lement az Alvilágba, hogy bejelentse a jó hírt apjának, miszerint elismerték apja törvényes utódjaként, királlyá koronázták. Így „ébreszti fel” Oziriszt öntudatlan, kábult állapotából.

 

Ikernofret sztéléjén (12. din) az ozirisz-rítusok leírása tartalmazza a mítosz egyes részeit, akárcsak Amen-mose himnusza (18. din). A himnusz Ízisz szerepét emeli ki, aki újjáélesztette Oziriszt és képes volt megfoganni tőle.

 

Ozirisz az idők folyamán egyre sokoldalúbb lett. A középbirodalomtól összeolvadva a memphiszi teológia teremtőistenével, Ptah-hal és memphisz nekropoliszának istenével, Szokarisszal alkotja a szinkretista alvilágistent, Ptah-Szokarisz-Oziriszt. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel. Ebben a formájában szintén múmialepelben, de kosfejjel ábrázolták, fején napkoronggal. A hellenisztikus korban Ozirisz kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával, az új szinkretikus isten a Szarapisz nevet kapta, és az ország határain túl is széles körben ismertté vált.

Egyes szövegek szerint a Nílus a testéből ered, mások szerint azonos vele. Plutarkhosz ezt írja erről:

„Nemcsak a Nílust nevezik Ozirisz kiáradásának, hanem teljes egészében minden nedvességet, és az isten tiszteletére rendezett szertartásokat mindig a vízhordó edény felvonulása vezeti be.”

Az egyiptomiak azonosították az Orionnal, a Holdat az egyik megjelenési formájának tartották. Héliopoliszban a főnixszel azonosították. Az újbirodalmi sírokban ábrázolt óriási gabonakalászok kísérő felirata szerint, azokat Ozirisz testének tartották. A meghaló és újjászülető Ozirisz mítosza, mely tökéletes analógiája a gabona körforgásának, az egyiptomi ember számára a természet évenkénti megújulását is jelképezte.

 

Az istenség első, töredékes, de biztosan azonosítható ábrázolása az 5. dinasztia korából, Dzsedkaré-Iszeszi király uralkodása idejéről maradt fenn, egy mészkőtömbön. Ezen Ozirisz parókában jelenik meg, a Középbirodalomban gyakran a fehér koronát viseli, majd jellegzetes fejéket kap, az atef-koronát. Sakál alakra csak korai, szöveges utalások vannak.

Általában múmialeplet viselő emberalakként ábrázolták, kezében a királyi jelvényekkel, a pásztorbottal és a cséphadaróval. Bőre általában fekete, mely a Nílus termékeny iszapjával és az istenség alvilági szerepével függ össze, vagy zöld, mely a vegetációval és a termékenységgel van kapcsolatban. A 2. képen kék bőrrel ábrázolták, a kék szín a világmindeséget szimbolizálja, és Ozirisz napistenhez való kötődésével van összefüggésben.

 

Az istenség egyik szimbóluma és megjelenési formája a dzsed-oszlop[9], melyet már a piramisszövegek Buzirisz[10] városával, Ozirisz deltai szent helyével hoznak összefüggésbe. Hieroglif jelként tartósságot jelent. A túlvilági életben is szerepet játszott, mert egy elképzelés szerint a halott két dzsed oszlopon megy fel az égbe[11]. A későbbi korok vallása szerint a múmiának volt szüksége a dzsed-oszlop védelmére. A Hk. 155. fejezete ezzel az amulettel foglalkozik, és a dzsed-oszlopot az Ozirisszal azonosított halott hátgerincével azonosítja:

„Arany Dzsed-oszlop varázsigéje, melyet a megdicsőült halott nyakába tesznek. XY, az igazhangú így szól: Tied (újra) a te hátgerinced, Fáradt Szívű!…”

A túlvilágra való bejutásban is segítséget nyújt a szöveg szerint:

„…Tedd a megdicsőült halott nyakába, és ő behatol az alvilág kapuin gyors irammal…”

Koronázáskor, és az uralkodók jubileumi ünnepségén dzsed-oszlopot állítottak.

 

Legkésőbb az Újbirodalomtól Oziriszhez kapcsolták az Abüdosz fétist, más néven t3-wr[12] fétist, mely az Abüdosz nomosz jelképe is egyben. A név és a tárgy alakja arra enged következtetni, hogy az ősdombról van szó. Herbert E. Winlock publikálta egy korábbi formáját egy I. Ramszesz templomából származó reliefről, mely egy rúdra erősített parókára emlékeztet. Az Újbirodalomtól az Abüdosz fétist az elhunyt Ozirisz fejének vélték, és hordozható szimbólumként a templomban őrizték.

 

Eredeti kultuszhelyének megállapítása nehéz. Szembetűnő korai kapcsolata Héliopolisszal, mivel a Piramis-szövegekben Geb és Nut gyermekeként az enneád tagja. Legjelentősebb kultuszközpontjai Felső-Egyiptomban Abüdosz, Alsó-Egyiptomban Buzirisz. Az 5-6. dinasztia magánsírjaiban néha mindkét város szerepel, de általában Buzirisz a gyakoribb, míg a királysírok felirataiban Abüdosz.

Legkorábbi szentélye Abüdoszban állt, 1 km észak-nyugatra I. Széthi templomától, a Kom el-Sultan nevű területen. Egy Henti-Imentet nevű istenség tiszteltére emelték, aki később azonosult Ozirisszel, illetve annak egyik megjelenési formája lett. A legkorábbi leletek a területről az 1. dinasztia idejéből valók, például egy vázatöredék Aha nevével, valamint kisebb ember és állatfigurák.

A 12-13. dinasztia idejétől kezdve úgy hitték, hogy Ozirisz sírja Abüdoszban van, első dinasztia egyik fáraójának Djer-nek a sírját[13] azonosították vele. Ettől az időtől fontos zarándokhely és számos fáraó álsírt emeltetett magának a területen.

I. Széthi halotti temploma mögött található az Ozireion, melyet az uralkodó építetett. Szerkezete az újbirodalom uralkodóinak Királyok Völgyében található sírjaira emlékeztet, a föld alatt helyezkedik el. A hosszú folyosót a Kapuk Könyvének jelenetei díszítik. A grántiból készült oszlopos csarnokban az álszarkofág egy mesterséges szigeten állt, melyet természetes talajvízréteg vett körül. Ez a teremtés pillanatát szimbolizálja, amikor az ősdomb kiemelkedett az ősvízből. Sajnos a templom romos állapotban van, nagy részét víz borítja.

Buziriszt – ókori nevén Dzsedu – Ozirisz hátgerincével hozták összefüggésbe. Itteni temploma az Óbirodalom korában épült. Itt azonosult Andjety-vel, aki a 9. alsó-egyiptomi nomosz eredeti istene.

Ozirisz kultusza 2000 éven át működött. Egész Egyiptom területén tisztelték, majdnem minden nagyobb városban volt temploma. Ez mítoszához is kapcsolódik, hiszen testrészeinek nyughelyeivel számos város állt összefüggésben. Úgy gondolták például, hogy szíve Athribiszben van, több város kapcsolódott Ozirisz egy vagy két lábához, ilyenek Biga, Edfu, Hérakleopolisz és Szebenütosz.

Minden év Khoiak[14] havában fesztivált rendeztek Ozirisz tiszteletére, melynek során előadták az Ozirisz mítoszt. A hónap utolsó napján felállították a dzsed-oszlopot.

A már korábban említett Ikernofret sztélé, mely a berlini múzeumban látható, leírja, hogy az istenség kultusz-szobrát templomából elvitték monda szerinti sírjához Umm Qaab-ba.

 

Ozirisz Merneptah fáraó sírjában, Királyok Völgye.

Ozirisz és hitvese Ízisz. Abüdosz, I. Széthi temploma. A képen Ozirisz háta mögött hitvese, és egyben húga, Ízisz áll.

Hórusz fogantatása. I. Széthi temploma, Abüdosz. Ízisz karvaly formájában Ozirisz hímtagjára száll.

Gabona-Ozirisz, késői kor (i.e. 7 –1. század), Szépművészeti Múzeum.

A fej helyére Ozirisz arcvonásait mintázó aranyozott ezüstmaszkot helyeztek. A képen sajnos nem látható a koporsófedél, melynek fejrészét sólyomalakúra formázták.

A Dw - hegy jelen álló Abüdosz fétis látható a képen, mely sírmelléklet volt. Jelenleg a Metropolitan Múzeumban van.

Az Amduat 7. órája, felső regiszter 2. jelenete, III. Ramszesz szarkofágja, Louvre.

A trónon ülő, tollkoronát és Napkorongot viselő alak Ozirisz. Kezében az őt körülvevő kígyó "Akinek élő az alakja", lángjával elemészti az előtte térdelő megkötözött, lefejezett alakokat, Ozirisz ellenségeit. A térdelő alakok mögött a macskafülű "Erőszakos arcú" áll késsel a kezében. Ő lemészárolja és megsüti Ozirisz ellenségeit.

 

 

Készítette: Maatkara

Utoljára szerkesztve: 2011.01.10.

 

 

Felhasznált irodalom:

Kákosy László, Varázlás az ókori Egyiptomban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969

Kákosy László, Az ókori Egyiptom törénete és kultúrája, Osiris Kiadó, Budapest, 1998

Dobrovits Aladár és Kákosy László, Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1995, 2001

Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1999.

Dr. Vanek Zsuzsanna, „A végtelenség kezdete” Szerencsés és szerencsétlen napok egy óegyiptomi naptárban a mitológia tükrében. Kiadta a Mahler Ede Művészettörténeti Kör és a Szikomor alapítvány, Budapest, 2001.

Lucia Gahlin, Egyiptom: Istenek, mítoszok és vallás. Glória kiadó, 2001.

Richard H. Wilkonson, The complete gods and godesses of ancient Egypt

Mark Lehner, Piramisok nagykönyve, Alexandra Kiadó

Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinnen Ägyptens. Komet MA-Service und Verlagsgesellschaft, Frechen, 2001

Egyiptom, A fáraók világa. Vince kiadó.

Richard H. Wilkinson, The Complete Temples of Ancient Egypt

Lexikon der Ägyptologie Band IV. 623-633 és Band I. 47-48.

 

 

 

Ajánlott linkek:

www.kemet.hu (magyar)

www.eternalegypt.org (angol, francia, arab)

 

 

 


 

[1] Isteni kilencség, először az V. dinasztia piramisszövegei említik ezt a rokonságot.

[2] Az egyiptomiak az évet tizenkét, harminc napos hónapra osztották, ezt követte az öt kiegészítő, vagy hozzáillesztett nap. A kiegészítő napok mitikus eredete Plutharkosz Ízisz és Ozirsiz című művében maradt ránk. Héliosz (Ré), a Napisten megharagudott Rhea-ra (Nut) istennőre, amiért titokban egyesült saját fivérével Zeusszal (Geb). Átokkal sújtotta, mely úgy hangzott, hogy egyetlen hónapban, és egyetlen évben se adhasson életet gyermeknek. Rhea ekkor a bölcsesség istenéhez, Hermészhez (Thoth) fordult, aki leült kockázni Szelénével (Hold), és elnyerte tőle az év minden napjának egyhetvened részét. Ezt az összesen öt napot hozzáillesztette az év tizenkét hónapjához. Ezeken a napokon születtek meg Nut és Geb gyermekei: Ozirisz, Aruérisz (az idősebb Hórusz), Tüphón (Széth) Ízisz és Nephthüsz.

[3] A Halottak Könyve 125. fejezete.

[4] Az Ozirisz mítosz részletes összefoglalása Plutarkhosz által (i.e. I – II. század) maradt fenn, a régi egyiptomi irodalomban is számos utalás történik rá, például Piramisszövegek, vagy a középbirodalom koporsószövegei. Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című műve magyarul is megjelent, az ELTE Ókortörténeti Tanszékeinek 16. kiadványainak 16. számában (Budapest, 1976.)

[5] A denderai és az edfui templom feliratai ennél többet említenek.

[6] Széth egyik alakja.

[7] Egyik feltételezett nyughelye Abüdosz, a másik Memphisz környéke.

[8] Hórusz fogantatásának egyik jelentős változatával I. Széthi templomában, Szokarisz kápolnájának domborművein találkozhatunk.

[9]

[10] Óe. Pr-Wsir – Ozirisz háza.

[11] Pyr. 389 sk.

[12] A nagy föld, vagy a legöregebb föld.

[13] Az 1. dinasztia összes uralkodójának, és a 2. dinasztia két királyának volt itt sírja.

[14] Óe. Kahereb, Ahet évszak, és egyben az év negyedik hónapja.