Nofertum

 

 

„Nofertum, a Két Ország védelmezője.

A nagy lótusz, Szakhmet fia…

Aki Memphisz urának isteni testét védelmezi.”[1]

 

 

Általában az illatszerek és kenőcsök isteneként szokták említeni, és valóban szoros kapcsolatban áll velük, de természete ennél összetettebb. Elsősorban a teremtéskor az ősvízből kiemelkedő lótuszvirág ifjú istene. Sok más istenhez hasonlóan az ő esetében is megfigyelhető a kettősség, mely minden aspektusában megmutatkozik, a fenti idézetből is kitűnik, hogy egy harcias vonással is rendelkezik. Kultuszközpontja Memphisz volt. Nefertem, vagy Nefertum néven is találkozhatsz vele a magyar szakirodalomban. Gyakori jelzői: „Az étel ura”, „A Két Ország védelmezője”, „Az oroszlánalak, aki az ellenséget felfalja”.

 

Nevének jelentésében nincs teljes egyetértés az egyiptológusok körében, többféleképpen fordítják. Az egyik a „Mindenség szépsége”, de Joachim Spiegel szerint „Tökéletes Atum”, míg Morenz és Schubert úgy véli „A teljes szépség”, Munro pedig úgy értelmezi „A tökéletes lét és nemlét”.

 

A Piramisszövegek 266-os mondásában úgy hivatkoznak rá, mint „a lótuszvirág Ré orra előtt”, ez is mutatja, hogy mind az illattal, mind a Napistennel való kapcsolata korai. A szöveg egy Ré elleni lázadásról mesél, ami akkor esett meg, mikor a Napisten még gyermek volt. Az ellenségei úgy döntenek, hogy reggel, amikor keleten van, támadást intéznek ellene. Heves küzdelem alakul ki, mely Ré védelmezőinek győzelmével végződik. Egy meglepő részlete ennek a történetnek, hogy Ré a mindent eldöntő ütközetben az orrlyukai alatt egy lótuszvirágot visel.

 

Növényként, Nofertum a Mezőistennő testén nőtt fel, keleten.[2] Ebben is a Napistennel való kapcsolata figyelhető meg. A Piramisszövegek 483-as mondása szerint volt egy időszak, amikor együtt uralkodott Rével, ő az embereket irányította, míg a Napisten az isteneket.

Rével való kapcsolata elmélyül abban természetbeni hasonlóságban, hogy a lótusz este összezárja szirmait és a víz alatti sötétségbe merül, csakúgy, ahogy a nap eltűnik a nyugati látóhatár mögött. A virág hajnalban ismét kiemelkedik a vízből, és kinyitja virágját, ahogy a Nap is kiemelkedik az ősvízből és feltűnik a keleti égbolton. A virág így a Napisten újjászületésének szimbóluma is. Ez a természetbeni analógia tükröződik vissza Hermupolisz teremtésmítoszában, mely szerint kezdetben csak a káosz sötét vize, a Nun létezett, egészen addig, amíg egy lótuszvirág ki nem emelkedett a mélyéből. Egy erős fénysugár hatására a virág kinyitotta szirmait és a kelyhében egy ifjú isten ült. Kellemes illat szállt fel, és világosság áradt az isteni gyermek testéből. Ő volt a teremtő, a Napisten, minden élet forrása. A mítosz szerint mikor a Nap nyugaton lemegy, akkor ebben a lótuszvirágban rejtőzik el, mely újra összecsukódik felette. Reggel, a kinyíló virág újra útjára engedi a Napot, hogy az megtehesse nappali útját a Föld körül.

 

Nofertumot nem csak a kék lótusszal (Nymphaea caerulea) azonosították, hanem magával a Napistennel, Atummal is és mint egyik megjelenési formáját, gyakran a „Fiatal Atum” névvel illették. Kapcsolatuk további bizonyítékai, hogy Nofertum szimbóluma olykor megjelenik a Napbárkában, a Napistenre pedig utalnak úgyis, mint a „Nagy lótuszvirág, aki a Nunból jelenik meg.” Így a két isten egybeolvad. Nofertum a gyermekisten, aki a korongban ül. Ugyanakkor Nofertumot Ré fia, Hórusszal is azonosíthatták, valószínűleg ez is szoros kapcsolatuknak köszönhető.

 

Nofertumnak erős a győzedelmes fényisteni aspektusa, ez talán a kelettel – így a keleti határvidékkel – való kapcsolatának is köszönhető. Azt tartották róla, hogy nem csak Széth legyőzője, de az idegen országoké is. Gyakran azonosítják az apját megbosszuló Ozirisz fiával, Hórusszal is, a mezőistennőt pedig, akinek testén felnő, Ízisszel.

Ez a harcias aspektus vezetett aztán ahhoz, hogy különböző harcias istenekkel azonosítsák, mint például Montu, Szopdu és Hórusz-Hekenu. Szakhmettel való kapcsolata miatt pedig gyakran azonosítják az oroszlánalakú Mihosszal. Utóbbi megjelenhet Nofertum fejékével, ugyanakkor Nofertum is megjelenthet oroszlánalakban.

 

Nofertumnak, tehát ahogy már említettem kettős természete van, egyrészt ő a barátságos, fénnyel teli napgyermek és a harcias oroszlán, aki megsemmisíti az ellenséget. Túlvilági aspektusában is megfigyelhető ez a kettősség, egyrészt az égbe jutás záloga, a halott a Piramisszövegekben és a Halottak Könyvében is azonosulni szeretne vele, hogy Ré társaságába kerülhessen. A Halottak könyve 174. mondásában az elhunyt így szól: „Megjelentem, mint lótuszvirág Ré orrán”[3]. Míg a 178-as mondásban a halott Nofertum kíséretébe tartozik. A halotti istenséggel, Szokarisszal való azonosításának bizonyítéka a Szokarisz-Henu-Nofertum forma.

Ugyanakkor a Halottak könyvében ítéletvégrehajtóként is megjelenik, aki a bűnösöket megkötözi, és bá lelküket szétvágja. A Halottak könyve 125. fejezetében tagja a túlvilági bíróságnak, sőt ő vezeti a bíróság elnökségét.

 

Memphiszben az Újbirodalomtól bizonyítható, hogy egy hármasság tagjaként tisztelték, mint Ptah és Szakhmet gyermeke, de itteni kultusza korábbi. Az oroszlánistennővel való kapcsolata szintén korábbi, a Koporsószövegek szerint ugyanis a gyermekistenek közé tartozik, anyja pedig Szakhmet.

Butóban a kobraistennő, Uadzset fiának tartották, Bubasztiszban pedig a macskatermészetű Basztet fiának.

 

Nofertumot a lótuszvirággal való kapcsolata miatt nemcsak az újjászületéssel, hanem a szépítkezéssel és a gyógyítással is összekapcsolták. Az olajok, megfiatalítanak, meggyógyítanak, és távol tartják a betegségeket, emellett a jó illat az isteni szentség ismérve. Egy abüdoszi felirat szerint az istenek örülnek az illatnak, melyet Nofertum balzsammal eltöltve áraszt magából. Balzsamokat és parfümöket is az istenhez rendelnek, mint például abban a hozzá szóló himnuszban, mely I. Széthi abüdoszi templomában olvasható.

Úgy gondolták, hogy ellenséget megsemmisítő, bajelhárító szerepében varázsereje is segítségére van, ezért a Hórusz-sztéléken az ő szimbóluma is szinte mindig megjelenik. Az Újbirodalomtól pedig úgy is megörökítették, hogy az egyik kezében tartja a Hórusz-szemet.

 

Az isten megjelenhet kék lótuszként, melyből két magas toll áll ki, de általában férfiként ábrázolják és fején viseli a lótuszvirágot. A fejéket még kettős tolldísz, valamint két nyakláncellensúly, menat[4] is díszítheti. Többnyire rövid kötényt visel és a kezében gyakran tart hajlított kardot. Olykor a tollal kiegészült lótuszvirág nem az isten fején, hanem a kezében, jogarként jelenik meg. Alkalmaként fekvő oroszlánon áll.

Lótuszvirágon ülő gyermekként is megjelenítették, ennek a motívumnak egy változata az a fából készült szobor, melyet Tutankhamon sírjában találtak meg. Egy lótuszvirágból kiemelkedő gyermekfejet örökít meg. Az ilyen ábrázolások esetében, ahogy fent említettem, Nofertumot és a Napistent azonosították és valószínűleg az uralkodó is azonosul mindkét istennel.

Nofertumot megörökíthették oroszlánfejű férfiként, vagy oroszlánként is, aki ellenséget fal fel. Amikor az istent oroszlánfejű férfiként vagy oroszlánként ábrázolják, akkor az oroszlánfej és a tollas lótuszvirág közé – a Hórusszal való azonosítás miatt – gyakran még sólyom is kerül. Ilyen formában megörökíthették Nofertum-Ré-Harakhty istent is.

 

Nofertum amulettjei a III. Átmeneti korban jelennek meg először. Ezek megörökíthetik őt trónon ülve vagy állva, egyik lábával előre lépve, rövid kötényben. Fajanszból, bronzból, ezüstből és később üvegből készítették őket. A Későkorból ismert egy különleges típus, amely álló, vagy fekvő oroszlán hátán ábrázolja az istent. Jellemzője, hogy mindig finoman megmunkálták és fajanszból készítették. Ismertek olyan oroszlán-amulettek is, melyek Nofertum jellegzetes koronáját viselik.

Ugyanakkor a Későkorból maradtak fent olyan a gyermek születésekor készített, amulettként viselt „isteni dekrétumok”, melyek gyakran más veszélyesnek tartott istenek mellett Nofertum különböző megjelenési formáitól is védelmet ígértek, ismét visszaköszön tehát kettős természete.

 

Összefoglalva elmondható, hogy Nofertumra úgy tekintettek, mint a Napisten egyik megjelenési formájára. Egyiptom védelmezője volt, aki pusztító és gyógyító hatalommal egyaránt rendelkezett. Virága, a lótusz, a termékenység és a túlvilági újjászületés szimbóluma, Egyiptom legkedveltebb növényeinek egyike volt. Denderai feliratokban az isteneknek áldozatként felajánlott lótuszvirágot „Nofertum képmásának” nevezik.

 

 

Ajánlott link:

Nofertum fajansz szobra a Louvreban. Az arc sárga festése a fényisteni jellegre, egyben a Napistennel való kapcsolatra utal.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cc/Nefertoum_E3502_mp3h8834.jpg

 

Nofertum jelképe egy későkori Hórusz-sztélén. Museo Egizio, Torinó.

https://goo.gl/photos/6SsBEna82H5pKsgQ6

 

 

Képek: 

A képen a memphiszi háromság (balról jobbra Szahmet, Nofertum és Ptah) Késői kori szobrocskája látható, mely a Szépművészeti Múzeumban, a hónap témája vitrinben volt látható.

Nofertum I. Széthi Abüdoszi templomában. Az istenség ezúttal nem viseli jellegzetes fejékét, csak a hieroglif felirat árulja el kilétét, mögötte Szakhmet ül.

Nofertum változatos formákban jelenik meg I. Széthi Abüdoszi templomában, ezúttal oroszlánfejjel, fején sólyommal és lótuszvirággal.

Az ősvízből kiemelkedő lótuszvirág a gyermek Tutankhamonnal, mint Napistennel. Ugyanez a jelenet kíséri a HK. 81. fejezetét, melynek címe "mondás a lótusszá váláshoz". Szimbolikus megjelenítése ez a Napisten mindennapos újarfelkelésének és a halott újjászületésének.

Nofertum aranyberakással díszített bronzszobra, Késő kor. British Múzeum Egyiptomi gyűjteménye. A felvételt Tigryss készítette.

Szintén a Későkorból származik az isten csodálatos ezüstből készült szobra. Berlinben az Altes Múzeumban volt kiállítva. Az új Múzeumban ott jártamkor sajnos nem volt látható.

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Dr. Vanek Zsuzsanna: „A végtelenség kezdete” – Szerencsés és szerencsétlen napok egy óegyiptomi naptárban, a mitológia tükrében.

Richard H. Wilkinson: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinnen Ägyptens. Komet MA-Service und Verlagsgesellschaft, Frechen, 2001

LÄ Band IV. 378-380

Carol Andrews – Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Bonnet – RÄRG 3. kiadás (Hamburg 2000)


 

[1] Edfui felirat, németből fordítva: Morenz, Schubert – Der Gott auf der Blume. Eine ägyptische Kosmogonie und ihre weltweite Bildwirkung (1954) 19. oldal

[2] Kees, ÄZ 57, 99)

[3] Németből fordítva: LÄ Band IV. 379

[4] A Menat Hahtorral való kapcsolata miatt termékenységszimbólum volt.