Nephthüsz

Elsősorban halotti istennő. Jelzői például a „Nyugat úrnője” és a „Nekropolisz úrnője”. Ókori egyiptomi neve Nb.t-Hwt, azaz a „Ház úrnője”, mely nem ad támpontot az istennő eredetére vonatkozóan.

Általában háromosztatú hosszú parókát és testhezálló bokáig érő ruhát viselő nőként ábrázolták, fején nevének hieroglif jeleivel. Előfordul, hogy fején napkorongot, Hathor-koronát, vagy kettős tollkoronát visel, de az is, hogy nem visel semmilyen fejéket. Kánya[2] alakjában is találkozhatunk vele, különösen a Halottak könyve vinyettáin, ahol Ozirisz múmiáját őrizve Nephthüsz a fejnél, Ízisz a lábnál látható. Nőként általában szarkofágokon, koporsókon és kanópusztartó ládákon jelenik meg, olykor szárnyas karokkal, mint védelmező istennő. Ízisszel együtt a trónon ülő Ozirisz mögött is feltűnik. Az Újbirodalom idején a Napbárka orrában, kígyóalakban is ábrázolták és ettől kezdve szárnyas kobraként is megjelenítették, fején Vörös koronával. A Kapuk könyve 12. kapuján kobraként jelenik meg.

A 21-24. dinasztia idején megjelenhet páviánfejű múmiaként, a szájában kígyóval; lábaival ankh jelet és wAs-jogart tartó keselyűként, fején nevének hieroglif jeleivel; keselyűfejű szárnyas kígyóként és ettől kezdve előfordul emberfejű kígyóként, a fején Nephthüsz-szimbólummal. A Görög-római korban íbiszfejű nőként, tüzet köpő kígyófejű nőként és oroszlánfejű kígyóként is feltűnik.

A héliopoliszi teológia szerint Geb és Nut gyermekeként az enneád tagja, aki az ötödik epagomena napon született[3]. Széth testvére és hitvese.

Jellemét leginkább az Ozirisz-mondakörből ismerhetjük meg, amelyben inkább alárendelt szerepet tölt be Ízisz mellett. Nővérével Ízisszel együtt Ozirisz siratója, hű védelmezője mind az elhunyt Ozirisznek, mind a gyermek Hórusznak. Mindketten Ré segítői is.

Ízisz és Nephthüsz a temetési szertartás során betöltött szerepét Maria Münster gyűjtötte össze a Piramis- és Koporsószövegek, valamint ezekkel rokon feliratok alapján. Ezek a következők:

- a balzsamozóhelyen siratás, dicsőítés, újjáélesztő rítusok (a tagok egyesítése átölelés által, a halott felállítása, a halott levegővel való ellátása, a bá lélek életre keltése, az arc helyreállítása), védelem, ünneplés,

- a szájmegnyitás szertartása során libáció[4] (csak az Újbirodalomtól),

A Piramisszövegek 362. mondásában Ízisz, Nephthüsz, Neith és Szelket a trón védelmezőiként jelennek meg. Az 555. mondásban pedig a király és holttestének védelmezői:

Ízisz és Nephthüsz szoptatják az elhunyt uralkodót, segédkezdnek az újjászületésben és felkészítik az örök életre.

A Piramisszövegek 269-es mondása szerint az elhunyt uralkodó Ízisz és Nephthüsz segítségével emelkedett az égbe. A 222-es mondásban Nephthüsz a Napisten éjszakai bárkájába segít bejutni az elhunyt uralkodónak, míg Ízisz a nappali bárkába. A 217-es mondásban Széth és Nephthüsz a dél, míg Ozirisz és Ízisz az észak istenei, a nyugatot Thot, a keletet pedig Deuen-anui testesíti meg, elindulnak a négy égtáj felé, hogy bejelentsék a király érkezését és trónra lépését.

A múmiabandázsokat az istennő hajfürtjeivel kapcsolták össze, amelyből az elhunyt királynak ki kellett szabadítania magát, annak érdekében, hogy eljusson a túlvilágra.

A Westcar papiruszban, mely az V. dinasztiát megalapító három király[6] születését meséli el, Ré megbízásából Ízisszel, Hekettel, Meszkenettel és Khnummal együtt megy a Napgyermekek anyjához, Rudzsedethez (Rd-Ddt) segíteni a szülést.

Az Amduat első órájában 11 másik istennővel együtt örvendezik Rének, amikor az áthalad a Wrns-en.

Geográfiai vonatkozásban, a Ptolemaiosz korban egyik jelzője a „Permeru úrnője”, a 7. felső egyiptomi nomosz (Hu) istennőjeként tekintettek rá, emellett a Görög-római korban a 14. felső-egyiptomi nomosz istennőjének tartották, ugyanakkor Széth-tel együtt pedig a 19. felső-egyiptomi nomosz istenei voltak.

Előfordult, hogy azonosították Szesattal, ezért megjelenhetett Thot hitveseként. A Későkorban Anuket egyik alakja is lehetett, Kom-Merben[7] együtt tisztelték őket. A Ptolemaiosz korban Szerapisz kíséretébe tartozott. A görögök Teleutéval, Nikével vagy Afroditével azonosították.

Széthel osztozott kultuszban a 19-20. dinasztia idején. A Későkorban Antaiosszal együtt tisztelték pA-w-nDm-ben, Szepermeruban, Suval együtt pedig Tbw-ban (Antaiopolisz).

Edfuban peret évszak negyedik hónapjának 28. napján ünnepséget rendeztek a tiszteletére.

Amulettjei elég gyakoriak, de viszonylag későn jelennek meg. Bár a 22. dinasztia idejéről, Hornakht temetkezéséből, Taniszból előkerült egy aranyból készült Nephthüsz amulett, mely az istennőt ülve ábrázolja, a fején nevének hieroglifáival. Feltehetőleg ugyanerre a korra datálható egy ugyanilyen ezüst példány. Ezt követően Nephthüsz amulett csak a 26. dinasztia idején tűnik fel újra, ettől kezdve viszont majdnem minden múmián, általában a felsőtesten, előfordul egy az istennőt állva ábrázoló főként fajanszból vagy lápisz-lazuliból készült példány. A Bukhisz bikák múmiáinak bandázsaiban is megtalálható ez a típus.

A Szaiszi kortól fordulnak elő olyan tábla-amulettek, melyekre magasrelief-technikával vésték Ízisz, a gyermek Hórusz és Nephthüsz alakját.

Temetkezési skarabeuszok alján is találkozhatunk vele. Ozirisz múmiatestű, Atef koronás alakját fogja közre Ízisz és Nephthüsz szárnyas karú alakja. Többek között Tutankhamon temetkezéséből is előkerült egy olyan, arany-pektorálba illesztett szív-skarabeusz, melyet Ízisz és Nepthüsz alakja fog közre. Több olyan pektorál is ismert, ahol a két istennő között Ozirisz szimbóluma, a dzsed-oszlop látható.

A Későkorban fordul elő olyan amulettje, melyen az istennő alakját vékony, téglalap alakú aranylemezen domborítják ki.

Ismert egy olyan típus is, amelyen Nephthüszt az arany hieroglif jelén térdelve látjuk, egyik kezét az arca elé emeli, fején háromosztató paróka és nevének hieroglif jelei láthatók.

Wilkinson, Richard H. - The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, Cairo. 2003, Thames & Hudson

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band IV. 457-159

Ian Shaw, Paul Nicholson – The Dictionary of Ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc., New York, 2003

Georg Hart – The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Godesses (2nd edition, London and New York)

Tóthfalusi István: Idegen szavaink etimológiai szótára (Anno kiadó, Budapest)

[1] Az angol nyelvben a Nephthys görög fonetikus átírási formával is találkozhatunk. Az interneten viszonylag gyakran előfordul még a Nebethet írásforma is, mégpedig helytelenül, mivel a hivatalos óegyiptomi fonetikus átiratban (Nebethut) az u hang valójában nem magánhangzó, hanem az angol w hangjához közel álló gyenge mássalhangzó, amit a kiejtés megkönnyítése miatt ejtenek magánhangzónak.

[2] Ragadozó madár.

[3] Az egyiptomiak az évet tizenkét, harminc napos hónapra osztották, ezt követte az öt kiegészítő, vagy hozzáillesztett nap. A kiegészítő napok mitikus eredete Plutharkosz Ízisz és Ozirisz című művében maradt ránk. Héliosz (Ré), a Napisten megharagudott Rheára (Nut) istennőre, amiért titokban egyesült saját fivérével Zeusszal (Geb). Átokkal sújtotta, mely úgy hangzott, hogy egyetlen hónapban, és egyetlen évben se adhasson életet gyermeknek. Rhea ekkor a bölcsesség istenéhez, Hermészhez (Thoth) fordult, aki leült kockázni Szelénével (Hold), és elnyerte tőle az év minden napjának egyhetvened részét. Ezt az összesen öt napot hozzáillesztette az év tizenkét hónapjához. Ezeken a napokon születtek meg Nut és Geb gyermekei: Ozirisz, Aruérisz (az idősebb Hórusz), Tüphón (Széth) Ízisz és Nephthüsz.

[4] Latin szó (libatio), jelentése „italáldozat”. Az ókori egyiptomiaknál egy igen gyakori megtisztító természetű szertartás, mely során valamilyen folyadékot (például vizet) öntenek ki. Az ókori rómaiaknál a kupából a földre loccsantott néhány kortynyi bor.

[5] Lesko 51. oldal

[6] Uszerkaf, Szahuré, Neferirkaré.

[7] Egy település Felső-Egyiptomban, Eszna és El-kab között.


Az istennő Medinet Habuban, III. Ramszesz templomában. Fején kék színű három osztatú parókát visel, amelynek tetején nevének hieroglifái láthatók. Nyakában uzeht-gallér. Fehér testhezálló hosszú ruháját piros szalag fogja össze. Egyik kezében papirusz jogart, a másikban ankh jelet tart.	Szintén Medinet Habuban készült felvétel. Nephthüsz itt Hathor-koronát visel a fején, egyik kezében ankh jelet a másikban uasz jogart tart. Nyakában uzeht-gallér. Bokáig érő kék ruháját piros szalag fogja össze. A szöveg az Ég úrnőjének és a Két Ország úrnőjének nevezi.	Nephthüsz, mint siratónő a Késő- vagy Ptolemaiosz korból, Hildesheim. Az istennő egy talapzaton térdel, amelyet palotahomlokzat motívum díszít. Keze a siratás gesztusában van. Feje tetején a Nepthüsz-szimbólum látható. Nyakában uzeht-gallért visel.