Nekhbet

Az ősi Neheb[1] városának – a 3. felső-egyiptomi nomosz fővárosának - istennője, nevének jelentése: nehebi. Ugyanakkor jelentős kultusza volt Hórusz szent városában, Hierakónpoliszban is, mely Nekhbet városával átellenben található a Nílus nyugati partján. Szinte állandó jelzője a HDt-Nxn, azaz a hierakónpoliszi fehér. Felső-Egyiptom védelmezője. Alsó-egyiptomi párja Uadzset az északi országrész patrónusa. Ez a két teremtmény szimbolizálja a Két Országot és az isteni királyságot, mely egyesítette őket.

Ketten alkotják a királyi titulatúrában a „Két Úrnő”[2] nevet, az urat jelentő kosáron. Den volt az első, akiről biztosan tudjuk, hogy rendelkezett nebty névvel. Azzal, hogy a király a Két Úrnőként nevezi meg magát, kiterjeszti hatalmát mindkét országrész fölé.

Nehbet az uralkodó védelmezője és hatalmának fenntartója Felső-Egyiptomban. Később a keleti vádik úrnője is lesz.

Kozmikus aspektusát mutatja, hogy ő az Ég Úrnője, a Hold és Ré jobb szeme.

Egyike annak a négy istennőnek, akik az égtájakat személyesítik meg: Nekhbet (dél), Uadzset (észak), Szahmet (nyugat) és Neret (kelet).

Már az Óbirodalom korában azonosították Felső-Egyiptom fehér koronájával. Ebben az aspektusában a király mitologikus anyja.

A Piramis-szövegek szerint „Nagy Fehér Tehén, aki Nehebben lakik”, az uralkodó anyja, valamint Per-wer, az ősi felső-egyiptomi szentély úrnője.

A királyi születés jelenetekben, mint Szahuré abuszíri templomában, Nekhbet jelen van, mint védelmező dajka. A görögök az ő szülés istennőjükkel Eileithya-val azonosították, és városát Eileithyaspolisnak nevezték. Az egyiptomiak néha Hathorral azonosították.

Szárnyaival védelmezte az elhunyt testét és elűzött tőle minden gonoszt.

Csontból, rézből és fajanszból készült keselyűmadár amulettek az Óbirodalom végén jelennek meg a temetkezésben. Kétezer évvel később a MacGregor Papiruszon nem kevesebb, mint nyolc szerepel az előírt temetkezési amulettek között.

Találtak aranylemezből készült keselyű amuletteket is, Tutankhamon múmiájának nyakában 5 db-ot, Wendzsebauendzsednél 4 db-ot és Amenemopénél egy darabot. Előfordultak berakásos példányok is, pl. Taniszban Hornakhtnál 3 db.

Előbbi típus elhelyezése folytatódott a 26. dinasztia nem királyi temetkezéseiben. Az elhunyt számára ezek az amulettek bajelhárító funkcióval bírtak,  kétségkívül a védelmező keselyű istenőkkel hozták ezeket kapcsolatba, mint amilyen Nehbet is.

Uadzset és Nekhbet megtisztítja az elhunytat az éjszaka nyolcadik és a nappal nyolcadik órájában.

A keselyű[3] a legkorábbi ábrázolási formái között szerepel. Gyakran tartja az örökkévalóság hieroglifáját, a sent a karmaival, vagy fogja közre szárnyaival. Megjelenik nőalakban is, általában keselyű fejéket, a Fehér Koronát, vagy az Atef-koronát viseli a fején.

Az Újbirodalomtól kígyó alakban is ábrázolták, fején a fehér koronával vagy napkoronggal. Keselyű vagy oroszlánfejű nőként a Későkortól jelenik meg, majd a görög-római korban oroszlánfejű kígyóként is.

Egykori kultuszközpontjából, a hatalmas el-kabi templomból csak kevés maradt fenn. A jelenlegi romok többsége a késő dinasztikus korra datálható, csak nyomai maradtak az új- és középbiroldalmi építményeknek. Semmit sem találtak az ősi Per-Wer szentélyből, mely kétségtelenül ezen a helyen állt.

Nekhbet jelentősége nyilvánvaló, sokszor tűnik fel védelmező szerepben a fáraó oldalán, és jelenik meg ékszerein. A népi vallásban az Újbirodalomban és a Késő korban a szülés istennője.

Felhasznált irodalom:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden 1975 - 1989., Band IV., 366-367

Christian Leitz: Orientalia Lovaniensia Analecta - Lexikon der Aegyptischer Götter und Götterbezeichnungen

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)