Mut, a „Nagy anya”, a "Két ország úrnője"

 

Az istennő viszonylag későn tűnik fel az egyiptomi vallás történetében. Eredete bizonytalan. Legkorábbi megjelenése egy kb. i.e. 1730-ból származó varázsboton található, amelyen oroszlánfejű nőalakban ábrázolták. Egy másik, nagyjából ugyanebből a korból származó tárgyon, egy sztélén Mgbt[1] úrnőjének nevezik. Ez a helység Közép-Egyiptomban, a 10. felső-egyiptomi nomoszban található, ahol a kultusza a későbbiekben is tovább élt. Az Újbirodalomtól legfontosabb kultuszhelye Karnakban volt. Nem ismert, hogy pontosan mikor és hogyan került be Amon kultuszközpontjába, de Hatsepszut korától már bizonyíthatóan átvette Amaunet – Amon eredeti felesége – helyét a thébai triádban, mint az isten hitvese, és Khonszu anyja. Amon-Ré társaságában nem csak mint felesége jelenik meg, hanem megjelenhet mint lánya  – Ré szeme (jrt-Ra) vagy mint anyja – az Ég úrnője (nb.t pt)

Nevének legkorábbi előfordulása a területen I. Amenhotep korából származó építőköveken található.

 

Mut nevének ugyanaz a gyökere, mint az egyiptomi anya szónak és ez felfedi jellemének egy részét, mely szerint, mint Hathor vagy Izisz, ő a fáraó isteni anyja. Úgy gondolták, hogy erőt ad a szülő nőknek. A 18. dinasztiától Egyiptom királynőit azonosították vele, ezért az Újbirodalom királynői általában keselyű fejdíszt viseltek. Az istennő nevét leírhatták a macska hieroglifával is.

 

Az istennő nevében található keselyű[2] hieroglifa valószínűleg nem azt jelenti, hogy ez volt az eredeti formája, mivel általában emberalakban ábrázolták. Legtöbbször bokáig érő, ragyogóan kék, vagy piros, tollakra emlékeztető mintázatú ruhában jelenik meg. Fején a Felső- és Alsó-Egyiptom koronájával kombinált keselyű fejéket visel, kezében pedig általában Dél liliom jogarát tartja. Ebben a formában ábrázolhatták álló helyzetben, vagy trónon ülve Amonnal és Khonszuval, vagy ülő helyzetben gyermeket szoptatva. Sok amulett ábrázolta így, bár ezeket csak a koronák vagy felirat különböztetheti meg Ízisz hasonló amulettjeitől.

Legalább az Újbirodalom korától azonban Mut elsődleges mitológiai társítása a nőstény oroszlán volt, ezért oroszlánfejű nőként is megjelenítették. Ebben a formájában Szakhmet északi oroszlánistennő déli hasonmása volt és összekapcsolták Basztet macskaistennővel is, Mut-Basztetként.

Érdekes módon Amon néhány képmása is ezt az oroszlánszerű aspektust tükrözi, Karnakban a Khonszu templom egyik oldalkápolnájában, oroszlánfejű, ithyphallikus alakban ábrázolták.

Oroszlánszerű megjelenése azon istennők egyikévé tette, akik „Ré szemét” testesítették meg.  Más módon is kapcsolatba hozták a Napistennel, vallásos szövegek szerint jelen volt „az Ished fa széthasításánál Rével együtt Héliopoliszban”.

Megjelenik „A kilenc íj úrnőjeként”[3], amint átnyújtja a fáraónak a háború handzsárját.

 

Mutot összekapcsolták Memphisz istenével Ptahhal is. Egyiptom más jelentős istennőivel ellentétben Mut a temetési hiedelmekben relatíve kis szerepet játszott és a mitológiai hatóköre főként az élők világára összpontosult. Ennek ellenére a Halottak Könyve 164. fejezetének néhány változata olyan istennőként ábrázolja, aki megszabadítja a lelkeket és a testeket „a démonok lakhelyétől, amely a gonoszság kamrájában van”. A 21. dinasztia elején, a Halottak Könyve 164. fejezetének néhány jelenetén Mutot egy kompozita istenségként ábrázolták, kiterjesztett szárnyakkal, merev fallosszal és három fejjel – keselyű, oroszlán és ember. Ez a némiképp bizarr elképzelés egy agresszív istenséget reprezentál, aki „hatalmasabb, mint az istenek”.

Mut korlátlan és meglehetősen rémisztő hatalmának egy végső aspektusát abban látták, hogy az Újbirodalom késői szakaszában a lázadókat és árulókat, akik összeesküdtek a király ellen Mut tüze semmisítette meg. Valószínűleg úgy tekintettek az istennőre, mint aki végzetes erejével nem csak a király személyét védte, de magát az államot is.

 

Amonnal együtt megjelenik az egyiptomi templomok és kápolnák többségében. Mut függetlensége bizonyos mértékig megmaradt, saját kultuszközponttal rendelkezett a Karnak templomtól délre. Körzetében volt egy Szent-tó, melyet Asheru[4]-nak neveztek, ezért az istennő gyakori jelzője az „Asheru úrnője”. A templom nagy része a 18. dinasztia alatt épült, főként III. Amenhotep uralkodása alatt, azonban az építkezést folytatták a későbbi korszakok uralkodói.

Heliopoliszban és Gizában is volt szentélye valamint egy nagy körzete Taniszban.

 

Mut a férjével, Amonnal együtt részt vett sok nagy ünnepi felvonuláson és ezen alkalmakon a saját szent bárkájában szállították. Szintén független hatalmat gyakorolt a saját kultikus szertartásai alkalmával és ünnepségein. Szerepe van egy a Napistent fenyegető ellenséges kígyó legyőzését célzó rítusban, mely „Apóphisz megdöntése”-ként ismert. A szertartás során Egyiptom valós ellenségeit szimbolizáló viaszmodelleket készítettek, majd megsemmisítették ezeket. Úgy tartották, hogy Mutnak templomi orákuluma van, akihez az imádkozók problémájukkal fordultak. Az istennőt számos fogadalmi szobor ábrázolta, ami az istennő nagyfokú személyes tiszteletét mutatja.

 

Ezen a felvételen, mely a Luxor-templomban készült az istennő kétszer is megjelenik. Amon mögött ülve nőalakban, kettős koronával, valamint oroszlánfejű-nőalakban, napkoronggal a fején.

III. Rameszesz áldozatot mutat be az istennőnek, Medinet Habu.

VI. Ramszesz mutat be áldozatot Mut istennőnek.

 

 

Az előző jelenet részlete.

 

 

 

Ajánlott link:

Harmadik Ramszesz a thébai háromság előtt. A Nagy Harris Papirusz részlete, British Múzeum (EA 9999/2):

http://www.thebritishmuseum.ac.uk/explore/highlights/highlight_image.aspx?image=ps266701.jpg&retpage=15630

Egy a luxori múzeumban látható Amont és Mutot ábrázoló szoboregyüttes részlete:

http://www.alarab.net/data/news/2010/01/07/10_luxor_museum.jpg

 

 

Felhasznált irodalom:

Lexikon der Ägyptologie

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

 


 


[1] A modern Qaw el-Kebir közelében található.

[2] Gyps fulvus – fakókeselyű.

[3] Egyiptom ellenségeit szimbolizálják.

[4] A szó pontos jelentése nem ismert. Úgy tűnik, hogy egy sarlóformájú tavat jelölt, számos helyen Egyiptom területén, ahol oroszlán alakú istennőket, mint Uadzset, Basztet, és Szakhmet békítettek meg.