Meretszeger

 

A Királyok Völgye szívében fekvő piramis-formájú hegycsúcs istennője, de hatalma az egész thébai nekropoliszra kiterjedt,. Nevének jelentése, aki szereti a csendet. Találó elnevezés ez egy olyan elhagyatott és sivár vidék istennőjének, ahol azokat a mesterembereket leszámítva, akik az itteni sírokat készítették és őrizték, alig fordult meg más. Feltételezett lakhelye után néha a „Nyugat csúcsának” (Dhnt-imntt) is nevezték.

Szerepe ugyanolyan fontos volt az élők birodalmában, mint a túlvilágon. A nyugati parton dolgozó munkások oltalmat, segítséget reméltek tőle mindennapjaikban, a túlvilágon pedig az elhunyt védelmezője volt.

Úgy gondolták, hogy vaksággal, vagy mérges csípéssel sújtja a bűnösöket, ugyanakkor tőle reméltek gyógyulást azok, akik megbánták rossz cselekedetüket. Számos sztélé jegyzi fel azoknak a bűneiket megbánó munkásoknak a felgyógyulását, akik elnyerték az istennő bocsánatát.

A munkások falujában kígyófigurák is előkerültek, közülük többet konyhai korom fedett, azt sugallva, hogy a konyha, a háztartás oltalmazóját látták az istennőben. A nem mérges kígyókat jótékonynak tartották a háztartás számára, mert megették a rágcsálókat.

Az egyszerű emberek megpróbálták elnyerni kegyét védelmet reméltek tőle az őt megszemélyesítő mérges kígyóktól és skorpióktól.

Azonosították a Felső-Egyiptomot szimbolizáló kobrával és olyan istennőkkel, mint Ízisz-weret, Hathor, az abüdoszi Weret-Hekau, a memphiszi Szakhmet, és más kígyóalakú istennők. Deir el-Medinában leginkább Renenutet-tel azonosították.

Általános jelzői közé tartozik az „Ég úrnője”, a „Két Ország úrnője” és a „Minden isten úrnője”. Nyugattal kapcsolatos jelzői például a „Nyugat úrnője” (Hnwt-imntt), a „Nyugat nagy hegycsúcsa” (Dhnt-wrt-nt-imntt), aki „Elrejti a túlvilág urait” (SHApt-nbw-dwAt) és a „Fénylő csúcs” (Dhnt-sbAqt). További címei lehetnek a „Nagyerejű”, az „Aki olyan, mint a kellemes szél”, az „Étel úrnője”, és a „Nagy és nemes hölgy”.

A Smw évszak II. hónapjának meghatározó istennője.

Ré szeme (jrt-ra) és ureusz kígyója (Hryt-tp).

Az alábbi három, Deir el-Medinából származó  tárgy Torinóban, a Museo Egizio gyűjteményében van.

 

Ezt a mészkő sztélét Pendua állíttatta Meretszeger tiszteletére, az istennő tollkoronát és napkorongot viselő ágaskodó kobraként jelenik meg rajta. Az alsó regiszterben Pendua és apja látható adoráló tartásban.

Újbirodalom, 19. dinasztia (kb. i. e. 1292 - 1190)

Amonnakht dedikálta ezt a mészkősztélét, amelynek a részlete látható a fotómon a Királyok völgye fölé magasodó hegycsúcsnak. Meretszeger alakja a hegyből emelkedik ki, bár sajnos a töredékessége miatt nehezen vehető ki. Az ágaskodó kobraként ábrázolt isennőnek keselyű-, kígyó- és női feje van. A felirat az Ég úrnőjének és a Két Ország úrnőjének nevezi.

Újbirodalom, 18 - 19. dinasztia (kb. i. e. 1539 - 1190)

 

Mészkő osztrakon, melyen Amonkhau dedikált az istennőnek. Egy áldozati formula olvasható rajta, és a Nyugat úrnője jelzőt viselő Meretszeger előtt egy gyékény tálcán égő áldozat látható.

Újbirodalom, 20. dinasztia, III. és IV. Ramszesz uralkodása, kb. i. e. 1187 - 1150

 

Habár Meretszegert a Thébai királyi nekropolisz csúcsával azonosították, maga a hegy ritkán lép be az istennő ikonográfiájába. Változatos formákban ábrázolták. Megjelenhetett emberalakban, fején kisebb napkoronggal kiegészített kettős tollkoronával, Hathor-koronával, illetve a kettő kombinációjával. Előfordult, hogy a Nyugat-hieroglifáját viselte fejékként. Kezében az újbirodalmi ábrázolásokon általában lótuszvirágot, ankhot, menitet, a görög-római korban uasz-jogart tart.

A kígyó és a skorpió azon teremtmények közé tartozik, amik benépesítették ezt a távoli sivatagi térséget, ezért megfelelő szimbólumoknak tűntek az istennő megtestesülései számára. Megjelenhetett kígyóalakban, ágaskodó kobraként, néha kettős tollkoronával vagy Hathor-koronával. Kígyófejű nőként viselhetett kis napkoronggal és kettős tollal kombinált tehénszarvas koronát, Hathor-koronát. Jogarként kezében tarthatta az év hieroglifát. Szép ábrázolása található III. Ramszesz szarkofágjának fedelén, mely jelenleg a cambridge-i Fitzwilliam múzeum tulajdona.

Szárnyas kobraként viselhette a vörös-koronát vagy az atef-koronát. Az újbirodalom idején megjelenítették emberfejű kobraként, kígyófejű szfinxként, a görög-római korban oroszlánfejű kobraként.

Megsebzett kígyóként ismert emberfejű, kígyófejű, és keselyű fejű ábrázolása.

Alkalmanként nőfejű skorpióként is ábrázolták.

Az újbirodalom idején megjelenhetett, mint a „hegyből kilépő tehén”, fején kettős tollkoronával és napkoronggal.

 

Meretszeger kultusza az Újbirodalomtól bizonyítható, amikor igen népszerű volt a Nyugati parton dolgozó munkások körében.

Nagyjából félúton a munkások faluja és a Királynők Völgye között áll egy kisebb sziklába vájt szentély számos kápolnával, melyeket Ptahnak és Meretszegernek szenteltek. Habár király sztélék és feliratok is találhatók itt, a helyet főként Deir el-Medina lakói használták a település patrónusának tartott istennő tiszteletére.

Kultuszának emlékeként rengeteg sztélé került elő innen, melyeket eredetileg az istennő sziklába vájt szentélyeiben állították fel, melyek bejárata észak felé, a Nyugat Csúcsa felé néz. A sztélék közül néhány, mely az istennő bocsánatáért esedezik, a legmegrendítőbb egyiptomi vallásos szövegek közé tartozik.

Kultuszának hanyatlása megközelítőleg arra az időre tehető, amikor a 21. dinasztia alatt a királyi temetkezési hely elkerül a thébai Nyugati Partról.

 

Ajánlott link:

III. Ramszesz gránitszarkofág-fedele látható az alábbi címre kattintva:

http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/opac/search/cataloguedetail.html?&priref=49037&_function_=xslt&_limit_=10#1

 

Az istennő VI. Ramszesz sírjában (KV 9):

http://4.bp.blogspot.com/-l1DMpYkRZdo/UJZerX54AGI/AAAAAAAAANU/NzUZ49JEmL4/s1600/KV9+Meretseger+uraeus+snake+goddess.jpg

 

 

Képek

A Ptahnak és Meretszegernek szentelt sziklakápolnák a Deir el-Medinától a Királynék Völgye felé vezető út mentén.

Tigryss felvétele

Az egyik szentélyben III. Ramszeszt szoptatva ábrázolták az istennőt.

B. felvétele

 

A 19. dinasztia idejére datálható Meretszegernek ez a kb. 60 centi magas, fából készült szobra, mely a British Múzeumban látható. Emberfejű kígyóként ábrázolja az istennőt egy talapzaton, melybe Meretszegerhez és Amon-Réhez szóló imák vannak vésve. A szobrot Nefer-abu állítatta, aki Deir el-Medinában élt. A szobor elejét vöröses-barna festékkel festették be. A feje tetején egy lyuk van, mely feltehetőleg korona beillesztésére szolgált. A szemet és a szemöldököt faragták és feketére festették. A kígyó testen látható számos csíkot kék festékkel töltötték ki, melynek nyomai megmaradtak.[1]

Ezen a Mészkő osztrakonon Pennub hódol az emberfejű kígyóként ábrázolt Meretszeger előtt, 19. dinasztia. Hossza 28 centiméter, szélessége 15,3 cm, Deir el-Medinából került elő.

19-20. dinasztia korabeli festett mészkő-osztrakon. Khnummose hódol a kígyóalakban megjelenített Meretszeger előtt. Az istennő koronája ureusz-kígyós mödiuszt[2] formáz. Magassága 16,5 cm, szélessége 20,2 cm.

Amonnakht, az Igazság helyének írnoka hódol az istennő előtt ezen a mészkő sztélén, mely a 20. dinasztiára datálható. Egyik alaknak sincs szeme, mely talán összefügg a hieroglif felirat tartalmával. E szerint az istennő miatt látott Amonnakht sötétséget nappal, mely elképzelhető, hogy vakságot jelent. Kéri az istennő könyörületét. Amonnakht, Ipuy fia II. Ramszesz uralkodásának 16. évében foglalta el a hivatalát, és utolsó bizonyítéka VI. Ramszesz alatt volt. Magassága 20 cm, szélessége 14,3 cm, vastagsága 4 cm.

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2013.07.09.

Utoljára szerkesztve: 2024.03.30.

 

Felhasznált irodalom:

Ashraf Iskander Sader – Popular Religion in Egypt during the New Kingdom (1988 Gerstenberg Verlag, Hildesheim)

Redford, Donald B. (ed.): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Oxford, 2001, Oxford University Press

Hermann Kees: Der Götterglaube im alten Aegypten (J.C. Hinrichs Verlag, Lepizig, 1941)

Wilkinson, Richard H.: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, Cairo. 2003, Thames & Hudson

Leitz, Christian (ed.): Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen I–VIII, OLA 110–116 and 129. Leuven, 2002-2003, Peeters

Hart,George: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses. London, 2005, Routledge


 

[1] M.L. Bierbrier (editor) Hieroglyphic text from egyptian stelae etc. Part 12 (British Museum Press, 1993)

[2] Gabonamérő edény, a termékenység szimbóluma.