Min

 

A Min az isten nevének görög formája, az ókori egyiptomi neve mnw (Menu), melynek sem eredete, sem jelentése nem tisztázott. Az egyik legkorábban dokumentált egyiptomi isten, aki elsősorban teremtő- és termékenységisten, a férfi nemzőerő legfőbb szimbóluma. Fontos szerepet töltött be a természet újjáéledésében is, egyik jelzője az „Aki megalkotta a vegetációt, hogy éljenek a csordák”. Úgy gondolták, hogy segíti a termés növekedését, érlelődését is, ebből adódóan a Peret (Sarjadás) évszak első havának védőisteneként is tekintettek rá.[1] A királyság egyik istene, mint Kamutef, biztosítja, hogy a királyi ká változatlanul szálljon át generációról generációra. A fő kultuszközpontjaitól, Koptosztól és Akhmimtól keletre eső sivatagok istene. Védelmét keresték azok a kereskedelmi karavánok, akik átutaztak ezen a száraz, kietlen vidéken, a Vörös-tengerhez vezető sivatagi utakon, ahogy a Nílustól keletre eső bányavidékeken dolgozó kőfejtők és bányászok is. Ábrázolásain jobb kezét felemeli, mintha le akarná csapni az ellenséget, azonban rajta egy cséphadarót tart, mely talán egy pásztorostor. Pinch szerint ezek a vonások arra utalnak, hogy Min a gonosz erőket távoltartó védelmező isten. Tőle várták az esőt is, ő „A felhők megnyitója”.[2] Holdistennek is tartották.

 

Már a Predinasztikus korból vannak hozzá köthető emlékek. Jelképe például már a Nagada II korszak palettáin is megtalálható, de festett edényeken is látható, standardok tetején[3]. Min standardja Skorpió király buzogányán is feltűnik, az első kapavágás rituáléját megörökítő jelenetben, a király előtt felvonuló standardok sorában. Szimbólumát többféleképpen értelmezik, egyesek szerint meteorit, mások szerint villámcsapás, megint más horgas végű szakállas nyilat lát benne, illetve olyan elmélet is van, mely szerint ajtózár[4], esetleg két kagyló fosszília. Ahogy említettük, már a Predinasztikus korban előfordul, később az isten nevének írására szolgál, illetve a 9. felső-egyiptomi nomosz jelképe lesz, melynek a fővárosa Akhmim. Min a nomosz a védőistene volt.

 

Általában emberi alakban, ithyphallikus, álló férfiként örökítik meg, vagyis hímtagja, valószínűleg nemzőereje kifejezéseként, izgalmi állapotban van. Testén szoros leplet, vagy köpenyt visel. Koronája egy alacsony kerek alapból és hosszú kettős tollból áll[5], az alap hátulján hosszú szalag lóg lefelé. A tollak olykor napkoronggal is kiegészülhetnek. Nyakában uzeht gallér, az állán istenszakáll. Könyékben meghajlított felemelt jobb karján a királyi légycsapót tartja, míg másik kezével megmarkolja nemzőszervét. Reliefábrázolásain az isten bal karja nem látszik. Ithyphallikus alakjának korai ábrázolása található egy kőedényen, amelyet Haszehemui sírjában találtak meg. Legkorábbi háromdimenziós, ember alakú ábrázolásai három oszlopszerű, mészkőkolosszus, amelyek Min koptoszi templomából kerültek elő. Azon kevés istenszobrok közé tartoznak, melyek az Archaikus kor kezdetéről maradtak ránk. Töredékes állapotban vannak, de az látszik, hogy az izgalmi állapotban lévő nemi szerv egykor külön faragott kőből volt beillesztve. Az 5. dinasztia korabeli Palermói kő felirata szerint az 1. dinasztia idején egy királyi dekrétum rendelkezett arról, hogy faragjanak szobrot Minnek.

Min sivatag feletti hatalma ellenére szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasággal is, fontos szerepet töltött be a természet, a gabona újjáéledésében. Valószínűleg ezért festették előszeretettel a bőrét feketére, a Nílus termékeny iszapjára utalva ezzel. Ez a szín gyakori jelzője is.

A Keleti sivatag uraként, Mint gyakran jelenítették meg idegen eredetű istenek, például Resep, Kádes és Anat társaságában.

 

Már az Archaikus korban tisztelték egyik fő kultuszközpontjában, Koptoszban, a legkorábbi templomára való utalás azonban a 6. dinasztia idejéről származik, II. Pepi dekrétumából. Itt még ma is áll egy Ptolemaiosz-kori templom, melyet Min és Ízisz tiszteletére építettek. Claudius római császár pedig egy szentélyt építtetett Min, Ízisz és Hórusz tiszteletére el-Qal’aban, mely Koptosztól északra található.

Koptoszban és másik fő kultuszközpontjában Akhmimban elsősorban királyisten aspektusa, és a Hórusszal való kapcsolata dominál. Itt szintén megtalálhatóak tiszteletének emlékei, például az Akhmimtól északra található el-Salamunban  van egy sziklába vájt kápolna, melynek építését valószínűleg Ay (Újbirodalom, 18. dinasztia) rendelte el, a kivitelezést pedig Min akkori első prófétája, Nakhtmin felügyelte. Akhmimmal való kapcsolatára a legkorábbi bizonyíték Qa’a (Archaikus kor, 1. dinasztia) táblácskája, ahol úgy nevezik Min az akhmimi (Mnw Jpwj). Az Újbirodalom korától már az „Akhmim ura” jelzőt is viseli. Akhmimtól nyugatra egy Minnek és Repytnek szentelt kettős templom állt, mely a Görög-római korban épült. A 14. századig viszonylag épségben fennmaradt, ekkor azonban sajnos széthordták építőanyagnak. Repytet ebben a régióban az isten feleségeként tisztelték.

Mint említettük az utazók és karavánok védelmezője volt a Keleti sivatagban, a Wadi Hammamatban ennek emlékét számos sziklafelirat őrzi. Itt I. Pepi korától a Görög-római korig tisztelték, mint Koptosz urát (nb Gbtw). A vidék domborzati jellegére utalva az isten megkapta „A hegyvidék ura” jelzőt. Az ezen a területen bányászott drágakövek, a lazúrkő és a malachit urának tartották. IV. Mentuhotep uralkodása 2. évében, Phaophi havának 15. napján sztélét emeltetetett atyja, Min tiszteletére egy a Wadi Hammatba küldött bányász expedíció emlékére. A sztélén olvasható az alábbi részlet:

„Nebtauiré (IV. Mentuhotep), éljen örökké mint Ré, mondja: »Elküldtem a… vezírt, a munkák felügyelőjét, királyi bizalmasomat, Amenemhatot egy expedícióra tízezer emberrel délvidékről… hogy hozzanak nekem kiváló, gazdag és szép kőtömböket, melyek ebben a hegyben vannak, melynek kiválóságát Min alkotta, hogy olyan szarkofág legyen belőlük, mely az örökkévalóság hasonmása… hogy életet kapjak[6] és örökké éljek, mint Ré.”[7] Az expedíció során egy 4 könyök széles, 8 könyök hosszú és 2 könyök magas szarkofágfedelet vágták ki a hegyből. Áldozatot mutattak be az istennek: „borjakat vágtak le, kecskéket áldoztak fel, tömjént égettek” [8]. Ezt követően 3000 deltavidékről származó hajós biztonságosan Egyiptomba szállította a kőtömböt. Később Amenemhat vezír expedíciója sikerét az isten baujának[9] tulajdonította.

Min tiszteletben részesült a Nyugati sivatag oázisaiban is, például Hibiszben[10], ahol egy reliefábrázoláson a fáraó salátát áldoz az istennek.

Núbiában is tisztelték. Az alsó-núbiai Kalabsában alkalmanként Mandulisz mellett ábrázolták a templomreliefeken. Az itt épült II. Amenhotep korabeli templom hüposztil csarnokában például a király boráldozatot mutat be Minnek és Mandulisznak. A Felső-Núbiában található Buhenben is állt egy Minnek és Ízisznek szentelt templom, melyet II. Amenhotep építtetett, ezt elszállították Khartoumba.

Thébában a 11. dinasztiától kezdve szinkretisztikus formában összeolvad Amonnal, Rével, illetve Amon-Rével. II. Mentuhotep idejétől kezdve ithyphallikus alakja rendszeresen megjelenik Amon mellett. A karnaki Honszu-templom egyik szentélyében oroszlánfejjel ábrázolják az istent.

Tiszteletben részesült továbbá Memphiszben ésAbüdoszban, a Görög-római korban pedig Athribiszben, Denderában, Edfuban és Philén.

 

Szent növényének számított a római vagy kószi saláta (Lactuca sativa var. longifolia)[11], mely talán már az őskorban Min szent növénye volt. A Piramisszövegek 699-700. mondása minden esetre a szántóföldek, a vegetáció isteneihez kapcsolja a növényt. Salátaföldet vagy salátákat áldozati asztalon[12] gyakran látunk Min háta mögött.

Szent állata és az isten élő képmása mind Akhmimban, mind Koptoszban egy fehér szőrű bika volt, mely állat szintén a férfi nemzőerő szimbóluma. Nem csak nevében fehér, mint például a Bukhisz-bika, az ábrázolásokon valóban fehér színűre festették.

Hórusszal való azonosítása miatt szent állata a sólyom is. Wilkinson szerint az 5. felső-egyiptomi nomosz jelvényében megjelenő két sólyom közül az egyik Min istenre utal.

 

Másik jellegzetes kísérő eleme egy különleges szentély, a szeh-net[13]. A Középbirodalom óta látható az isten mellett az ábrázolásokon, de eredete feltehetőleg a Predinasztikus korig nyúlik vissza. Egy I. Szeszósztrisz (12. dinasztia) korabeli hieroglif feliraton a szeh-net Min nevének meghatározó részét képezi, de számos jelző is bizonyítja az isten és a szentély kapcsolatát, például a „Szeh-net ura” vagy „Aki a szeh-netben van”. Egy Ptolemaiosz-kori koptoszi naoszon pedig „A boldogság ura a szeh-netben” szerepel. Ezeket a jelzőket a Minnel való azonosításuknak köszönhetően Amonnál és Hórusznál is alkalmazták. Egy athribiszi templomfelirat szerint XIII. Ptolemaiosz építtetett egy szeh-netet Min-Ré tiszteletére, akit a templomfelirat a következőképpen ír le: „Akhmim ura, a magas tollú, a Hold kápolnájában lévő istenek királya, Punt jó istene”.

Min kultuszának egy fontos szertartása volt a „szeh-net felállítása”, már II. Pepi fáraó halotti templomának domborművein is ábrázolták. A szeh-net név ez esetben nem a szentélyt jelölte, hanem egy póznát, melyre köteleket erősítettek, amire aztán núbiai férfiak másztak fel. Kákosy rituális mászásként utal a szóban forgó jelenetre, melyet Újbirodalom korabeli templomreliefeken is megörökítettek[14].

 

A Piramisszövegek szerint tollai lehetővé tették a király számára, hogy az égbe emelkedjen. A Koporsószövegekben olyan mondások találhatóak, amelyek segítenek az elhunyt férfiaknak abban, hogy a birtokukba kerüljön Min szexuális ereje. Emellett a 335 mondás Hórusszal azonosítja: „Ő Hórusz, atyja védelmezője.”

A férfi potencia és nemzőerő megtestesítőjeként, sokszor szerepel együtt Hathorral, aki pedig a női termékenységgel és a szüléssel áll összefüggésben. A kapcsolat korai, hiszen már az 1. dinasztia idejéről van rá bizonyíték.Egy elefántcsont faragványon egy Hathor-fejet két oldalt Min jelképei foglalnak keretbe.

A Középbirodalom korában Mint egyre inkább bevonták a Hórusz-mítoszba, néha azonosították Ízisz fiával, Abüdoszban – a Széth felett aratott győzelem emlékére – úgy nevezték: Min-Hórusz, a győzedelmes. A középbirodalmi Szinuhe történetében is Hórusszal azonosítják, ahol így hivatkoznak rá: „Min, aki Hórusz az idegen országok közepette.” Ugyanakkor Koptoszban Íziszt gyakran tekintették hitvesének, ilyenkor a gyermekük Hórusz. Az Újbirodalom korától azonban főként Amonnal azonosították, különösen teremtő aspektusa miatt. Min-Amon-Ré megkapta a Kamutef jelzőt, mely szó szerint azt jelenti: Anyja bikája – vagyis megtermékenyíti saját anyját, hogy az megszülhesse őt. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó az Min-Kamuteffel azonosulva nemzi utódját, így hozva létre megfiatalodott önmagát. Így Min-Amon-Ré ithyphallikus alakja biztosítja a királyi ká és a királyság folytonosságát, illetve folyamatos megújulását, valamint ezzel párhuzamosanaz isten folyamatos megújulását is. Szerepel egy halálos kígyómarás elleni varázsigében, ahol úgy írják le, mint „a héliopoliszi Fehér Koca fia”.

 

Mint jellegzetes ikonográfiájában megörökítő amulettek már a Középbirodalomban feltűnnek, egy arany példány került elő Abüdoszból, egy 12. dinasztia korabeli temetkezésből. különösen népszerűek a Későkorban, amikor általában bronzból, vagy fajanszból készültek és valószínűleg férfiak viselték őket, azt remélve, hogy felruházza őket az isten nemzőerejével. Emblémáját formázó amulett az Óbirodalom korából ismert, fából faragták ki és Abüdoszban bukkantak rá.

 

Az aratás fő ünnepe volt Min kivonulásának ünnepe[15], néha a király koronázásakor tartották, egyébként évente egyszer rendezték meg. Célja egyrészt a király hatalmának és hatékonyságának megújítása, másrészt a jó termés biztosítása volt. Az ókori Egyiptomiak ugyanis összefüggést láttak az uralkodók testi erőnléte és az ország termékenysége között. A fesztivált több templomban is megörökítették, például a karnaki Amon templomban, a Ramesszeumban, illetve III. Ramszesz „millió évek templomában”, Medinet Habuban. Az utóbbiban található nagy ünnepi lista szerint 4 napos volt. Aktív résztvevői a királyi udvartartáshoz tartoztak, ám mivel részben a templom falain kívül zajlott, a köznép is végignézhette a nyilvános szertartásokat. Lényegében egy processziós ünnep volt, egyike volt az ország legrégebbi és legfontosabb fesztiváljainak, melyet már az Óbirodalomban is megtartottak, az ország számos helyén egészen a Római korig. A körmenet során az istent a kultuszszobrán kívül szent állata, a Fehér Bika is képviselte. A menetben tömjénáldozattal, rituális tánccal és himnikus énekekkel köszöntik az állatot. Ezek nem csupán az isten üdvözlésének és dicsőítésének szerepét töltik be, hanem egyúttal védelmet és hosszú életet is kérnek tőle a király és a királyi elődök számára.[16] A processzió során az uralkodó tömjén és italáldozatban részesítette az istent, cserébe Min erőt, bátorságot, egészséget, boldogságot, illetve életet, tartósságot és uralmat biztosított a királynak. Salátát is áldoztak neki az isten potenciájának és nemzőerejének növelése érdekében. A körmenet során a résztvevők fegyvereket is hordoztak magukkal, melyekkel Hórusz és Széth Egyiptom trónjáért vívott harcát adták elő, Hórusz győzelmét pedig tudatták az egész világgal a négy égtáj felé küldött madarak segítségével. Min vegetációs szerepe is tetten érhető az ünnepségen, mely során egy rituális célra használt sarlóval a fáraó elvégezte az első tönkölybúza köteg levágását[17], majd azt az istenségnek, a „kertek és a szántóföldek urának” ajánlotta fel, hogy cserébe életet adjon. Az ünnepség végén, a lépcsős pihenőhelyre érve Min igazhangúként és atyjának megbosszulójaként foglalta el helyét, aki legyőzte ellenségeit. Időközben a legyőzött Széth is megbékélt, Min pedig adta Ré jubileumi éveit, erőt és bátorságot adott a fáraónak. A fesztivál során az isten is újjászületett a neki adott áldozatok és Széth legyőzése révén. Hasonló rítusok zajlottak le a király jubileumi szed-ünnepén. Egy 12. dinasztia korabeli mészkő reliefen I. Szeszósztrisz szed-ünnepe látható, az uralkodó egy evezőt tart, a felirat pedig így szól „a hajó meggyorsítása Min felé, aki a város közepén van”.

A táncnak és a zenének jelentős szerepe volt a vallásban, Min templomaiban férfi énekesek énekelték a hozzá szóló himnuszokat.

A görögök Pánnal azonosították, innen ered Akhmim Ptolemaiosz-kori neve, a Panopolisz. Hérodotosz ugyanakkor Perszeusszal azonosította az istent, aki a Danaida-kör révén került Egyiptommal szoros kapcsolatba.

 

 

Ajánlott linkek:

Min egyik kolosszusa Koptoszból, mely Oxfordban, az Ashmolean Múzeumban van kiállítva. A háttérben egy másik kolosszus látszik.:

http://alain.guilleux.free.fr/hors_egypte_oxford/IMG_1241.JPG

 

Az I. Szeszósztriszt és Mint ábrázoló relief, mely Koptoszból, az isten templomából került elő és jelenleg a Petrie Múzeumban van:

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/47/7c/6d/477c6d77c247f47df56cfd79ecceb6b9.jpg

 

A szentélyekről szóló cikk a weboldalon:

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/szentely.htm

 

 

Képek:

Karnakban az Open Air múzeumban van kiállítva I. Szeszósztrisz (12. dinasztia) szentélye. Ennek egyik jelenete látható a képen. Az uralkodó a Min-Kamutef ikonográfiájban ábrázolt Amon-Rének mutat be áldozatot.  Mögötte látható a salátaágyás.	Min-Kamutef és jellegzetes szentélye a Luxor templom reliefjén.	Apró befejezetlen mészkősztélé a 19. dinasztia idejéről, melyen Kádes istennőt Min és Resep alakja fogja közre. KHM, Bécs
A Min ünnep egy részlete III. Ramszesz, Medinet Habuban található "millió évek templomából".  Ez az ünnep kezdőjelenete, III. Ramszesz látható az ünnepi felvonulás közepette, amint hordszékén Min templomába igyekszik.	Egy újabb részlet a Min ünnepből. Halad a processzió, Min, az "Istenek králya" szobra előtt (következő kép) az uralkodó és Min élő képmása, a fehér bika halad. Tiggi fotója, Medinet Habu.	Az előző jelenet folytatása. Tiggi fotója, Medinet Habu.
A medinet habui III. Ramszesz templom egyik oszlopát látjuk. Az uralkodó salátát áldoz Min-Kamutefnek. Szent növényei a hátamögött, szentély tetején is megjelennek.	Az isten Későkori bronzszobra a KHM-ben.

 

 

Készítette: Maatkara és Nehebkau

Közzétéve: 2017.07.08.

Utoljára szerkesztve: 2017.08.09.

 

 

Felhasznált irodalom:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf – Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band IV. 136-140

Carol Andrews – Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Donald B. Redford (editor) – The Ancient Gods Speak (Oxford University Press)

Geraldine Pinch – Handbook of Egyptian Mythology

Győri Hedvig – Min kivonulásának ünnepe Medinet Habuban (Egyiptomi Füzetek 6. évfolyam, 4. szám)

Győri Hedvig – Min szent salátája (Egyiptomi Füzetek 7. évfolyam 3. szám)

Kákosy László – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris Kiadó, Budapest, 2005)

Erik Hornung: Az egy és a sok – Az óegyiptomi istenvilág (Typotex Kiadó, Budapest, 2009)

Richard A. Parker – The Calendars of Ancient Egypt (The University of Chicago Press, Chicago, Illinois, USA, 1950)

Richard H. Wilkinson – The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart: The Routledge Dictionary of Ancient Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Richard H. Wilkinso – Az ókori Egyiptom templomai (Alexandra Kiadó, Pécs, 2006)

Zahi Hawass – The Island of Kalabsha (SCA Press, 2004)

John Romer – A History of Ancient Egypt Vol. 2. – From the Great Pyramid to the Fall of the Middle Kingdom (St. Martin’s Press ebook, New York, 2017)