Khepri

 

  „Üdvözlet neked, aki a szentélyében van, aki ragyogva ragyog fel, aki fénylőn fénylik, aki, ha szól, milliók ujjonganak kívánsága szerint, aki arcát az Égiek felé fordítja, Kheprinek, aki a bárkájában van, mert leterítette Apepet.”[1]

 

Khepri a Napisten egyik megnyilvánulása, a keleti horizonton felemelkedő napkorong. Nem tudni, hogy ez volt-e az isten eredeti szerepe, vagy csak akkor kapta meg, amikor beleolvadt a héliopoliszi napkultuszba. A héliopoliszi termtésmítosz szerint - melynek fő vonásai már a Piramis-szövegekben is megtalálhatók - ugyanis a Napistennek napszaktól függően három alakja van.

 

Az egyiptomi xprr szó a Scarabeus (Ateuchus) Sacer-t jelöli, ez egyike a skarabeidák (lemezescsápúak) családjába tartozó több mint 20 000 bogárfajnak.

Az egyiptomi nyelvben a harmadik gyök megduplázása jellemzi az állatneveket. Amikor a Napistent jelöli a szó, akkor a második r betű helyett j hang jelenik meg, ez már a Koporsószövegekben is megfigyelhető. Amit a szövegek elmondanak nekünk erről az istenről, az a Scarabeus Sacer jellemző tulajdonságainak átvitele, ahogyan azt az egyiptomiak látták, az isteni szférára, és különösen a Nap útjára: az önmagától való keletkezés, az átalakulás képessége, az összekapcsolása a földi- és a légi teremtménynek.

Mint hieroglifa a skarabeusz jel fonetikus értéke xpr, mely jelentése igeként "keletkezni",  "létrejönni", "teremtődni", főnévként pedig "alak", "manifesztáció".

 

Az őstennel kapcsolatban gyakran használták a xpr ds.f, azaz az önmagától keletkezett kifejezést.

A nőstény szkarabeusz bogár egy a föld alá temetett tárgyalabdákba rakja le petéit, majd az utódok, kifejlett bogárként a földből jönnek elő. Az egyiptomiak ezért gondolhatták azt, hogy önmagától keletkezik.

Az egyiptomiak úgy vélték, hogy a világrend fenntartásához aktív közreműködés, a teremtés újra és újra megismétlése szükséges. Számukra minden egyes nap a teremtés megismétlése volt. Ezt a titokzatos esemény tudatosan ellentmondásos összefüggésben fejeződik ki: mint "megszületni" (gyermek alakjában Nut égistennő által) és "keletkezni" (egy bogár alakjában a föld belsejében). A nap ciklikus újjászületése az ideális jelen állapot, végtelenül ismétlődik ez az elmúlás és megújulás. Khepri így a végtelen jelen istene ciklikus megújulás formájában „Napról, napra”, az átmeneté a halottból élővé, míg Atum a kezdet ősistene, az „Első alkalomé”. Atumhoz a teremtés és az ősidő fogalma kapcsolódik, Kheprihez pedig a ciklikus megújulás, és a jelen.

 

Khepri egyik aspektusa az átalakulás képessége, ókori egyiptomi nyelven xprw. Erre utal egyik jelzője, az "Alakok ura" is.

 

III. Amenhotep gránit skarabeusza, mely Karnakban a Szent-tó mellett áll, és mely Atum-Khepri kultuszszobrának tekinthető, a következő melléknevet viseli: xpr m tA – „aki a földben keletkezett”. Az Amduat szerint a 11. órában születik meg Khepri a földben. A 10. órában már bogárként jelenik meg, aki egy ovális rögöt mozgat maga előtt, hogy utána, ahogy a felirat mondja: „kimenjen az ég keleti horizontján”. Ez pontos analógiája a Scarabeus Sacer viselkedésének.

 

Khepri „előjövetele” a kozmológiai szövegek központi témája. Számos túlvilági könyv utolsó jelenete a skarabeuszt ábrázolja, amint maga előtt görgeti a napkorongot, mintegy felemelve a Napot a horizontról az égbe. Ezért mondhatták az istenről, hogy Nut minden este lenyeli, ő pedig keresztülutazik a testén az éjszakai órákban és reggel újra megszületik. Az Éjszaka Könyvében a napgyermeknek – akit Nut istennő, kinek meghajlított teste a mennyboltot formálja, megszül – skarabeusz alakja van.

 

Mint állandóan újjászülető istent közvetlenül a feltámadás fogalmával is összekapcsolták. Néha nem csak szárnyai segítik a nap felemelésében, van, hogy hajóban ül, melyet Nun, az ősvíz megszemélyesítője emel a magasba. Ebben az esetben az „az aki a bárkájában van” (Hrj-ib wjA.f) jelzőt viseli.

A Föld könyvének illusztrációján úgy jelenik meg, mintha éppen most bújna elő a napkorongból.

 

Khepri azonos a Napistennel, ugyanakkor nem azonos Rével és Atummal. Egyike volt a szoláris istenség három aspektusának, aki „reggel Khepri, délben Re és este Atum”. Ez már a Piramis-szövegekben is megtalálható, miszerint a Napisten a „Hármas Bá”, aki három alakban nyilvánul meg. Valódi neve rejtve marad. A ránk hagyományozott nevek csak egy-egy aspektusát jelölik. Az újbirodalom szövegeiben az istenségek összeolvadnak, megjelenik az Amon-Ré-Atum-Khepri forma. Ugyanakkor Kheprit összekapcsolták Atummal, a teremtés hajnalának napistenével, Atum-Khepriként.

 

Összekapcsolták Rével is, mivel a napot általában is reprezentálta, bár azonossága a reggeli nappal elsődleges maradt. Ezzel kapcsolatos az a feltételezés, hogy a rovar földalatti alagútjai ugyanolyan formájúak, mint az Óbirodalmi masztaba sírok függőleges aknái és vízszintes folyosói. A rovar bábjai pedig hasonlítanak az elhunytak bebandázsolt múmiáira, habár nincs arra utalás, hogy maguk az egyiptomiak is felismerték-e ezeket a hasonlóságokat. Ezeket a mendemondákat csak Plutarkhosz és Horapollón leírásaiból ismerjük.

 

Kheprit többnyire szkarabeusz-bogár formájában ábrázolták, a rovar anatómiájának különböző mértékű stilizálásával. A festett és berakásos munkákon gyakran kék színnel jelenik meg, ez szimbolikusan hangsúlyozza a bogár kapcsolatát a égbolttal. A túlvilági szövegek illusztrációin a szkarabeusz mindig olyan fekete színben jelenik meg, mint amilyen a természetben is. A bogarat ábrázolhatták magában vagy a napkorongot tolva maga előtt. A rovar testét néha összeolvasztották más teremtményekével, mint például a sólyom vagy a keselyű. Néha, mint pl. Kr.e. 4. században Petozirisz Tuna el-Gebelben lévő sírjában, Ozirisz Atef koronáját viseli. Abrázolták szkarabeuszbogár-fejű férfi alakjában is, mint például a Királynők Völgyében Nefertari sírjában.

Mikor az isten skarabeusz testén kosfejjel jelenik meg, akkor Atum-Kheprit látjuk, benne egyesül a lenyugvó és a felkelő, az elmúló és az újjászülető Nap.

 

Nem tudunk róla, hogy létezett volna önálló kultusza, de valószínűnek látszik, hogy a jelentős templomok mindegyikében állt egy-egy kolosszális kő szobra, bár erre viszonylag kevés példa maradt fenn in situ vagy múzeumokban. Ezek a teremtést és a nap folyamatos utazását reprezentálhatták, amely szimbolikusan megtestesült a templomépítészetben is.

 

III. Amenhotep (18. din.) gránit skarabeusza, Karnak.

A Napisten 3 alakja együtt jelenik meg Merneptah (19. din.) sírjának bejárata felett. Királyok Völgye.

Khepri III. Ramszesz templomában, Medinet-Habu.

Tigryss felvétele

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson - The complete gods and goddesses of ancient Egypt, Thames&Hundson Ltd (London, 2003)

Lexikon der Ägyptologie


 


[1] pBM EA 10477 (pNu), Halottak Könyve 134. mondás (http://aaew2.bbaw.de/tla/servlet/GetTextDetails?u=Maatkara&f=0&l=0&tc=107&db=0) A link csak regisztráció után érhető el.