Honszu

 

Elsősorban holdisten, de ahogy látni fogjuk, több aspektussal rendelkezik. Nevének jelentése „Utazó”, Kákosy viszont Futónak, Hornung pedig Vándorlónak fordította. Ez valószínűleg éjszakai égi útjára utal, melyet az egyiptomiak elképzelése szerint a Napistenhez hasonlóan bárkán tesz meg. Ő a mindig újra és újra megújuló Hold, ezzel áll összefüggésben ifjúsága. A különböző szakirodalmakban Khonszu néven is találkozhatsz vele.

 

Legkorábbi említése a Piramisszövegekben van, amelyben egyetlen egyszer szerepel. A Kannibál Himnusznak nevezett szövegrészben egy vérszomjas istenség, aki segít az elhunyt királynak elkapni és lemészárolni azokat az isteneket, akiket az uralkodónak el kell fogyasztania ahhoz, hogy magába szívhassa erejüket.

 

Az I. Átmeneti korra és a Középbirodalomra jellemző Koporsószövegekben ugyancsak félelmetes isten, aki emberi szívekkel és fejekkel táplálkozik, illetve aki a 310. mondás szerint betegségeket okoz. Megítélése azonban már ebben az időben jelentős változásnak indult, hiszen a 12. dinasztia idejéből származó 3024-es berlini papiruszon fennmaradt „Az életunt beszélgetése lelkével” címen emlegetett költemény írója a következőképpen szólítja meg az istent: „Khonszu védjen meg engem, ő, aki az igazságot írja!”[1]

 

Az Újbirodalomtól már elsősorban az isten jóindulatú vonásait hangsúlyozták, de kettős természete mindvégig megmarad és sorsisenné válásával ismét előtérbe helyeződik. Thébában ekkortól alkotja Amonnal és Muttal együtt a thébai háromságot. Itteni alakja azonban hamarosan megháromszorozódik, ahogyan erről egy a British Múzeumban őrzött hieratikus papirusz tanúskodik:

„Unnehen és Honszu a gondoskodó, ez a két nagy élő majom, akik a "Thébai Honszu-Noferhotep" jobbján és balján ülnek – ők veszik elő az élet és a halál könyvét.”[2]

„Honszu Thébában, a Tökéletesen Békés” (nfr-Htp) kultuszszobrától jobbra és balra tehát ott találjuk egy-egy tulajdonságának megszemélyesített alakját pávián formájában: jobbra Honszu „A mindig fiatal” (pA-wn-nx(n)w), aki az istenség ifjúságát testesíti meg, balra pedig Honszu a Gondoskodó (pA-jr-sxrw). Előbbi a szemekért és a látásért felelt, utóbbi pedig a fülekért és a hallásért. Ők ketten Honszu Hold-természetéből eredő, sorsot irányító tevékenységét látják el pozitív és negatív értelemben. Az élet és halál könyve pedig az a könyv volt, amelybe az istenek felírták azoknak a nevét, akiknek az volt a sorsa, hogy meghaljanak abban az évben. A Honszu istenek eme hármasságát Taniszban is tisztelték.

További alakjáról értesülünk Montuemhat feliratában, aki a 25. dinasztia második felében volt Théba kormányzója. Arról számol be, hogy felújíttatta „a gyermek Honszu”, „Honszu Thébában, Noferhotep”, „Honszu, A mindig fiatal” és „Honszu a Gondoskodó” szent bárkáját.

Egy másik formája pedig „Honszu, Aki az életidőt számítja” (Hsb aHa).

Sorsistenként Thottal együtt jegyzi fel az idő múlását és úgy vélték, befolyásolja a terhességet mind az emberek, mind az állatok esetében.

 

Betegségek okozójaként természetesen képes volt azok gyógyítására is, a Deir el-Medinából előkerült sztélék tanúsága szerint általában vakság esetén fordultak hozzá.

Gyógyító erejéről tanúskodik az ún. Bentres-sztélé is, mely Karnakban került elő, de jelenleg a Louvreban őrzik. Az i. e. 4. századból származik, de egy II. Ramszesz uralkodási ideje alatt történt eseményről számol be. Ebben is egyszerre több formája szerepel az istennek. Röviden összefoglalva II. Ramszesz egyik ázsiai tartományában fogadta a meghódított népek küldöttségeit. Behten-ország fejedelme is elküldte ajándékait. A fáraó beleszeretett a küldöttséget vezető hercegnőbe, aki a fejedelem legidősebb leánya volt. A küldöttséget visszaküldte Behtenbe, a hercegnőt elnevezte Neferurének és feleségül vette. II. Ramszesz uralkodásának 23. évében követ érkezett Behtenből. A fejedelem segítséget kért, mert Neferuré húga megbetegedett. A fáraó az orvostudományokban is jártas királyi írnokot, Dszehutiemhebet küldte Behtenbe. Az orvos megvizsgálta a lányt és megállapította, hogy Bentrest megszállta egy gonosz démon. A fejedelem ismét követet küldött II. Ramszeszhez, aki tájékoztatta a fáraót a lány állapotáról. A fejedelem arra kérte Egyiptom királyát, hogy küldjön egy istent, aki a démont kiűzi a hercegnőből, mert erre földi halandó nem képes.

„A fáraó ekkor elment Honszu-Neferhotep istenség templomába, és ott ekképpen szólt az isten aranyszobrához:

– Ó én jóságos uram, eljöttem hozzád a behteni fejedelem leányának ügyében, akit gonosz démonok szálltak meg, és azok gyötrik, emésztik. Ó, én jóságos uram, arra kérlek, fordítsd arcodat a másik Honszu isten, a »Gondoskodó«, a démonok kiűzője felé, és küldd el őt Behtenbe.

Az isten erre nagyot és erőset bólintott. Ekkor Ramszesz így folytatta:

– Add neki, kérlek varázserődet, hogy elmenvén Behtenbe, megmentse Bentrest, az ottani fejedelem lányát.

Az isten erre ismét bólintott. Varázserejét négyszeresre fokozva átadta a másik Honszu istennek, a »Gondoskodónak«.”[3]

Az isten szobra bárkán utazott Behtenbe, útja egy évig és öt hónapig tartott. Honszu megérkezésekor meggyógyította a hercegnőt, kiűzte a démont.

„A démon pedig így szólt Honszuhoz, a Gondoskodóhoz:

– Üdvöz légy, ó, nagy isten, aki kiűztél engemet Bentresből, a fejedelem leányából! Ezzel te meghódítottad Behtent, népe a te rabszolgád és én magam is a rabszolgád vagyok. Hogy kívánságodat teljesítsem, elmegyek messzi földre, ahonnét idejöttem…”[4]

Behten uralkodója látva az isten nagy hatalmát azt gondolta, hogy ott tartja Honszut, hogy általa az ország is gyarapodjon. Az isten 3 évig és 9 hónapig tartózkodott az idegen országban. Egy éjszaka a fejedelem különös álmot látott, Honszu aranysólyom alakját öltötte fel, és elrepült Egyiptom felé. A fejedelem megértve az álom jelentését visszaküldte az istent Egyiptomba bőséges ajándékok kíséretében.

„A bárka az istennel szerencsésen megérkezett Thébába. Ekkor Honszu, a Gondoskodó átment a nagy isten, Honszu-Neferhotep templomába, és a kincseket, amelyeket a fejedelemtől kapott, neki ajánlotta fel, hiszen tőle kapta a varázserőt, amivel Bentrest meggyógyította. Saját szentélye számára semmit sem hagyott.

Történt pedig ez II. Ramszesz, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának uralkodása idején, uralkodásának 33. évében, a második évszak második hónapjának 19. napján.”[5]

Bentres királylány csodálatos gyógyulásának története magyar nyelven is olvasható Dobrovits Aladár és Kákosy László „Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák” című könyvében, valamint a Bulgár István szerkesztette „Istenek, szentek, démonok Egyiptomban” címmel megjelent hellenisztikus és császárkori vallástörténeti szövegeket feldolgozó szöveggyűjteményben.

 

Újbirodalom korabeli, thébai sírábrázolások alapján az aratási rítus részeként Amon, Mut és Honszu bárkáit körbevitték a termőföldek között, hogy biztosítsák a jó termést. A szertartásban Renenutet istennőnek is jelentős szerepe volt, akinek képmását nem csak a királyi, de magán gabonaraktárak mellett is felállították. A Völgy Szép Ünnepén és az Opet ünnep alkalmával Amonnal és Muttal együtt Honszu kultuszszobra is ellátogatott más templomokba.

 

Ahogy említettem, Felső-Egyiptomban Amon és Mut gyermekének tartották, Alsó-Egyiptomban pedig Ptah és Szakhmet gyermekének. Kom Ombóban Szobek és Hathor fiaként tekintettek rá, az edfui templomban pedig Oziriszhez kapcsolták. Holdistenként Thottal és Jahhal azonosították, de más égistenekkel is összeolvadhatott, mint például Suval és Hórusszal. A Suval való azonosítás egy kézenfekvő oka lehet az Amon-Ré forma. Amon Honszu apja, a Napisten pedig Su apja, mivel a két isten azonos, így a két fiú alakja is összeolvadt, ugyanakkor mindkét isten fénytermészetű. Az egyiptomiak a Holdban egy éjszakai Napot láttak, továbbá a Naphoz hasonlóan a Hold is égi fény, valószínűleg ez vezetett ahhoz, hogy az Újbirodalom végétől Honszut Rével, a napistennel is azonosították. A Honszu-Ré és a Honszu-Thot forma egymás kiegészítői, és ebben a formában Honszu egy fényisten, aki nappal és éjszaka is világít. A 21. dinasztia idején a „nagy istenek legnagyobb istene”-ként is hivatkoztak rá.

Amon-Rét az Újbirodalomban a fáraó apjának tekintették, fia, Honszu tehát örököse volt, a trón várományosa és apja helyettese, így az istenség uralkodói aspektussal is rendelkezett. Már a 18. dinasztia idején olyan jelzőket kapott, mint a „Az emberek uralkodója” vagy a „A trónörökös, aki az istenek bírája”. Hórusz szintén apja örököse, emellett égisten is, tehát nem meglepő, hogy eme két istent is gyakran azonosították egymással.

A Ptolemaiosz-korban a görögök Héraklésszal azonosították, thébai templomára pedig Hérakleion vagy Kheszebaieon, esetleg Nephütion néven utalnak a korabeli szöveges forrásokban.

A kopt időkben a Hórusszal való ikonográfiai hasonlósága miatt Jézus Krisztussal azonosították. Erről tanúskodik egy ábrázolás, mely III. Ramszesz medinet habui templomának hüposztil csarnokában található. A koptok az isten neve mellé, valamint sólyomfejére Krisztus nevének rövidítését (IC XC) vésték, testére pedig egy feltűnően nagyméretű keresztet karcoltak. Kákosy szerint a helyi koptok a sólyomfejű Honszuban az életet adó Krisztus képmását látták, mivel az imént említett jelenetben az isten az élet jelét nyújtja az uralkodónak.

 

Két egymástól eltérő jellegzetes ábrázolásmódja van. Egyrészt megörökítették teljesen emberalakban, mint ifjút. Ilyenkor ifjúságfürtje van, állán pedig felkunkorodó istenszakáll. Ptahhoz hasonlóan egy testhez simuló leplet visel, amelyből csak a kezei látszanak ki. Kezeiben gyakran tartja az uralkodói jelvényeket, illetve egy kombinált jogart, melynek fejét az uasz, és a dzsed jel alkotja. Nyakában az uzeht-gallér mellett gyakran menat-nyakéket is visel, melynek ellensúlya különbözik a Ptah nyakában láthatótól. Égisteni mivolta miatt megörökítették sólyomfejű férfiként is. A fején mindkét esetben sarlóból és korongból álló holdkoronát visel.

Holdisteni mivoltában egyik megjelenési formája a kutyafejű pávián más néven sárgás babuin (Papio cynocephalus), bár nem jelenik meg olyan gyakran ebben az alakban, mint Thot. A Hibisz-templomban pedig krokodilként örökítették meg.

 

Egyiptom szerte több szentélyben tisztelték, de kultuszközpontja Thébában volt. Már a Középbirodalomtól volt itt temploma. Az Amon körzetén belül álló igen jó állapotban őrződött meg, ezt a 20. dinasztia idején III. Ramszesz kezdte el építtetni. Falain szerepel a Ptolemaiosz-korban íródott úgynevezett Honszu-kozmogónia. Ebben a teremtésmítoszban Honszut azonosítják a nagy kígyóval, mely megtermékenyítette a kozmikus tojást. Orákuluma a Ramesszida kortól nagy népszerűségnek örvendett. Thébában. Amon körzetén kívül egy újabb templomot építettek Honszu, a Gondoskodó számára valószínűleg a Ptolemaiosz-korban, itt találták meg a Bentres-sztélét.

 

A nép körében is nagy népszerűségnek örvendett, mint gyógyító, és a veszélyes állatok távoltartója. Róla nevezték el a semu-évszak (Smw) első hónapját (Pahonszu)[6], mivel erre az időszakra esett ünnepe, amelyről szinte semmit sem tudunk. Honszu a Ptolemaiosz-korban is híres gyógyítónak számított, úgy gondolták személyesen ő tette egészségessé IV. Ptolemaiosz királyt, aki úgy nevezte magát: „Honszu – aki megvédi a királyt és elűzi a gonosz lelkeket – szeretettje”.[7]

 

Amulettjei a III. Átmeneti kortól jelennek meg. Ismertek fajansz és rézötvözet példányok, melyek emberalakban, gyermekhajfürttel és holdkoronával örökítik meg az istent. A British Múzeumban őrzött példány halványzöld fajanszból készült és a Szaiszi korból származik. A Metropolitan Múzeum gyűjteményében lévő kicsi, aranylemez amulettjei a Későkorból származnak.

A III. Átmeneti korból maradt ránk egy szépen faragott mészkőből készült amulett, mely guggolva örökíti meg a sólyomfejű Honszut, talán erre a korra datálható egy apró, elektrumból készült darab is, amely állva, egyik lábával előre lépve ábrázolja. Azok az amulettek, melyek sólyomfejű férfiként ábrázolják, a fején holdkoronával a Szaiszi kortól és később jellemzően fajanszból készülnek.

Feltehetőleg Honszut ábrázolják azok az amulettek, amelyek holdkoronás sólymot örökítenek meg. A Walters Art Múzeumban van egy ilyen, fajanszból készült és a III. Átmeneti korra dalálható.

A Későkortól jelenik meg plaketteken szüleivel, ezeken sólyomfejű férfiként látható.

Hóruszhoz hasonlóan néha gyógyító táblákon is megjelenik, krokodil hátán állva.

 

 

Ajánlott linkek:

Karnakban a bárkszentélyben készítettem ezt a fotót, amelyen egy érdekes "Honszu Thébában, Noferhotep" ábrázolás látható. Az isten felnőtt férfiként, de nem sólyom, hanem emberfejjel jelenik meg.

http://maatkara.extra.hu/04hatterkepek/Egyiptom2008/PA250021.jpg

 

Honszu a Walters Art Múzeumban található sólyomalakú fajansz amulettje:

http://art.thewalters.org/detail/14741/khonsu-falcon/

 

Honszu egyik aranylemezből készült amulettje a Későkorból (kb. i. e. 664-380):

http://images.metmuseum.org/CRDImages/eg/original/23.10.25_EGDP017180.jpg

  

Az isten eme 28,5 cm magas szobrát szintén a Walters Art Múzeumban őrzik. Rendkívül szépen kidolgozott darab, mely bronzból készült és arany, valamint üvegpaszta berakás díszíti. Sólyomfejű férfit látunk, fején háromosztatú parókával, holdkoronával és ureusz-kígyóval, rövid kötényt visel.:

http://art.thewalters.org/images/art/ps1_54395_fnt_dd_t11.jpg

 

 

Képek: 

A Deir el-Medinában, a 19. dinasztia idején élt Pay állíttatta ezt a sztélét "Honszu, Thébában, a Tökéletesen Békés" tiszteletére. A szöveg szerint elvesztett látását szeretné visszanyerni. 2 pár fület és szemet látunk az isten mögött, hogy biztosan ne kerülje el a figyelmét a hozzá forduló kérése. A mészkőből faragott sztélé Torinóban van kiállítva.	Karnakban a bárkaszentélyben készítettem ezt a felvételt, amelyen az istenség szent bárkája látható.	A Luxor-templom egyik jelenete. A sólyomfejű "Thébai Honszu-Noferhotep" III. Ramszesz vállára teszi egyik kezét, ezáltal oltalmazva őt, míg a másikban az évek nyilvántartására szolgáló pálmaágakat tart.
Karnakban, Honszu templomában készült a fotó, amelyen IV. Ramszeszt látjuk, amint virágcsokrokból álló áldozatot mutat be Honszu-Noferhotep tiszteletére.	Szintén Honszu karnaki templomában láthatjuk a gyermekként ábrázolt istent.	Honszu-Noferhotep szintén karnaki templomának egyik jelenetében látható. IV. Ramszesz hódol előtte, akit Ízisz óv. Honszu itt nem megszokott koronáját viseli. Fejéke két hosszú tollból, napkorongból és ureusz-kígyóból áll.

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Geraldine Pinch – Handbok of Egyptian Mythology (ABC-CLIO, 2002)

Richard H. Wilkinson – The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press, 2003)

Carol Andrews – Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

George Hart – The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Donald B. Redford (editor): The Ancient Gods Speak - A Guide to Egyptian Religion (Oxford University Press)

Hans Bonnet – Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte (Gruyter, Walter de GmbH, 2000)

E. A. Wallis Budge – The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mythology (Methuen & Co., 1904)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf – Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden 1975 - 1989.

Kákosy László – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris Kiadó, Budapest, 2005)

Kákosy László – Théba a Ptolemaiosz- és a római korban (In: Az alexandriai időisten – Válogatott tanulmányok [1957-1998], Osiris Kiadó, Budapest, 2001)

Erik Hornung: Az egy és a sok – Az óegyiptomi istenvilág (Typotex Kiadó, Budapest, 2009)