Herisef (Harszaphész)

Éva kérésére 2005-ben röviden összefoglaltam, mely isteneket tiszteltek kosként az ókori Egyiptomban. Közülük külön leírás készült már Khnumról és Banebzsedetről, ezúttal pedig Herisefet[1] szeretném részletesebben bemutatni nektek.

A 12. felső-egyiptomi nomoszban található Herakleopolisz Magna[2] kosalakú istene. Nevének jelentése: Aki a taván van. Eredeti neve feltehetően Sft (ejtsd: sefet) volt, mely egy óafrikai juhfajtát az ovis longipes palaeoaegyptiacust jelölte, és egyben isteni fenséget is jelentett.

Kosként, illetve kos fejű férfiként ábrázolták, akinek szarvai hosszan oldalra nyúlnak és spirálisan csavartak. Félig ember alakban királyi kötényt hord. Fején Atef koronát vagy napkoronggal kiegészült Atef koronát, esetleg napkorongot visel.

Hasonlóan a többi kos alakú istenhez – például Khnum vagy a Mendészi kos – eredetileg ő is termékenységisten volt. Legkorábbi ábrázolása a palermói kövön található, ennek tanúsága szerint már az első dinasztia idején tisztelték. Szahuré templomának egyik jelenetében áldozathozó istenek menetét vezeti. A Koporsószövegekben, mint áldozati ételek adományozóját dicsőítik[3], mely a Halottak könyve 17. fejezetébe is átkerül.

A Koporsószövegekben és a Halottak könyvében található jelzőiből kitűnik Herisef hadisteni jellege, amely kapcsolatban áll a herakleopoliszi taván zajló áldozati és tisztító rítusokkal. A Koporsószövegekben például a „Vér urának” nevezik, egy másik jelzője pedig a „Mészárszékekben gazdag”, vagy az „Aki a szívekből él”. Herakleopoliszi tavában áldozati marhákat tisztítottak meg rituálisan, és úgy tartották, hogy aki megfürdik benne, megtisztul bűneitől. Ő is megjelenik oltalmazóként a szülő nőket és csecsemőket védelmező varázsbotokon.

Szoros kapcsolatban áll a királysággal, különösen a 9-10. dinasztia idején (I. Átmeneti kor), amelynek uralkodói Herakleopoliszból származtak és királyi székhellyé tették a várost. De már a palermói kövön nn nswtnak nevezik városát, melynek jelentése: „A király városa”, tehát úgy utalnak rá, mint ahonnan a király vagy a királyság származik. Az isten gyakori jelzője a „Két Ország királya”, illetve az „Aki a Két Országán van”. A Halottak könyve 17. fejezete szerint rítusaiban fontos szerepet játszott a vér. Ugyanebben a szövegben Herakleopolisz tavának keletkezését mitológiailag úgy magyarázzák, hogy az Ozirisz-Herisef vére. Amikor ugyanis Ré királlyá koronázta Herakleopoliszban és fejére helyezte az Atef koronát, ő nem tudta kordában tartani a Napisten koronájának erejét, így az megsebezte. Ez után Ré gyógyította meg az istent. Lehullott véréből keletkezett a tó.

Fején az Atef koronával olyan jelzőket kap, mint az „Istenek ura”, az „Ég királya”, „Nagyhatalmú”. Az ő alakjában az I. Átmeneti kortól az Óbirodalom két jelentős királyistene, Ré és Ozirisz is megtestesülhet, mindkettő bájának tartották. Középbirodalmi himnuszokban Herisefet Abüdosz (Ozirisz kultuszközpontja) urának is nevezik. A Halottak könyve 17. fejezete szerint pedig Herisefben Ozirisz úgy jelenik meg, mint Ré. I. Oszorkon egyik feliratában Herisefet Héliopolisz (Ré kultuszközpontja) urának nevezi. Ré éjszakai útja során kos fejű férfi alakját veszi fel és egyesül bájával, Ozirisszel.

A Ré-Herisef alaknak köszönhetően Hérakleopolisz tavát Nunnak tekintették, az ősvíznek, melyből Herisef teremtőistenként emelkedett ki, alkalmanként úgy is, mint Nofertum a lótuszvirágon.

Atumot összefüggésbe hozták Hnesz szent naret fájával, ezért Herisef vele is azonosulhatott.

Az Újbirodalomban a birodalmi istennel, Amonnal is azonosították, ez valószínűleg közös kos alakjuknak és teremtőisten funkciójuknak köszönhető. A Hibiszi teremtőisten himnuszban, mely az Újbirodalom korára vezethető vissza, Herisefről úgy beszélnek, mint Amon képmásáról, aki a hermupoliszi ősdombon történt megjelenése után Herakleopoliszban lépett először a földre.

Az égi Hórusszal is kapcsolatba hozzák, akinek jobb szeme a napkorong, bal szeme a hold. Talán erre vezethető vissza, hogy a görögök Héraklésszal azonosították és városát Herakleopolisz Magnának nevezték. Nevének görög alakja Harpszaphész vagy Arszaphész.

Szomtutefnakht későkori sztéléjét eredetileg Hneszben állítottak fel, de Ízisz pompeji templomában találták meg. Jelenleg Nápolyban látható. A szöveg szerint a férfi a perzsák között élt, de egy álomban megjelent neki Herisef és arra utasította, hogy térjen vissza otthonába és szolgáljon a templomában. A szöveg a „Két föld urának” és a „Folyópartok urának” nevezi, és Ré manifesztációjaként hívja segítségül az istent. Herisef papjait a Középbirodalom óta „Szeretett fiának” (zA mr-f) nevezték. Írásos forrás alapján a Deltában is volt kultusza, Herakleoplisz Parvában, ám e várost még nem sikerült biztosan azonosítani. A mai Kom el-Hisznben[4] Hórusz-Khentekhtaival részesült közös kultuszban.

Herisef Egyiptom középső részén fekvő városa[5] számos mitikus eseményben szerepet játszott, például amikor a Napisten lázadásuk miatt el akarta a pusztítani az emberiséget és Szakhmetet küldte, hogy végezzen velük, az istennő innen indult útjára. Széth is ide tért vissza, miután Hórusz legyőzte őt. Emellett úgy gondolták itt él a nagy Benu.

A régészek megállapították, hogy Herisef Hneszbéli templomában a legkorábbi épületrészek a Középbirodalomra datálhatók. Az Újbirodalom idején jelentősen kibővítették, különösen II. Ramszesz uralkodása alatt, amikor felállították a hüposztil csarnok monolit gránitoszlopait. Ezek feje pálmaleveleket formáz. A templom a fáraókor végéig gyarapodott, de jelenleg sajnos igen romos állapotban van. Petrie 1903-ban és 1904-ben folytatott itt ásatásokat, ennek során került elő az isten csodálatos miniatűr aranyszobra, mely napjainkban a Boston Múzeumban van.

Ajánlott link:

Herisef 6 cm magas aranyszobrocskája a Boston Múzeumban. III. Átmeneti kor (kb. i.e. 740-725):

http://educators.mfa.org/ancient/amulet-harsaphes-heryshef-22411

Ezen a linken pedig az egyik gránitoszlopot láthatjátok, mely egykor Herakleopolisz Magna templomában állt, most pedig a British Múzeumban van.:

https://www.flickr.com/photos/66557332@N02/7310054198

Képek:

Készítette: Maatkara

Felhasznált irodalom:

LÄ Band II. 1015-1018

Bonnet – Reallexikon (Walter de Gruyter GmbH & Co. KG, Berlin 2000)

Geraldine Pinch – Handbook of Egyptian Mitology

Budge II. kötet E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, New York 2005)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)