Heka[1]

 

A varázserőt megszemélyesítő isten. Egy mindent átjáró elementáris erejű őserő, aki előtt a Piramisszövegek 924 a-b. mondása szerint „nyög az ég és megremeg a föld”. A Koporsószövegekben teremtő- és oltalmazó erő, mely az Axw varázserővel azonos.

 

Nevének jelentése varázserő, etimológiája nem ismert. Eldöntetlen, hogy a kA szóból képezték-e, H-előtaggal. A római korban az esznai papok úgy értelmezték, mint „első alkotás” (Khnum istené).

 

Az eddig ismert legkorábbi ábrázolása Szahuré halotti templomában található, ahol Thot, a bölcsesség istene mellet áll, emberalakban.

 

Az egyiptomi istenvilágban betöltött helyét vizsgálva érdekes ellentmondásokra bukkanhatunk. Nem alakult ki ugyanis egységes vélemény a papság körében arról, hogy az istenek felett álló, őket is irányító erőnek képzelték-e el.

Egy Koporsószövegben Su – akivel a halott itt azonosítja magát – tiltakozik az ellen, hogy a Varázslatnál alacsonyabb rangúnak tartsák.

„Nem hallgatok Hekára! Én előbb keletkeztem. Ruhám az élet lehelete. Ő énutánam jött ki Atum szájából.”[2]

Egy másik szöveg szerint azonban a Varázslat közvetlenül az ősisten után jött létre, és ő végzi el a teremtés művét.

„Én vagyok az, aki élteti az isteni kilencséget, én vagyok az, aki (ha) akar, cselekszik, az istenek atyja… Az enyém volt minden, mielőtt keletkeztetek, ti istenek, ti, kik engem követve szálltatok alá. Én vagyok a Varázslat”.[3]

A teljes szövegből – melynek csak a leglényegesebb része szerepel a fenti idézetben – kitűnik, hogy volt egy olyan filozófiai irányzat, amely őt mint a természetben megnyilvánuló dinamikus erőt tekintette mindennek a létrehozójának. Ezen elképzelés szerint az isteni kilencség éltetőjeként az ő hatalmától függ Atum léte is. Egy feliratban „az őskezdet szent helye legidősebbjének” nevezik.

 

Heka teremtő princípium, aki nem csak a teremtést tette lehetővé, hanem a legkülönbözőbb istenek kezében annak megőrzésére is szolgált. Sziával és Huval együtt egyike azoknak a különleges erőknek, mely a teremtőisten rendelkezésére áll műve megtervezésében és megalkotásában. Szia az „Értelem”, felismerés, gondolat, a majdani megteremtett dolog anyagtalan, „fáradt” előképe. Hu a „Szó”, kijelentés, aki által az előzőleg kigondolt dolog fizikaivá manifesztálódik az által, hogy a kigondolt dolog megnevezésével a nemlétből a létezésbe kerül. Heka pedig az erőátvitel, a „Varázslat”, amely a teremtő szóból létrehozza a világot, és lehetővé teszi, hogy a kimondott Szó (Hu) által a Gondolat (Szia) megtestesülhessen, nem létezőből létezővé váljon. Mindhárman emberalakban megjelenő isteni lények. A Napisten kísérői az égen és az alvilágon át vezető útján. Hu és Heka már a Koporsószövegekben aktív szerepet játszanak, amikor a Napisten kígyó alakú ellenségével végeznek, hogy az isten így újra megjelenhessen a keleti horizonton. Az Amduat 7. órájában pedig az Apophisz által veszélyeztetett Napbárka csak Ízisz és a Legidősebb Varázslat – aki villámként találja el az istenek ellenségét, megfosztva így az érzékeléstől és a tájékozódástól – hatalmának segítségével tud tovább haladni.

A három segítő isten közül csak Heka nyert kultikus jelentőséget. Hu és Szia jelenlegi ismereteink szerint nem rendelkezett saját kultusszal. Az Újbirodalomban az „akaratalkotást” segítő istenek köre Irivel (Látás) és Szedzsemmel (Hallás) bővült, akik I. Széthi és II. Ramszesz templomában az isteni írnok Thot segítőiként jelennek meg, és később gyakran társulnak Huhoz és Sziához. A nagy templomok domborművein való ábrázolásuk által mind a négyen részesülhettek az istenek kultuszában annak ellenére, hogy sem saját papjaik, sem saját rituáléik nem voltak.

 

Heka az élet világában és a halál után egyaránt jelen van. A túlvilágon is szükség van varázserőre és a Koporsószövegek több mondása szerin az elhunyt tartott attól, hogy azt elrabolják tőle, pedig az olyan fontos részét képezte az elhunyt személyiségének, mint a neve. A végleges halál elkerülésének egyik feltétele a varázserő megtartása. A Koporsószövegek[4] szerint az elhunyt képes Hekával azonosulni, és több olyan szöveg ismert, mely megvédi a halottat varázsereje elrablásától[5]

A varázserőre, mely általában láthatatlan, többnyire jóindulatú, de olykor, mint veszélyes, elhárítandó hatalomként tekintettek. Betegségeket is előidézhetett, több orvosság is volt a testből való kiűzésére. Néhány orvos, gyógyító Heka papjának nevezte magát.

 

Emberalakban, férfiként, később gyermekként ábrázolták, de egy bronzszobron sólyom-fejjel jelenik meg. Olykor fején viseli a pH hieroglifát, ez a jel feltehetőleg a pHtj (erő) szó rövidítéseként magyarázható.

 

Úgy tűnik Heka tisztelete elsősorban az egyiptomi történelem korai időszakában virágzott. Templomai ismertek különböző korokból, de a késői kor teológiájában az isten már nem tölt be olyan rangos helyet, mint azelőtt. Ugyanakkor az esznai templomban az istenek királyának is nevezik. A késői korban az ifjú Hóruszhoz és Nofertumhoz hasonló gyermekisten vált belőle. Memphiszben Ptah és Szakhmet fiaként említik és meg is jelenítették, mint ifjú Napisten a lótusz-virágon. Esznában pedig Khnum és Menehit gyermeke. Itt ifjúság-hajfürtöt viselő istenség, akit az egyik ünnepség alkalmával arany hordszéken visznek körbe a papok. Királyi jellegét feltehetőleg a gyermek Hóruszhoz való hasonlóságának köszönheti. Az egyik felirat szerit, mint Khnum legidősebb fia, trónját a földi királyra, a fáraóra ruházza át, az uralkodót a „Legidősebb Varázslat képmásának” nevezik. Ugyanakkor elvontabb felfogásával is találkozhatunk Esznában, amikor például azt írják róla, hogy ő a növényzetben rejlő életerő. Szorosan kapcsolódott Thothoz, a bölcsesség istenéhez, emellett Suval és Gebbel is azonosították. Edfuban Uadzsettel és Nekhbettel együtt jelenik meg.

 

„Heka vallási szerepe alapján visszakövetkeztethetünk az istenvilág kialakulásának folyamatára is. A vallástörténeti-néprajzi kutatás közismert megállapítása szerint a vallások korai szakaszára nem a mitológia, nem a személyes istenekben, hanem a titokzatos erőkben való hit a jellemző, melyek áthatják a természetet. Ezek egyes vonásai, megnyilatkozásai konkretizálódnak később istenek lakjában. Ugyanez a folyamat játszódott le Egyiptomban Heka esetében a történeti időkben.” – írja Kákosy László. Heka azonban az istenvilágba való beépítése ellenére is megőrizte absztrakt vonásait.

 

Ajánlott link:

Heka ábrázolás a denderai templom falán. Az isten feje tetején a pH hieroglifa látható.

http://www.egiptologia.com/images/stories/religion/signos-simbolos/heka.jpg

 

Kép:

 

 

Hekát ábrázoló fajansz szobrocska, Későkor. (Louvre)

 

 

 

Felhasznált irodalom:

LÄ Band II 1107-1111

Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979)

Erik Hornung: Az egy és a sok – Az óegyiptomi istenvilág (Typotex kiadó, 2009)

Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Akadémia kiadó, 1969)

 

 


[1]  - HkA

[2] Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Akadémia kiadó, 1969) 25. oldal

[3] CT. III. 382

[4] CT IV, 395b

[5] CT. IV. 349, 350.