Banebdzsedet

 

 

A 16. alsó-egyiptomi nomoszban – melynek központja Mendész – tisztelt ősi kos alakú termékenységisten. Nevének jelentése: „A kos (vagy bá-lélek), Dzsedet[1] ura” vagy „Dzsedet urának bája”. Eredetéről nagyon keveset tudunk, úgy tűnik, felesége, Hatmehit – akire ritkábban anyjaként tekintettek – volt Mendész városának eredeti helyi istene.

 

A bá szó kost, lelket és megjelenési formát is jelenthet, ezért a kos alakú isteneket gyakran tartják más isten bájának. A Koporsószövegek egyes passzusai szerint miután Széth megölte, Ozirisz lelke Mendészben talált menedéket. Az Égi tehén mítoszában kijelentik Oziriszről, hogy bája a Mendészi kos. Ozirisz testéből két darabot is Mendészben őriztek ereklyeként: az egyik a fallosza, a másik a gerince. A Napistennel is kapcsolatba hozták, ez egyik jelzőjében is visszatükröződik, ez a „Ré élete” (anx n ra). Később ez a társítás tovább bővült és úgy tekintettek Banebdzsedetre, mint Egyiptom első négy isteni uralkodójának – Ré, Su, Geb és Ozirisz – bájára. Az isten univerzitása tükröződik abban is, hogy Amon-Ré kosával is azonosították. Egy medinet habui sztélé szerint pedig Ptah-Tatjenen a Mendészi kos alakjában nemzette III. Ramszeszt. A király isteni származásához már korábban is kapcsolódik, mert Hatsepszut anyját, Jahmesz királynét a feliratokban a kos főpapnőjének nevezik.

 

Kosként vagy a kos fejű emberként[2] ábrázolták, néhány esetben csak kosfejként. Az állat szarvai egyenesek, hosszan oldalra nyúlnak és spirálszerűen csavartak, homlokán általában az ureusz-kígyó foglal helyet. Az Újbirodalomtól kezdve gyakran ábrázolták négyfejű kosként, vagy férfiként a nyakán 4 kosfejjel, mint a négy isten lelke, akiket megtestesített.

 

Nagy nemzőerőt tulajdonítottak neki, ez például olyan jelzőkben is megmutatkozik, mint az „Anpet[3] városának megtermékenyítője” vagy „A megtermékenyítő a mendészi nomoszban”. Úgy gondolták, hogy a csordák és a mezők nekik köszönhetik termékenységüket, illetve, hogy a nőknek gyermekáldást biztosít. Az afrodiziákumnak számító mnhp-növényt vele hozták összefüggésbe. A görög Pindarosz szerint szent állatnak botrányos módon megengedték, hogy a tisztelete folyamán nőkkel közösüljön, bár ezt nem dokumentálták egyiptomi forrásokban. Szent állatát egyes időszakokban kecskebakkal helyettesítették, feltehetőleg azért, mert ennek szarva hasonló volt ahhoz az Egyiptomból kihalt ősi juhfajtáéhoz, mely az isten eredeti állata volt. A görögök saját kecskeistenükkel, Pánnal azonosították. Az egyiptomi források kosnak nevezik, akkor is, amikor láthatóan kecskebakként jelenik meg az ábrázoláson.

 

A Chester Beatty I. papirusz[4] szerint – mely Hórusz és Széth Egyiptom trónjáért folyó harcát meséli el – az isteni bíróság kikéri Banebdzsedet véleményét arról, hogy Hóruszt, vagy Széthet illeti-e a trón. Banebdzsedet azt tanácsolja az isteni tanácsnak, hogy ne hamarkodják el döntésüket, kérjék ki Neith véleményét. Azonban miután ez nem vezet eredményre, inkább Széth mellé áll, mivel ő az idősebb. Banebdzsedetről azt írják, ő az, aki Setitben[5] tartózkodik. E hely említése Észak-Egyiptom kosistenét azonosítja Khnummal, a déli kosistennel.

 

Kultuszközpontjában, Mendészben hitvesével, Hatmehittel és fiúkkal, Harpokratésszel együtt tisztelték. A város a Ptolemaiosz-kor végén feltehetően egy természeti katasztrófa miatt semmisült meg, így nem sok minden maradt fenn. Látható azon hatalmas gránitszentélyek egyike, melyeket a 26. dinasztia idején II. Ahmosze fáraó állíttatott annak a 4 istennek, akiknek a kos a bája volt, illetve az isten szent kosainak temetője a szarkofágokkal. Banebdzsedet jelentősége főként a Deltára korlátozódott, Felső-Egyiptomban más kosistenségek helyettesítették.

 

A Ptolemaiosz-korból maradt ránk a Nagy Mendész Sztélé, mely eredetileg Banebdzsedet kultuszközpontjában állt, ám jelenleg a Kairói múzeumban látható. Az 1,47 m magas mészkősztélé lekerekített tetején a szárnyas napkorong, a Behdeti látható. A korongról két kobra lóg le, egyikük Uadzset, a másik Nekhbet. Ez alatt egy vízszintes feliratsávban II. Ptolemaiosz és Arszinoé királyné neve és jelzői olvashatók. A jelenetsáv bal oldalát a királyi család foglalja el, akik áldozati ajándékokat hoznak, jobbra pedig az istenek láthatók, akik fogadják azt.

A királyi családot II. Ptolemaiosz vezeti, aki mirhát tart a kos orrához. Köztük egy papirusznövényen az Alsó-Egyiptom koronáját viselő kobraistennő, Uadzset látható. A királyt Arszinoé követi, aki a sztélé állításakor már nem élt és a felirat istennőnek nevezi. Mögötte papirusznövényen egy sólyom látható, a Behdeti Hórusz, majd a trónörökös Ptolemaiosz herceg alakja következik. Őt a liliomnövény felett megörökített Nekhbet istennő védelmezi. A sort záró szokatlan szimbólum feltehetőleg egy helyet jelöl. A talapzaton álló mendészi kos napkorongot és ureuszt visel a fején. Ő az újonnan talált és beiktatott szent állat, feltehetőleg ennek az eseménynek állít emléket a sztélé. Utána Harpokratész következik, majd ismét Banebdzsedet kosfejű férfiként, a fején Atef koronával. Mögötte Hatmehit áll, akit az elhunyt királyné alakja követ.

A sztélé többek között beszámol a királyné haláláról, melyet követően éppolyan temetési szertartásban részesült Mendészben, mint az elhunyt kosok. Említi, hogy Banebdzsedet temploma különféle adók alól mentesült, illetőleg arról is tájékoztat, hogy II. Ptolemaiosz uralkodásának 21. évében elkészült a mendészi templom. Mindezeken felül írnak arról is, hogy a szent állatnak meg kellet felelnie bizonyos feltételeknek, de konkrétumok sajnos nem szerepelnek.

 

A későkori kos amulettek közül valószínűleg néhány hozzá tartozik, ezek némelyikén sétál, máshol múmiaformájú testtel ábrázolják. A négy kosfejjel ábrázoltak bizonyítottan őt ábrázolják. Wendzsebauendzsed sírjában olyan amulettet találtak, amely magába foglal egy csiszolt kőnyelet, melynek tetején Atef koronás arany kosfej van. A nyél két oldalán egy-egy dzsed oszlop áll, feltehetőleg ez az amulett is Banebdzsedetet örökíti meg.

 

Az istent híressé tették írásaikban a klasszikus szerzők is, különösen a görög földrajztudós, Sztrabón, a költő Pindarosz és a római történetíró, szicíliai Diodórosz. A korai keresztények a mendészi kultusz szexuális aspektusát visszataszítónak találták, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a nyugati kultúrába a kos vagy kecskefejű férfi a boszorkányok szarvas királyaként vonult be.

 

 

Ajánlott link:

A Nagy Mendész Sztélé részletéről láthattok egy felvételt az alábbi linken:

http://1.bp.blogspot.com/-5wDNGe0yKOE/TkJsObFfAiI/AAAAAAAABFY/251ba1JFUyo/s1600/Egyptian+Museum+a+087.jpg

 

Az istent ábrázoló falfestmény a Királyok Völgye 19-es sírjából:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5f/Banebdjed_Tomb_KV19.jpg

 

 

Képek:

Banebzsedet ábrázolás Mendészből. Seshat felvétele.

Mészkő sztélé a III. Átmeneti korból, Brooklyn Múzeum. David Moran felvétele.

Banebzsedetet ábrázoló lápisz amulett, Késő kor.

© 1994 by the Trustees of the British Museum

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Geraldine Pinch – Handbok of Egyptian Mythology (ABC-CLIO, 2002)

Bonnet – Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte (Gruyter, Walter de GmbH, 2000)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden 1975 - 1989.

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)


 

[1] Az ókorban Per-Banebdzsedetnek nevezték A város a Delta északkeleti részén helyezkedett el, és a 16. alsó-egyiptomi nomosz székhelye volt a Görög-római korig. A 29. dinasztia alatt Egyiptom fővárosa is volt. Görög neve Mendész, ma Tell el-Rubának hívják.

[2] A jelenleg ismert legkorábbi ilyen ábrázolása a 6. dinasztiára tehető.

[3] Dzsedet közvetlen közelében található település. Itt is a kost tisztelték, akit ezért Banebanpetnek is neveztek.

[4] Keletkezése V. Ramszesz uralkodási idejére tehető.

[5] Szehel szigete, a Nílus első kataraktájánál.