Baba vagy Babi

2013. novemberében Karesz küldött nekem egy e-mailt, amelyben Baba isten bemutatását kérte. Kívánságára az alábbiakban olvashatjátok mindazt, amit jelenlegi ismereteink szerint tudunk róla.

Baba[1] egy az Óbirodalomtól ismert rendkívül félelmetes és vérszomjas páviánisten.

Legkorábban a Piramisszövegekben említik, ahol az ég nagy erejű őrzője. Ereje közvetlen kapcsolatban áll szexuális potenciájával és agresszivitásával. Fallosza az ajtóretesz az ég kapuján, melyet Baba nyit meg az elhunyt uralkodó számára, továbbá az alvilági komp árboca is. A Piramisszövegekben a király szeretné magáénak tudni az isten erejét, így közvetlenül összekapcsolják vele: „A király Baba, az Éjszakai égbolt ura, a Páviánok bikája”.[2]

Viselkedését a féktelen agresszió jellemzi, úgy gondolták, hogy emberi beleken él és hezitálás nélkül gyilkol. A Piramisszövegek 1349-es mondásában egy istennő áldozatának ellopásával vádolják, és néha Széthtel azonosítják. Dr. Brugsch szerint őt testesítette meg a mitologikus Széth-állat. Úgy vélték, hogy az orrából kihullott vércseppekből cédrusok nőnek, illetve, hogy képes kontrollálni a féktelen vizeket. Baba kegyetlen természete ellenére hatalmas erejét felhasználták kígyók és más ártó teremtmények távoltartására. Azokban a mondásokban, amelyekben az elhunyt testrészeit istenekkel azonosították, őt általában a fallosszal kapcsoltják össze, hogy a halott ne veszítse el nemzőerejét a túlvilági életében sem. A Halottak könyvében az elhunyt azonosulni szeretne Babával, aki átalakul Ozirisz legidősebb fiává.

Hans Bonnet a Reallexikonban valószínűsíti, hogy Bebón azonos Babával. Plutarkhosz az Ízisz és Ozirisz c. munkájában így ír róla:

„Egyesek azt mondják, hogy Bebón Tüphón[3] egyik társa volt; Manethón szerint viszont Tüphónt magát hívták Bebónnak; a név „visszatartást” vagy „akadályozást” jelül, mert Tüphón ereje akadályozza azokat a cselekedeteket, amelyek a helyes útón haladnak és a helyes célhoz vezetnek.”[4]

Állati alakban ábrázolták, hatalmas hím páviánként, vastag sörénnyel és gyakran jelentős méretű fallosszal. A Piramisszövegek 1349-es mondásában azt írják róla, hogy a füle piros, a feneke pedig lila, ez a színezés néha megjelenik ábrázolásain is.

Herakleopoliszban a nekropolisz körzetében tiszteltek egy istent ugyanezen a néven. Fontosságát mutatja az is, hogy a Piramisszövegekben és későbbi túlvilágkönyvekben is szerepel, valamint az, hogy mind az ellene való védekezést, mind pedig erejének felhasználását célzó mondások ismertek. Különösen a szív mérlegelésekor, a Kettős Igazság Csarnokában kellett védekezni ellene. Elképzelhető, hogy a pávián amulettek közül néhány őt ábrázolja.

Készítette: Maatkara és Nehebkau

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson – The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart – The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Godesses, 2. Edition, published in 2005 by Routledge Taylor and Francis Group

E.A. Wallis Budge – The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)

Hans Bonnet – Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte (Gruyter, Walter de GmbH, 2000)

Plutarkhosz – Iszisz és Oszirisz (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986)