Amenhotep, Hapu fia

Imhotep kapcsán, már szó volt róla, hogy az emberek istenné válása jól dokumentált jelenség az ókori Egyiptomban. A bölcs írnokok kedvelt alanyai voltak a megistenítésnek. Amenhotep, Hapu fia – akit Huynak is becéztek – azon kevés nem királyi személyek egyike, aki jóval a halála után is tovább élt az ókori egyiptomiak emlékezetében, és aki nagy tiszteletnek örvendő bölcsből gyógyító istenné emelkedett. III. Amenhotep fáraó[1] egyik bizalmasa, tanácsadója, jobbkeze volt, bár . Ebben a cikkben összefoglalom, hogy mit tudunk Amenhotep, Hapu fiáról, mint történelmi személyről, és mint istenről vagy szentről.

Alexandre Varille gyűjtötte össze először átfogó műben az Amenhotep, Hapu fiára vonatkozó információkat. Könyve francia nyelvű, 1968-ban jelent meg, címe: Inscriptions cincernant l’arcitecte Amenhotep fils de Hapou. Kicsivel több, mint egy évtizeddel később, 1977-ben publikálta Dietrich Wildung az Amenhotep, Hapu fiával kapcsolatos ismereteket. Az egyik könyve német, a másik angol nyelven jelent meg. Címük: Imhotep and Amenhotep: Gottwerdung im alten Ägypten; illetve Egyptian saints: deification in pharaonic Egypt. Szobrait dolgozta fel Eleanor Beth Simmance az Amenhotep son of Hapu: self-presentation through statues and their texts in pursuit of semi-divine intermediary status című, 2014-ben megjelent tézisében. Ebben arra a kérdésre keresi a választ, hogy Amenhotep, Hapu fia szándékosan tett-e azért, hogy az utókor isteni/félisteni rangra emelje. Varille és Simmance munkái hozzáférhetők az interneten, az elérhetőségeiket megtaláljátok a cikk végén.

Amenhotep, Hapu fia valamikor III. Thotmesz idején született Athribiszben, édesanyját Itunak hívták. A későbbi korokban a születésnapját peret évszak harmadik hónapjának 10. napjára tették, de azt nem tudjuk, hogy valóban ezen a napon született-e. Pályafutásának első nagy mérföldköve az volt, amikor királyi írnoknak nevezte ki az uralkodó. Ezt követően a toborzó írnokok főnöke lett.[2] Megbízták azzal, hogy a Nílus-deltában őrséget állítson fel a Nílus egyes mellékágainál, hogy a Földközi-tenger felől érkezőket, a szárazföldön pedig az országba érkező nomád törzseket szemmel tartsa és, ha szükséges megállítsa. Ezután a fáraó megbízta építkezéseinek vezetésével. Ebben a minőségében ő irányította a karnaki templom-együttes bővítését, a luxori templom és III. Amenhotep „millió évek temploma” építését. Az ő irányításával vagy tervei szerint épült Núbiában a szolebi templom. Ő szervezte meg III. Amenhotep első szed-ünnepét, meg is örökítették a szolebi templomban a szed-ünnep jeleneteiben. Szobrainak felirataiban beszámol arról is, hogy ő szervezte meg azoknak, a III. Amenhotepet ábrázoló, hatalmas szobroknak az elkészítését és Thébába szállítását, amelyeket ma Memnon kolosszusoként ismerünk. A király kinevezte Szitamon[3] nevű leányának birtokfelügyelőjévé. Az uralkodótól megkapta az „Amon ünnepeinek vezetője” címet is, ami azt jelentette, hogy Amon ünnepein helyettesíthette az uralkodót. Valamikor III. Amenhotep uralkodása 34. éve után halt meg és ekkor már több mint 80 éves volt. Hivatali funkciói alapján inkább a politikai élet hátterében tevékenykedő befolyásos személy lehetett, hiszen a vezíri pozíciót nem kapta meg.

Amenhotep, Hapu fia, mint királyi írnok és építész, bejárással rendelkezett az Élet Házába és így hozzáfért azokhoz a papiruszokhoz, amelyekre az ókori Egyiptom addigi összes tudását feljegyezték, hozzáfért a szent szövegekhez is. Bölcsességének köszönhetően az a király valószínűleg kikérte a véleményét bizonyos kérdésekben. Az egyiptomiak számára az építész munka a kozmosz létrejöttének, a teremtésnek a megismétlését szimbolizálta. Tevékenységük által legyőzik a káoszt, rendet teremtenek – formálják, megformálják a Maatot – oly módon, hogy örökké fennmaradó építményeket hoznak létre, ennek révén pedig uralkodójuk nevét is megőrzik az élők emlékezetében. Ez isteni cselekedet volt, mely megfelelt a Maat elvének, ezt Amenhotep, Hapu fia is kiemeli néhány szobrának feliratában.

Először nézzük meg, hogy milyen olyan emlékek maradtak ránk, amelyek életében, vagy nem sokkal halála után készültek.

Kilenc 18. dinasztia korabeli szobra ismert. Az egyik egy körülbelül 1 méter magas mészkőből faragott kockaszobor[4]. Karnakban, a III. Amenhotep által építtetett harmadik pülonnál és a 4. pülönnál kerültek elő a töredékei. Részben életrajzi felirat borítja. Ozirisznek szóló áldozati formula is olvasható rajta, a talapzaton pedig egy olyan szöveg van, amelyben Amenhotep, Hapu fia a szobra előtt elhaladó királyi hivatalnokokat, prófétákat, papokat, nemeseket és thébaikat kéri, hogy ismételjék el számára a halotti áldozati formulát, cserébe azt ígéri nekik, hogy az éppen regnáló király és az istenek szeretni fogják őket.

„[A herceg Amenhot]ep, mondja: »Ó királyi hivatalnokok, próféták, wab-papok, felolvasó papok, nemesek, [Théba?] lakói, akik elhaladtok szobrom előtt. A ti időtök királya szeretni fog titeket, a városotok istenei kegyesek lesznek hozzátok, (ha) mondjátok: áldozat, amit a király ad 1000 kenyér és sör […]«”^[5]

Elképzelhető, hogy a szobor eredetileg sírjában vagy halotti templomában ált és később helyezték át az Amon-templomba. A kockaszobor az egyént a térdeit a mellkasához felhúzva, keresztbe tett karokkal ábrázolja, olyan, mintha köpenyt viselne. A Középbirodalom idején jelent meg ez a szobortípus, az Újbirodalom korától gyakran ajtók mellé helyezték el őket és főleg a Ramesszida kortól közvetítő[6] szerepet is betölthettek.

Karnakban, a 7. pülon északi oldalán találták meg 1901-ben egy fekete gránitból faragott, Amenhotepet térdepelve, kezeit a combjain nyugtatva megörökítő, 1 méter 42 cm magas szoborát[7]. Ezt a felirat tanúsága szerint a király állíttatta fel Amenhotep, Hapu fiának a Karnak templomban. Azért idézek a talapzatán körbefutó feliratból, mert viszonylag sok címét felsorolja.

„[Adományozta kegy]ből a király Amon Ipt-swt-ban található templomának, a herceg[8] és kormányzó számára, aki Alsó-Egyiptom királya pecséthordozója; egyetlen barát[9]; legyezőhordozó a király jobbján; a király munkáinak felügyelője, nevezetesen a nagy emlékműveinek (felügyelője), amelyekbe minden értékes és drága követ bevittek; Szitamon, éljen, a király leánya és királyi hitves birtokfelügyelője; Amon csordáinak felügyelője Felső- és Alsó-Egyiptomban; Hórusz-Khentikhety[10], Kem-wer ura prófétáinak felügyelője; <Amon> ünnepeinek vezetője, Amenhotep, Hapu fia és a ház úrnője, az igazhangú Itu szülöttje.”^[11]

Hogy Amenhotep szobra Egyiptom egyik legnagyobb, ha nem legnagyobb templomában állt, azért volt különleges kegy, mert ezáltal Amenhotep jelen lehetett a templom területén, részesülhetett az isteneknek szánt áldozatokból, részt vehetett ünnepeiken. Ehhez még hozzájön, hogy ez a hatalmas állami templom évszázadokon át fennállt, üzemelt, így azoknak a neve sem merült feledésbe, akiknek itt szobra állt.

Két darab 1 méter 30 centiméter magas fekete gránit írnokszobra[12], a Karnak templom 10. pülönja[13] előtt volt, III. Amenhotep kolosszusainak közelében. Elképzelhető, hogy eredetileg nem itt állították fel őket, de a feliratuk alapján biztosan valahol Amon karnaki templomában voltak. A két szobor szinte teljesen megegyezik, de mégis van egy apró különbség. A JE 44861-es (Varille és Simmance által D-nek jelölt) szobron Amenhotep feje enyhén előre hajlik,  de mégsem a kezében tartott papiruszt nézi. Az írnokszobor a tanult, bölcs és türelmes embert jelképezi. Amenhotep, Hapu fia a szövegekben azt állítja, hogy közvetíteni fogja az emberek kéréseit Amon felé.

"…Oh Ipt-swt népe, akik látni kívánjátok Amont, járuljatok elém. Jelentem neki kéréseiteket (mert) a követe vagyok ennek az istennek. Nebmaatré késztetett arra, hogy megismételjem a Két Ország szavait. Mutassátok be számomra az áldozatot, amit a király ad (értsd a halotti áldozatot). Idézzétek meg nevemet minden nap így, mert ez az, amit egy kedveltért tesznek.”[14]

Érdekes, hogy ezek a rendkívül kemény kőből, gránitból faragott szobrok számtalan látogató nyomát őrzik. A szobor által tartott papiruszokon a hieroglifák megkoptak ott, ahol a kérésükkel hozzá fordulók megérintették őket. Az írnokszobrok hosszú múltra tekintenek vissza, az Óbirodalom idején még a sírban helyezték el őket, a Középbirodalomtól kezdve már templomi kontextusban is előfordulnak. Az Újbirodalomban az írnokszobor arckifejezése megváltozik, olyan mintha gondolataiba merülne, elmélkedne. Elképzelhető, hogy azt szerették volna kifejezni ezzel, hogy bár az ember, akit a szobor ábrázol fizikailag a Földön él, de intellektuálisan a létezés egy magasabb síkján van.

A karnaki Honszu-templomból került elő 1,71 méter magas álló szobra,[15] a Mut templomból pedig egy jelen állapotában 65 cm magas fekete gránit kockaszobra.[16] Utóbbi szobor feje hiányzik, egy öt istennőhöz – Mut, Szakhmet, Uadzset, Basztet, Kheszmetet – szóló áldozati formula olvasható. Az eddig felsorolt szobrokat és töredéket eredetileg a Kairói Egyiptomi Múzeumban őrizték, de van amelyik azóta a Luxor Múzeumba került és elképzelhető, hogy lesz, amit a NMEC-ben, vagy a hamarosan megnyíló GEM-ben láthatunk viszont.

Ismert még egy fekete gránit írnokszobor töredék. Wildungnál CG 942 számmal szerepel és ez alapján Kairóban őrzik, Simmance ugyanakkor a szobor a lelőhelyeként Esznát jelöli meg, és úgy szerepelteti, mintha még ma is ott lenne a Ptolemaiosz-korból ránk maradt templom mögött. A szobor a felirata szerint egyébként eredetileg Karnakban, az Amon-templomban állt.

A British Múzeumban őrzik egy feketegránitból faragott írnokszobrának töredékét.[17]

Egy szürkegránitból faragott írnokszobrának töredékét Athribiszben találták meg. Deréktól lefelé őrződött meg Amenhotep ábrázolása, feliratot véstek a kezében lévő papirusztekercsbe, a talapzat felső részébe és elülső oldalába. Elképzelhető, hogy az eddig bemutatott szobrok némelyike már Amenhotep, Hapu fia halála után készült, de 18. dinasztia korabeliek.

Úgy tűnik, hogy Amenhotepet megörökítették Ramosze[18] (TT 55 sírjában). Olyan személyek között szerepel, akik Ramosze vezír nagy becsben tartott kollégái voltak. Elképzelhető, hogy rokonságban álltak. Úgy örökítették meg, hogy részt vesz Ramosze halottitorán.

Munkája elismeréseként az uralkodó engedélyezte számára, hogy halotti templomot építtethessen Théba nyugati partján, ez igen különleges kiváltság volt. Egy a British Múzeumban őrzött sztélén (BM EA138) olvasható dekrétum meséli el, hogy megkapja a jogot a királytól a halotti templom építésére. Ugyanakkor ennek a datálása kérdéses, elképzelhető, hogy 21. dinasztia korabeli másolata a korábbi eredeti szövegnek. Az építmény Kom el-Hettanban, III. Amemhotep hatalmas millió évek temploma[19] mögött állt, II. Thotmesz és IV. Ramszesz temploma között. Mára szinte teljesen megsemmisült, elhordták a köveit más építkezésekhez, csupán néhány kőtömb, illetve agyagtéglafal maradvány lelhető még fel.. A bejárati pülon mögött egy udvar volt, benne egy tóval, amelynek a négy partján fák álltak. A második pülon kapubejárójának köveiből láthatók még töredékek.

Sírja nem a templomon belül, vagy annak közelében volt. Qurnet Murai vált a királyi udvar hivatalnokainak temetkezési helyévé miután III. Amenhotep Kom el-Hettánban található templomkomplexuma megépült. Valahol a Qurnet Murai domb déli végében lehet Amenhotep, Hapu fiának temetkezési helye. Itt kerültek elő sírkúpjai. Az egyik lehetséges és napjainkban elfogadottnak tekintett jelölt az FK 396[20].

A 18. dinasztia idején magánszemélyek ritkán temetkezhettek kőszarkofágba, vagy kőkoporsóba, de III. Amenhotep uralkodása idején elkezdik a legmagasabb rangú hivatalnokok esetében a múmiaformájú kőkoporsókat alkalmazni. Amenhotep, Hapu fia esetében egy múmiaformájú kőkoporsó és egy az egyik végén lekerekített láda alakú feketegránitból faragott kőszarkofág is volt. Sajnos valószínűleg rablók apró darabokra törték ezeket és napjainkban különböző darabjaik több múzeumban vannak szétszórva. A szarkofág fedele a Louvreban van, alsó részének darabjai Grenobleben, a Petrie Múzeumban, illetve a British Múzeumban vannak. Ennek a felületén mély relief technikával készültek a feliratok és a jelenetek. A felső részén lekerekített téglalapon, Nut istennő, szárnyas karjait kiterjesztő ábrázolása van, alatta egy függőleges szövegoszlop, amelyet négy vízszintes feliratsáv keresztez. Ezen feliratsávok alapján sejthető, hogy az oldalakon a panelekbe mely istenek ábrázolásai voltak. A dekoráció követi a 18. dinasztia idején szokásos dekorációt. A halott hanyatt fekve feküdt a koporsóban. A szarkofág alsó részén, az elhunyt jobb oldalán Imszeti, Anubisz és Kebehszenuef alakja volt, a lábhoz legközelebb eső panelben pedig Geb. A másik oldalon Hápi, Anubisz, Duamutef, illetve Thot.

A kőkoporsó darabjai Grenobleben, a Swnaseaben (W1376a, W1376b), Liverpoolban, Brüsszelben és talán Stockholmban[21] vannak, a fedél egy töredéke pedig Kairóban. Ezen magas relief technikával készültek a jelenetek és a feliratok. A fedél töredékben látszik a háromosztatú parókat darabja, az uzeht gallér, az egymás keresztező kezek, ökölbe szorítva, alatta Nut istennő álló, szárnyait kiterjesztő alakja.

Most nézzük meg, hogyan élt tovább Amenhotep, Hapu fia az egyiptomiak emlékezetében. A Deir el-Medináról szóló cikksorozatban már írtam a TT 359-es sírról, Inherkhau örökhajlékáról. A 20. dinasztia korából származik, III. vagy IV. Ramszesz uralkodási idejéről. Wildung úgy véli, hogy itt a királyi elődök végén található, emelvényen térdeplő, kezében írnokpalettát tartó, Huy nevű figura, az nem más, mint Amenhotep, Hapu fia. A rá vonatkozó szöveg a következő: „A herceg és [királyi] írnok, Huy, Igazgangú az istenek előtt”.[22] Berlinben őriznek egy Deir el-Medinában előkerült, III. Ramszesz korabeli mészkő osztrakont[23], amelyen egy nagyon hasonló írnokábrázolás van, a feliratban ismét a herceget, a királyi írnokot Huyt említik. Érdekes, hogy a Ramesszida-kor végén még rendelkezett papsággal és még üzemelt halotti temploma, ekkor már valószínűleg helyi szentként tekintettek rá az itt élő emberek.

A Későkorból ezidáig csupán egyetlen hozzá köthető tárgyat ismerünk. A Brooklyn Múzeumban őriznek egy sötétszínű gránitból készült szobortalapzatot, mely a 26. dinasztia idejéről, azon belül I. Pszamettik korából maradt ránk. Talán egy Amenhotep, Hapu fiát előre lépő férfiként megörökítő szoborhoz tartozott. A talapzat feliratában ugyanis nem más, mint I. Pszamettik egyik leánya, Merit-Neith hercegnő kéri Amenhotep, Hapu fiát, a „jó orvost”, hogy gyógyítsa meg szembetegségéből.

Karnakban, a Ptah templom keleti külső falán látható egy jelenet, amelyet a Ptolemaiosz-korban véstek fel, eleinte három alakból állt, majd bővítették. Hathor istennő a napkoronggal kiegészülő tehénszarvakat és keselyűfejéket viseli. Nyakában uzeht-gallér és egy térdig érő ruha, amely a melleit szabadon hagyja. Bal kezében ankh-hieroglifát tart, a jobb kezében pedig papirusz-jogart. Előtte a mezítelen, ifjúságfürtös, jobb kezének mutatóját a szájához emelő Harszomtusz gyermekisten áll, aki bal kezében ankh-jelet tart, a fején a hordsarlót és a holdkorongot viseli, a homlokán ureuszkígyót. Az uzeht-gallér mellett egy szív amulett is lóg a nyakában. Mögöttük Imhotep áll, a fején sapka koronával. Állán felhajló istenszakáll, nyakában uzeht-gallér és egy pektorál, egyiptomi szoknyát visel, melynek hátuljáról bikafarok lóg le. A melldísz ábrázolása sérült, de talán a szárnyas skarabeusz van rajta hajóban és így Imhotep az újjászületéshez kapcsolt gyógyítóisten aspektusára utal. Bal kezében ankh-hieroglifát, jobb kezében pedig uasz-jogart tart. Eredetileg ők hárman alkották a jelenetet, de nem sokkal később kiegészítették egy negyedikkel. Imhotepet ugyanis Amenhotep, Hapu fiának ábrázolása követi. Ez a férfialak rövid, egyenes szakállt visel, uzeht-gallért és egy olyan kötényt, amelyet a bal vállán átvetett szalag tart. A bal kezében egy papirusztekercset és egy ankh-jelet fog, a jobb kezében írnokpalettát. A rá vonatkozó felirat a következő: „A királyi írnok, a toborzó írnokok elöljárója, Amenhotep, az Igazhangú, az Igazhangú Hapu fia, Amon szeretett szolgája.”[24] Érdekes, hogy míg Imhotepet Ptah isten fiának nevezik és isteni jelzőt is találunk a rá vonatkozó feliratban, addig Amenhotep, Hapu fia esetében tényleges, földi életére utaló hivatalait sorolják fel és az Igazhangú jelző az ő és apja neve mögött is a földi létét hangsúlyozzák. Később Hathor és Harszomtusz alakja elé nagyobb méretben, egy falmélyedésbe bevésték Ptah isten képét is. Majd ez elé a falmélyedésen kívül, úgy tűnik Imhotep alakját vésték ki kicsi méretben, de csak a fejét dolgozták ki teljesen, a többi részt csak bekarcolták.

Szintén a Ptah-templomban, az etióp korban épült 4. kapu ajtófélfáiba Tiberius korában feliratot véstek fel.A bal oldali (északi) egy Amenhotep, Hapu fiához szóló sajnos igen töredékes himnusz. Sokmindent elárul az isten természetéről. A himnusz szerint Amenhotep, Hapu fiát nem más, mint Tatjenen alkotta meg az ő ifjúkori képmására[25]; az „Írás őrzője” és Thot kíséretébe tartozik, a Két Ország védelmezője és gondoskodik az itt élők jólétéről, legyőzi a betegségeket, gyermekáldást hoz a meddőknek, távol tartja az ellenségeket, hosszú életidőt ad, az elhagyott, omladozó emlékműveket felújítja. Apja, Hapu neve mögött a bika determinatívum áll, és ezt azt sugallja, hogy ebben a szövegben az Ápisz bika fiaként utalnak Amenhotepre. A jobb oldali (déli) ajtófélfában Imhotephez szóló fohász olvasható.

A karnaki Amon-templomban egy IX. Ptolemaiosz korabeli ábrázoláson az uralkodó a szentélyben álló Ptah istennek mutat be áldozatot. A szentély előtt és a király karja alatt – amelyben egyébként egy balzsamos edényt fogó szfinxet tart – Imhotep és Amenhotep, Hapu fia látható egymás alatt az uralkodó felé fordulva, mintha közvetítők lennének az uralkodó és Ptah között. Imhotep ismét a sapka koronát viseli, állán felkunkorodó istenszakáll van, jobb kezében was-jogart, bal kezében ankh-jelet tart, szoknyája hátuljáról bikafarok lóg. Alatta örökítették meg Amenhotep, Hapu fiát, aki ismét bokáig érő kötényruhát visel, amelyet a bal vállán átvetett szalag tart. A nyakában uzeht-gallér látható, jobb kezében írnokpaletta, bal kezében papirusztekercs. A felirat szerint ő a királyi írnok, a toborzó írnokok elöljárója, Amenhotep, Hapu fia.

Deir el-Medinában a Hathor templomban az oszlopos teremben találkozhatunk Amenhotep, Hapu fia és Imhotep ábrázolásaival. Az alakok a templom kijárata felé néznek. A bal oldali oszlopon látható Imhotep a korábbiakban már említett ikonográfiával, talapzaton álló trónon ülve, előtte állványon egy libációs edény, amelyen lótuszvirágok vannak. Mögötte édesanyja, Khereduankh áll, amint bal karját védelmezőn fia vállához emeli. Istenanyának és tökéletes dajkának nevezi őt a felirat. „Karjaim mögötted vannak, hogy képmásodat védelmezzék”.[26] – mondja fiának. Mögötte Renpetneferet istennő jelenik meg, az „isteni nővér[27], a szépség úrnője”. „Karjaim mögötted vannak, hogy tagjaidat védelmezzék”.[28] – mondja.

A jobb oldali oszlopon Amenhotep, Hapu fia trónon ülő ábrázolását látjuk. Wildung azt írja, hogy a szokásos kötényruhát viseli, de a rajzon, amit a jelenetről közöl, nem látszik ez a ruha. Helyette Amenhotep, Hapu fia felsőteste szabadon van, a nyakában uzeht-gallér, és pektorál, az állán rövid szakáll, a fején pedig lekerekített végű paróka. Egyiptomi szoknyát visel, a jobb kezében uasz-jogart, a balban ankh-jelet tart. Előtte ugyanúgy állványon álló libációs edény van lótuszvirágokkal, ahogyan Imhotep előtt is. A felirat Amon szolgálójának nevezi, akit az isten kiemelkedő földi élete miatt részesített abban a kegyben, hogy a neve örökké fennmaradjon. Mögötte is áll egy isteni anya, akit a szöveg Ityetnek[29] nevez. Harmadik alak azonban nincsen, helyette egy áldozati formula van felírva, amelyben a király az áldozatokat biztosítja Amenhotep, Hapu fia számára, méghozzá olyan formában, hogy részesülhet az Amon áldozati asztalaira helyezett dolgokból minden nap.

VIII. Ptoleamiosz Euergetész idején Hatsepszut Deir el-Bahariban álló „millió évek templomában” az Amon-szentély hátsó részében egy új szentélyt vájtak a hegy belsejébe Imhotep és Amenhotep, Hapu fia tiszteletére. A feliratok szerint korábban már a közelben álló szentélyeik, kápolnáik helyett készítették számukra ezt az új szentélyt. Amenhotep, Hapu fia a szentély északi falán jelenik meg és a rá vonatkozó szöveg szerint az élő Ápisz fia, aki Szesatból jött elő[30]. Neve előtt ismét két földi életében betöltött hivatali címe áll; a királyi írnok és az toborzó írnokok elöljárója, kiegészülve a bölcs jelzővel. Amenhotep, Hapu fia mögött az Újbirodalom korabeli királyné ábrázolások ikonográfiájával rendelkező nő áll, mint isteni anya, aki Hathor-Idit. Neve után az Igazhangú kifejezést írták, vagyis úgy tűnik, hogy ismét csak Amenhotep édesanyjára, Itura kell gondolnunk. Mögötte egy közös talapzaton négy alak áll: Ptah Thébában, Ipet viziló formájában, a gyermekisten Ptah-Ihi, illetve egy oroszlánfejes vizilóistennő: „Atum szeme”. A záró feliratsávban Amenhotepet a jó, vagy tökéletes orvosnak nevezik, aki védelmezi Théba lakóit. A jelenet alá pedig egy Amenhotephez szóló himnuszt véstek fel. A párhuzamos déli falon Imhotep, Khereduankh és Renpetneferet jelenik meg, valamint egy négyes csoport: Amaunet, egy vizilóistennő, egy gyermekisten és egy keselyű-víziló keveréklény, akit a felirat Hekenutnak nevez. A jelenet alatt áldozati formula olvasható. Imhotepet egyébként a felolvasó papok elöljárójának és orvosnak nevezik, illetve azt mondják róla, hogy ő az, aki az istenek templomait megtervezi. Az áldozati formula biztosítja, hogy Imhotep illetve Amenhotep, Hapu fia – akit az itt található szövegekben Amon fiának is neveznek – részesülhessenek Amon és Honszu áldozataiból.

VIII. Ptolemaiosz Euergetész Qasr el-Aguzban[31] Thoth tiszteletére építtetett egy apró, három helyiségből álló templomot, ahol Imhotepet és Amenhotep, Hapu fiát is tisztelték, mint gyógyító isteneket. A második terem keleti falán a király (az alakja mára megsemmisült) a templom istenei – Thot, Imhotep és Amenhotep, Hapu fia – előtt áll. A jelenetet piros színnel van előrajzolva és még nem faragták ki. Mindhárom isten talapzaton lévő kockatrónon ül. Mindhárman az uasz-jogart tartják a jobb kezükben és ankh-jelet a balban. Thotot íbiszfejű férfiként ábrázolták, fején az Atef-koronával. Vállpántos inget és térdig érő szoknyát  visel. Ékszerei uzeht-gallér illetve kar- és csuklópántok. Imhotep a Ptahra is jellemző sapka koronát viseli, és a felkunkorodó istenszakállt, ékszerei és ruhaviselete megegyezik Thotéval. Amenhotep, Hapu fia esetében még látszik a négyzetrácsos háló, amelynek segítségével a rajzolók felrajzolták az alakját a falra. Bokáig érő ruhát visel, amelynek ujjai a könyökéig érnek. Csuklóján csuklópántok vannak, a nyakában uzeht-gallér, lekerekített parókát visel a fején, az állán pedig rövid szakállt.

Imhotep és Amenhotep, Hapu fia a todi Montu templomban is megjelennek egy jelenetben, mely szintén VIII. Ptolemaiosz korabeli. Egy király vászon kendőket ajánl fel Tjenenet-Rattaui istennőnek és a mögötte álló Imhotepnek, valamint Amenhotepnek. Az istennő az ellenséges országokat helyezi a király lába alá az áldozatért cserébe. Imhotep a szemeit adja, a látáshoz minden időben és minden nap. Amenhotep, Hapu fia pedig életet, tartósságot, sérthetetlenséget, egészséget és szívének örömét biztosítja a királynak. Imhotep és Amenhotep ikonográfia némileg eltér az eddigiektől, mindketten hosszú ruhát viselnek. Imhotepen a szokásos sapka korona van, Amenhotepen a lekerekített paróka, illetve homlokpánt és mindkettejük homlokán megjelenik az ureusz-kígyó.

Körülbelül i. e. 250-ben készült Amenhotep, Hapu fia rózsaszín gránit kolosszusa[32], mely több mint 4 méter magas. 1893-ban találták meg az első pülon déli tornyától nyolc méterre. A hátoldalán lévő pilléren olvasható feliratban Amenhotep, Hapu fia kéri Amon-Rét, hogy a szobra tartós legyen az isten templomában, és részesülhessen az istennek szánt áldozatokból.

Egy Münchenben[33] őrzött mészkő sztélén, mely a Ptolemaiosz-korból (kb. i. e. 150-100) maradt ránk azt kérik Imhoteptől és Amenhotep, Hapu fiától, hogy védelmezzék a házat. Ez arra utal, hogy a sztélé egy magánember házában állhatott.

Úgy tűnik, hogy túlvilági szerepe is volt, mert említik az 1. századból származó, thébai lelőhelyű Boulaq papiruszon. A hieratikus szöveg[34] a balzsamozási rituálét írja le.

Amenhotep azon kevesek egyike volt, akik királyi pártfogással hosszan tartó tiszteletben részesültek. Imhotep mellett elődei voltak: Heqaib Elephantinén, Iszi Edfuban. Imhotepet kivéve őket helyi szinten tisztelték, Amenhotep, Hapu fia kultusza sem terjedt túl a thébai régión.

Címei közül úgy tűnik, hogy Amenhotep leginkább az írástudáshoz kapcsolódókat érezte kiemelten fontosnak, amikor istenné vált, akkor is ez határozta meg őt leginkább. Egy írnok művelt, tanult ember volt, aki válogatottan tudott kommunikálni mind szóban, mind írásban, becsülték intellektuális és erkölcsi tulajdonságai, valamint elhivatottsága miatt. Emellett Amenhotep fontosnak tartotta hangsúlyozni a királlyal való szoros kapcsolatát is. Munkájából kifolyólag Amenhotep, Hapu fia a király parancsát, akaratát közvetítette a neki dolgozó emberek felé, ugyanakkor a neki dolgozó emberek gondjait, problémáit képes volt a király elé tárni. Amenhotep „isteni alakja” a földi képmására épül, hasonló formában ábrázolták, mint a 18. dinasztia korabeli ábrázolásain, a kezében tartott papirusztekercs és írnokpaletta bölcsességét hangsúlyozzák. Sokkal ritkábban örökítik meg olyan isteni attribútomokkal, mint az uasz-jogar és az ankh-hieroglifa. Végig hangsúlyozzák korábbi emberi mivoltát, azzal, hogy a neve után szerepel az „Igazhangú” jelző és hogy neve előtt a királyi írnok, illetve a toborzó írnokok elöljárója címei szerepelnek. Általában apja neve mögött is szerepel az „Igazhangú” jelző, csak kivételes esetekben írják le úgy, mint Ápisz isten nevét. Anyjaként is mindvégig földi anyja, Idut szerepel, akit egy esetben Hathorral azonosítottak.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2023.02.26.

Felhasznált irodalom:

Dietrich Wildung – Imhotep und Amenhotep: Gottwerdung im Alten Ägypten (Münchner Ägyptologische Studien, 1977)

W. Helck and E. Otto (eds.): Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden: Band I, 219-220.

L. Kákosy – Imhotep and Amenhotep son of Hapu as patrons of the dead (Akadémia kiadó, 1968) Acta Orientalia Academiae Scientiarum

http://www.jstor.org/stable/23682180

Eleanor Beth Simmance az Amenhotep son of Hapu: self-presentation through statues and their texts in pursuit of semi-divine intermediary status (Unversity of Birmingham, 2014)

https://etheses.bham.ac.uk/id/eprint/4972/

BdE 44 Varille, Alexandre - Inscriptions concernant l'architecte Amenhotep Fils de Hapou (1968)

https://archive.org/details/BdE-44

Aidan Dodson zoom előadása Amenhotep, Hapu fiáról a The Egypt Centre szervezésében:

https://www.youtube.com/watch?v=_0OQHSsqxKQ&list=PLuLXwADW61KFwvv7j5ESvWNyHhTSGVl0C&index=32&t=19s