„Az isteneket a verejtékemből alkottam,

az embereket szemem könnyeiből.

Világítok és látnak engem minden nappalon a Mindenség Uraként…”[1]

 

Ré a Napisten összes megjelenési formájának lényege; áthatja a világ három tartományát, az eget, a földet és a túlvilágot. A 4. dinasztia idején szoros kapcsolatba került a királysággal, majd az 5 dinasztia uralkodói államistenné emelték, az egyiptomi pantheon élére került.

Eredetileg a raw szó csakúgy, mint a későbbi jtn a napkorongot jelölte, később vált a Napisten nevévé. A szó etimológiája bizonytalan, az egyiptomiak a jar – felemelkedni igével hozták kapcsolatba.

A Napkorongot Ré arcának[2] (Hr), gyakrabban szemének (jrt) nevezték és a napfényhez (w3w3w) hasonlították[3]. Ré szemét a lányának tartották, ezért Ré „A nap apja” (jtj nj raw) jelzőt is viselhette[4]. Ugyanakkor a napkorongot Ré lakhelyének gondolták, ábrázolásokon is megjelenik álló, vagy ülő alakja a korongban. Több jelzője is úgy írja le őt, mint aki a korongban van. A Koporsószövegek szerint felragyoghat a korongban, illetve ki is nyithatja azt.

Istenként legkorábbi előfordulása a „Ré kegyeltje” (Hzj-Raw) személynevekben található, Dzsószer király idején. Nem egyértelmű, hogy az archaikus kori személy- és királynevekben a raw szó még az égitestet jelölte-e, vagy már a Napistent.

Ré eredete bizonytalan, úgy tűnik, hogy az Óbirodalom idejére már az egyiptomiak számára is homály fedte. A Piramisszövegekben istenek egy olyan felsorolásában, ahol kultuszhelyüket is feltüntették Ré-t pusztán úgy írják le, mint aki a horizontról (Axt) származik.

Általában emberalakban képzelték el, istenszakállal, aki a fején napkorongot visel, melyen ureusz-kígyó függ. Úgy gondolták, hogy végtagjai és bőre aranyból vannak, emellett a malachitot[5] és a gebel el-ahmari kvarcitot is összekapcsolták vele.

Az Élet házában tartott szent könyveket Ré kisugárzásának tartották.

 

A Nap megtestesítőjeként kozmikus és univerzális isten. Napi megjelenése az Égen és a Túlvilágon a kozmosz minden részét érinti, aminek törvényszerű rendjéért és fenntartásáért felelős, ezért egyetemes istenként jelenik meg, aki nem csak a világ folyását, de az emberek sorsát is irányítja. Ezen aspektusával összefüggésben viseli a „Mindenség ura” (nb r Dr) és az „Akinek nincs határa” (nj Dr.f) jelzőt.

A Halottak Könyve 62. fejezetében olvashatjuk: „Én vagyok, aki átkel az Égen, én vagyok Ré oroszlánja…”.[6]

A ma oroszlánként ismert csillagképben az Egyiptomiak is fekvő oroszlánt láttak. Legfényesebb csillaga, a Regulus csaknem pontosan az Ekliptikán[7] fekszik, ezért látszólagos útvonala az éjszakai égbolton nagyon hasonló a Nap nappali útvonalához. Ezt a konstellációt közvetlenül összekapcsolták a Napistennel.

 

Az idők folyamán megőrizve önálló helyzetét számos nap és kozmikus istennel összeolvadt. A Horizont Hóruszával és Atummal való azonosítása korai. A Halottak Könyvében a Ré-Harakhty-Atum-Horusz-Khepri formával is találkozunk.

A teremtőerő a Napisten legjellemzőbb tulajdonsága, ezért a legtöbb teremtés-mítosz legfontosabb tagja. Nap, mint nap megismétli a világ teremtését, a világ fenntartója. Napi megjelenésével gondoskodik minden földi élet folyamatos megújulásáról, akiknek fennmaradását a belőle áradó fény és meleg garantálja. A felkelő nap a világ teremtésének, napi útja pedig a világ ciklikus megújulásának szimbóluma.

Fényt és meleget ad, növekedésre serkenti a terményt. A földi élet feletti hatalmáról a Naphimnuszok beszélnek. Ezek közül egy fontos példa az évszakok irányítása, ezáltal befolyásolva a Nílus évenkénti áradását, majd ezután a növekedés és aratás évszakát. Ré évszakokban megnyilvánuló teremtése megjelenik Neuszerré abu gurobi naptemplomának reliefjein.

Az Év urának[8] tartják, akinek születésnapja egybeesik az Újév ünnepével. A Piramisszövegek is többször összekapcsolják az Újév ünnepével.

Egyes szövegek hangsúlyozzák, hogy már a világ létrejötte előtt létezett. Mint ősisten viseli az „Önmagát teremtő” (xper Ds.f) jelzőt. A Harris papirusz az Ég és a Föld teremtőjének (jrj pt tA) nevezi. A Koporsószövegek és a Halottak könyve szerint ő teremtette az isteneket is. A Halottak Könyve 8. fejezetében az „Istenek atyja” jelzőt viseli.

A Piramisszövegek szerint a teremtés kezdetén Atumként keletkezett, és ben-benként emelkedett ki Héliopoliszban. A Koporsószövegek szerint ő „a legidősebb az Égben és a Földön” (smsw m pt tA). Egyes szövegek szerint Ré a teremtés kezdetén, Hermopoliszban a tűzszigeten jelent meg, mint a 8 ősisten örököse, más szövegek szerint Hermopolisz tavából egy lótuszvirág kelyhében emelkedik ki. Ebből eredeztethető egyik megjelenési formája, a lótusz kelyhében ülő gyermek.

 

A Koporsószövegek és a Halottak Könyve szerint minden reggel az Égistennő szüli meg őt a keleti égbolton, és az Ősvízből bukkan elő. Anyaistennőként általában Nut, vagy Mehetweret szerepel, ezért az újjászületett Napisten megjelenhet embergyermek és borjú alakjában. Születése után a jArw-mezőn, vagy a jArw-tóban tisztul meg, de előfordul, hogy az ősdombon (xa nj tA), a Maat-tóban, vagy a Nátron-tóban tisztul meg, majd az Áldozatok-mezején (sxt-Htp) táplálékot kap. Csak ezek után jelenik meg a keleti horizonton. Úgy képzelték, hogy az ég keleti kapuja, ahonnan Ré előbukkan két hegy között, vagy két malachit Szikomor-fa között található. A Halottak Könyve és a pBerlin I szerint azonban a Perzea-fa (jSd) hasadékából is előjöhetett.

Keleti horizonton való feltűnését páviánok köszöntik. A páviánok és a Napisten kapcsolatát már a Piramisszövegek is említik, mely a majmokat Ré fiainak nevezi. Ré reggeli-nappal való kapcsolata a Ré-Harakthy (Ré a Horizont Hórusza) szinkretizmus mellett számos melléknévben is kifejezésre jut, ezek például a „Horizonti” (Axtj), a „Horizont ura” (nb Axt), a „Kelet ura”, a „Hajnalpír ura” (nb dSrw) vagy a „Napfény ura” (nb jAxw).

Égbe emelkedését különböző istenek segítik, felemelheti Su, Ízisz és Nephthüsz, Maat, hét Ach, vagy Heh, madáralakban azonban egyedül is felemelkedhet. Ezután, mint az Ég ura bárkájában keresztülutazik az égi vízen, és naponta szemmel tartja a földet.

Mikor este a nyugati horizonthoz érkezik, az aggastyán Napistent lenyeli az égistennő, Nut. A Nap lenyugvására a Koporsószövegek halálként utalnak, mely során azonban Ré megfiatalodik, és az Anyaistennő testében él. Más elképzelés szerint a Mehetweret borja bika lesz[9], aki Kamutefként az anyaistennő testében nemzi saját magát. Anyafeleségként előfordulhat Nut, Hathor és Ízisz. Ré, mint Kamutef viselheti a „Horizont bikája” vagy a „Kilencség bikája” jelzőt.

Ré éjszaka a Túlvilágot világítja be és hajózza át, hogy eljusson a keleti horizonthoz. Éjszakai útja során a Mehen-kígyó (mHn) védelmezi, aki tüzet okádva veszi körül a kápolnát (kAr), amelyben a Napisten tartózkodik. Ré éjszakai útja során kosfejű-emberként jelenik meg, míg reggel keleten a skarabeusz alakú Khepriként születik ujjá. Majd a ciklus kezdődik elölről. Ennek a mindig ismétlődő eseménynek köszönheti az „Örök” (nHH) és az „Örökkévalóság ura” (nb nHH) mellékneveket.

Cerebrum 2004. szeptemberében tette fel nekem a kérdést: A napbárka viszi a lelket a túlvilágra?

Nos, az egyiptomiak a túlvilágot legyen az égi, vagy föld alatti a Nílus-völgyhöz hasonlónak képzelték. Úgy tartották, hogy Ré, a napisten bárkájában utazik az "égi Níluson", nappal az égen halad, éjjel pedig az alvilágon kel át. Ahogy említettem este elnyeli Nut az ég istennője, és reggel megszüli. Ebbe az örök körforgásba, szeretettek volna bekapcsolódni az egyiptomiak haláluk után.

Az egyiptomi túlvilághitben már a legkorábbi időktől fogva jelen volt a szoláris (égben elképzelt) és a chthonikus (föld alatt elképzelt) túlvilág. Az egyik szerint a lélek az égbe jut fel a Naphoz, illetve a csillagokhoz, amik az elhunytak lelkei. Az égbe jutáshoz kellett a madár alak, vagyis a repülés képessége. A Piramisszövegekben még egyértelműen az égbolt volt a cél, bár már az oziriszi elképzelések is megjelentek. Ozirisz és köre a Középbirodalom táján jut az addiginál sokkal jelentősebb szerephez. Eszerint a túlvilág-elképzelés szerint a lélek egy föld alatti "alvilágba" jut, ahol számtalan veszély közepette (ellenséges démonok, kapuőrök, stb.) kell eljutnia az ítélőszék elé, ahol földi élete alapján részesülhet az örök életben Ozirisz mellett vagy sem. A Nap alvilági útjának részletes tárgyalása az újbirodami túlvilágkönyvekben (Amduat, Kapuk Könyve, Barlangok Könyve) éppen ezt a kettősséget próbálta összebékíteni. Eszerint éjjel a Nap bejárja az alvilág régióit és ott találkozik Ozirisszal. A 21. dinasztiára (tulajdonképpen már a Ramesszida-korban) megszületett a szintézis: Ozirisz a napisten alvilági formájával azonosul. Vagyis így egyszerre van jelen a szoláris és chthonikus túlvilág ugyanabban a rendszerben.

A Piramisszövegek szerint Ré hajója 770 könyök hosszú és aranyból készült. Megkülönböztettek egy nappali bárkát (manDt) és egy éjszakait (msktt), de a hajó neve lehet még wjA, hnhnw, mXntj. A legénység pontos száma nem ismert. A Koporsószövegek szerint Ízisz, Széth, Hórusz, Hu és Szia utazik Rével a bárkában, de kísérője lehet a Kilencség is. Az Amduat szerint vele tart még az épp aktuális óra istennője, valamint Upuaut, Nephthüsz és Thot. A nappali bárkában a Piramisszövegek szerint az evezősök a cirkumpoláris, azaz a le nem nyugvó csillagok (jxmw-skj), az éjszakai bárkában pedig a dekán-csillagok és a bolygók (jxmw-wrD).

Legnagyobb ellensége a kígyó-alakú Apophisz és a nílusi páncélos krokodil (Stw). A velük vívott harcban számos isten segíti, mint a harcias Széth és a nagy varázserejű Ízisz. Emellett Hórusz, a Hórusz-fiúk, az edfui Hórusz, Mafdet, Onurisz, Harmerti és Baba is harcol érte. Néhány hal is segítőkésznek bizonyul (AbDw, jnt), akik a bárkát kísérik, és Apophisz közeledését bejelentik.

Már a Piramisszövegek három részre bontották a nap útját és a Napisten három alakját különböztették meg: Napkeltekor ő a skarbeuszként ábrázolt Khepri, délben ő Ré, napnyugtakor, amikor úgy gondolták a Nap gyenge és öregszik, valamint éjszaka ő Atum. Ré megjelenhet Khepriként[10], és az ő Khepri nevében emelkedik ki a Nunból[11], valamint ő maga Khepri[12].

 

A királyság istene. Az egyiptomiak felfogásában a királyság és a szociális rend egyidejű a világ teremtésével, így Ré volt az első király, csakúgy, mint a királyság intézményének megteremtője. Ré az ősidőkben királyként uralkodott a Földön, így mitikus előképe volt a földi uralkodónak.

Az uralkodóval való kapcsolata a 4. dinasztiától töretlen, de a király már előtte is rendelkezett isteni aspektussal, melyet a sólyomalakú Hórusz testesített meg. A 4. dinasztiától az uralkodók Ré fiainak nevezik magukat, ez meghatározza kettejük kapcsolatát, a Napisten a király isteni atyja és védelmezője. Az univerzum királya és a földi uralkodó azonos természetű, egyik a másik tükörképe. Az istenek királya, a Piramisszövegek szerint hivatalát a földi királyhoz hasonlóan tölti be, alattvalói a Hnmmt – azaz a Napisten népe. Bárkájában ül a trónon, kíséretével (Smsw), akikre mint udvartartására kell tekinteni. Hírnöke (wHmw) Thot, aki végrehajtja parancsait. Az elhunyt uralkodó, később az elhunyt magánemberek írnokai[13] lesznek. A Piramis- és a Koporsószövegek szerint udvartartásához Pohárnok (wdpw) is tartozik. Előfordul, hogy öt elemből álló király-titulatúrával rendelkezik, nevét írhatták kartusba, sőt saját uralkodási éveket is kaphat, mint például Edfuban. Már a Piramisszövegekben királyként írják le, a Halottak Könyvében pedig úgy nevezik „a Két Ország ura az istenek élén”, mint királya mindannak, amit megteremtett.

A Koporsószövegek szerint, ahogy a földi uralkodó előtt, úgy Ré előtt is a földre veti magát a Kilenc íj[14] és az emberek is az alattvalói közé tartoznak. Egyiptomot, mint országot nevezhették Ré szemének (jrt Raw).

A világ uraként és az istenek királyaként olyan jelzőket visel, mint az „Istenek királya” (njswt), az „Istenek ura” (nb), és az „Istenek fejedelme” (sr). Emellett számos más melléknév is erre az aspektusára utal, ilyen például a „Hatalmas” (sxm), az „Egyedüli úr” (nb wa), az „Egyetlen” (wa), a Nagy (aA és wr), az „Első a nagyok között” vagy a „Neveiben és alakjaiban gazdag”.

Hatalmi jelvényei közé az isteni és királyi koronák mellett - mint az Atf, a wrrt, a nt, a nws, a HDt és a dSrt - a nms-kendő és különböző jogarok (Ams, Hb-jb) tartoznak. Diadémja a tűzköpő Ureusz (jart, Axt, wADt, Dt), akit homloka közepén visel. Ennek köszönhetően Ré az „Ureuszok ura” és a „Láng ura”. A homlokkígyó megvédi viselőjét minden ellenségtől, megmenti az Apophisz-kígyótól.

Ré hatalmát olyan istenek személyesítik meg, mint Maat, Hu, Szia és Heka, akik kíséretébe tartoznak és vele utaznak a Napbárkában. 14 ká-val és 7 bá-val rendelkezik.

Az Égi Tehén mítosza adja a legteljesebb képet Ré földi uralmáról, aranykor volt ez, amikor az istenek és az emberek még együtt éltek, a föld bőségben volt, ismeretlen volt az éhínség. A történet elmeséli, hogy az emberek Ré idős korát felhasználva összeesküvést szőttek ellene:

„Az emberek beszédeket gondoltak ki (Ré) ellen. Őfelsége – élet, üdv, egészség – ugyanis megöregedett, csontjai ezüstté lettek, teste arannyá, haja valódi lazúrkővé. Őfelsége tudomást szerzett azokról a beszédekről, melyeket az emberek kigondoltak ellene”.[15]

A Napisten leányát, a vérengző oroszlánná, Szakhmetté alakult Hathort küldte el az emberek kiirtására. Később megkönyörült rajtuk, de az istennőt csellel kellet megfékeznie. Az emberek megmenekültek, Ré azonban nem akart többé köztük élni, ezért a tehénné változott Nut istennő hátán a magasba emelkedett. A kozmosz struktúrája megváltozott, az addig egységes világ differenciálódott, ekkor jött létre a föld mellett az ég és a túlvilág.

Egyiptom uralkodói ennek az aranykornak az elérésére törekedtek, erről árulkodnak felirataik. III. Thotmeszről így írnak: „Egyiptomot olyan állapotba helyezte, mint amilyen akkor volt, amikor Ré volt ott a király”.[16]

Horemhebről pedig ezt állítják:”Ő pedig rendbe hozta ezt az országot, s berendezte úgy, mint Ré idejében volt.”[17]

Hatsepszut az idegen Hükszosz királyokat Ré nélküli uralkodónak nevezi Szpeosz-Artemidosz sziklába vájt szentélyében.

A királyi titulatúrában Dzsedefrénél (4. din.) jelenik meg a Ré fia név, mely jelzőt a Középbirodalomtól mindig az uralkodó születési neve elé írnak. A Hükszosz korból származó Westcar papirusz szerint az 5. dinasztia első három uralkodója Ré vér szerinti fia. Az 5. dinasztiától kezdve a fáraók az uralkodási nevükben is gyakran használják a Napisten nevét. A későbbi korokban, főleg az Újbirodalomban az uralkodót gyakran szólítják meg úgy „te vagy Ré”, ő maga is mondja magáról „én vagyok Ré.” A királyt emellett nevezik a Kilenc íj Ré-jének, a Királyok Ré-jének, a Kilencség Ré-jének. Úgy gondolták a fáraó a Napisten trónján ül és az ő képmása (tjt). A királyszobrokat Ré megjelenési formájának tartották. Úgy vélték segíti a csatában az uralkodót. A ramesszida korban az egyiptomi hadsereg 4 hadtestje közül az egyik az ő nevét viselte. A héliopoliszi Ré az Újbirodalomtól a három birodalmi isten egyike, a memphiszi Ptah és a thébai Amon mellett. Őket a leideni Amon himnuszban így írják le: „Minden isten három: Amon, Ré, Ptah. Társuk nincsen.”[18]

A királlyal való kapcsolat a Későkorban is megmarad, továbbra is a királyi titulatúra része a Ré fia név, illetve uralkodási nevüket is gyakran képzik a Napisten nevével. Amon isteni felesége pedig, akit Tefnuttal azonosítottak Ré lányának tekinthető.

 

Az igazság istene. Mint a „Maat ura” a Heliopoliszi Kilencség bíróságának élén áll. A Koporsószövegek szerint a túlvilági bíróság ura, erre azonban már a Piramisszövegekben is van utalás. Igazságos bírának tartják, aki megvesztegethetetlen és elfogulatlan. A Napbárka orrában a Smst kivégzőeszköz fel van állítva a bűnösök számára. Az egyiptomi fabulákban is az igazság isteneként dicsőítik.

 

Halotti istenség. A Piramisszövegek szerint az elhunyt király szeretett volna csatlakozni Ré-hez, beszállni a Napbárkába és bejárni vele az eget és a túlvilágot. Ehhez Ré összeilleszti számára a létrát, megigazulttá teszi, táplálja, és biztosítja, hogy minden reggel a túlvilágról az égre emelkedhessen. Megkoronázza és kijelöli túlvilági trónját. Védelmezi őt mindenféle ellenségtől a túlvilágon. Az elhunyt király Ré számára helyettesként (stj), követként, írnokként, vagy a Napbárkában evezősként szolgál és Ré kíséretének élén áll. A halott király is Ré fia, akiben benne van az isten lénye. Ezen felül a királyt azonosítják Ré szemével és magával a Napistennel is, és úgy írják le, hogy „te vagy Ré, aki Nutból jött elő.”[19] Kapcsolatukban megtalálható egy fölérendeltségi viszony is, mert a királyt úgy írják le, mint aki nagyobb, mint Ré, ezért követnie kell parancsait és helyét át kell engednie neki a Napbárkában. Ezen felül az elhunyt garantálja Ré napi újjászületését.

Későbbi korokban a Koporsószövegek és a Halottak Könyve szerint a magánemberek is azt remélték, hogy csatlakozhatnak Réhez. Abüdoszban a halotti sztéléken azonban az áldozati formulák ritkán fordulnak hozzá.

Már az 5. dinasztia végén nevezik a halottat úgy, hogy „megigazult Ré előtt” (jmAxw xr Raw). A Koporsószövegekben és a Halottak Könyvében a halott azt reméli, hogy Ré kinyújtja felé a kezét a Napbárkából, emellett a Koporsószövegek szerint megigazulttá teszi, levegőt, élelmet biztosít neki, a Halottak Könyve szerint pedig védelmezi ellenségeitől.

A Koporsószövegekben és a Halottak Könyvében is megjelenik, hogy az elhunyt bekerülhet Ré bárkájába, mint kísérője, beutazza vele az eget és a túlvilágot; minden reggel újjászületik. Ezt a napi újjászületést segíti elő egy speciális sírmelléklet, a múmia feje alá helyezett hypokephal. Az elhunyt Ré pohárnoka és írnoka a túlvilágon. Az elhunyt és a Napisten kapcsolatát gyakran apa-fiú kapcsolatként írják le. Emellett az elhunyt testét és egyes testrészeit, például a fejet, az arcot, a szemeket, a torkot és a karokat Ré-vel azonosították. A halott lehet Ré bája, vagy maga a Napisten. Az hogy az isten függ az elhunyttól abban is kifejezésre jut, hogy az elhunyt nyitja meg Ré számára az utat, élteti őt, és naponta megvédi őt ellenségeitől, különösen Apophisztól.

 

Ré és Ozirisz két ellentétes oldala az egyiptomi vallásnak, de ennek ellenére megpróbálták azonosítani őket. A Piramisszövegekben a teremtés ellentéte, a halál megtestesítője Ozirisz, akit miután Széth meggyilkolt, Ré támasztott fel. Ré és Ozirisz között a kapocs az elhunyt uralkodó, aki mindkettővel azonosul.

Már az Óbirodalomban van utalás arra, hogy Ozirisz Ré éjszakai megjelenési formája. Később ez úgy fejeződik ki, hogy Ozirisszel az Amduat 6. órájában Ré, mint bá egyesül. A mendészi tanítás szerint Ré és Ozirisz egy párt alkot, akik egy egyesült bá-val rendelkeznek, amely a mendészi kosban, Banebzsedetben ölt alakot. Emellett a feliratok többször hangsúlyozzák, hogy Ré Oziriszban nyugszik, míg Ozirisz Rében (Htp). Ebben az alakban napkorongot viselő kosfejű-múmiaként jelenik meg. Nofertari királynő sírjában is láthatjuk a kosfejű múmiát Ízisz és Nephthüsz társaságában. A múmia két oldalán a következő felirat olvasható: „Ozirisz, aki lenyugodott mint Ré” és „Ré ez, aki lenyugodott mint Ozirisz”.

Kettejük kapcsolatát tehát egy ciklikusan ismétlődő egyesülés jellemzi. A két isten reggelente elválik, mert Oziriszt a Piramisszövegek úgy írják le, mint „Horizont, ahonnan Ré előjön” (Axt prrt Raw jm.s). „Ami a tegnapot illeti, az Ozirisz, ami a holnapot illeti az Ré”[20] - mondja a Halottak Könyve 17. fejezete. Ozirisz a Koporsószövegekben a Napisten helyetteseként (stj) is megjelenik.[21]

 

Thot, mint Holdisten szintén a Napciklus ékszakai oldalát képviseli, mert ahogyan Ré a nappali, úgy Thot az éjszakai Nap, illetve a Koporsószövegek szerint Ré éjszakai bá-ja. Thotot is nevezik helyettesének. A Piramisszövegek szerint Ré éjszaka Thotként jön elő, a Koporsószövegek szerint Thot Ré alakjában (jrw) világít éjszaka.

 

Már a Piramisszövegekben azonosítják Atummal, azonban továbbra is megmaradnak önálló isteneknek, így például, a Koporsószövegek szerint, ha a halott azonosulni akar Ré-Atummal, akkor az azonosító-formulát kétszer kell kimondania, és még a Későkorban is külön templommal rendelkezett Ré és Atum Héliopoliszban.

A Ré-Harakhty forma legkorábban a Neuszerré abu gurobi Napszentélyében fordul elő. A Piramisszövegek is összekapcsolják őket, azonban többször említik őket egymás mellett, de külön. Ré-Harakhty a héliopoliszi Napisten neve, mely a keleten felkelő reggeli napként jellemzi őt, uralkodói aspektus is. Ábrázolásban sólyom-fejű férfiként jelenik meg, a fején napkoronggal, melyen ureusz lóg. Bőrszíne általában vörös.

A Ré-Ozirisz alak egy középbirodalmi el-bershei koporsón fordul elő először, majd csak a 21. dinasztia idején fordul elő újra.

A 11. dinasztia idején jelenik meg Thébában, ahol azonosítják a helyi Montuval, mint Montu-Ré (harcias aspektus), majd Amonnal, mint Amon-Ré (univerzális és birodalmi isten, az istenek királya). A Középbirodalomban azonosítják Khnummal, Minnel, Szobekkel, és Upuauttal. Egyetemes szerepét átadja ezeknek a helyi isteneknek. Ezzel egy időben jelennek meg a Szia-Ré, Dua-Ré és a Hórusz-Ré alakok, az Újbirodalom végén pedig a Honszu-Ré.

A Görög-római korban egy új mítikus-mágikus papiruszt alkottak, a Faiyum könyvét, mely azt beszéli el, hogy Ré Szobek testébe bújva a Fajum tavon utazik keresztül a 12 órájában az éjszakának.

Ré, mint Kamutef, önmagát teremtő, azonban néha előfordul, hogy Nunt nevezik apjának, mivel a Napisten az ősvizből emelkedett ki. Kultikus és politikai okokból a memphiszi Ptah és a thébai Amon is megjelenhet apjaként.

A korábban felsorolt istennők mellett anyja lehetett Neith, Amaunet és Heket.

Hitveseként pedig megjelenhet Ízisz és Ré női megfelelője Raet (Rat-tawy).

 

Állati megjelenési formája elsősorban a kandúr, a Naplitániákban Nagy Kandúrnak (mjw aA) írják le, a Halottak Könyve vignettáin ábrázolásban is megjelenik, amint Kandúrként beleszúrja a kését az Apophisz-kígyóba. Megjelenhet macskafejű férfiként is. Egyéb állati alakjai a kos, a fején napkorongot viselő sólyom, a sakál[22], az oroszlán[23] és az ichneumon, melyről úgy vélték képes megölni a kígyókat. A főnixet (bnw) a Koporsószövegek és a Halottak Könyve Ré bájának nevezi[24], A héliopoliszi fekete Mnevisz-bikát Ré követének tartották, az Ápisz bikát pedig a fiának. Az egér a Halottak Könyve szerint Ré utálata.

A szárnyas napkorong is egyik megjelenési formája.

 

Kultuszközpontja Héliopolisz, ahol feltehetőleg a 4. dinasztia idejétől tisztelték. Már a Piramisszövegekben héliopoliszinak[25] írják le őt. A Koporsószövegek úgy nevezik „Az első Héliopolisz bái között” (xntj bAw Jwnw) és kultuszhelyén egykor egy kígyóistennel kellett osztoznia. Utóbbira a Halottak könyve 115. fejezetében is utalnak. Héliopoliszi templomának szentélyét a Benben házának (Hwt-bnbn) nevezték, Piankhi felirataiban számol be ide tett látogatásáról.

Emellett a Westcar papirusz szerint Sachebuban is tisztelték. Kultuszhelyei még az abuszíri és abu gurobi napszentélyek. Ezek az 5. dinasztia uralkodóinak piramisai mellett találhatók. Külsejük különbözik a kor többi templomától, egy nagy nyitott udvarból állnak, melynek közepén obeliszk emelkedik egy magas talapzaton, előtte áldozati oltár áll. Az obeliszk, a piramidion és több oszloptípus is Ré szimbóluma.

 

Mivel univerzális isten, Egyiptom szerte tisztelték, így például Karnakban, Hermontiszban[26], Tell el-Amarnában, Hierakónpoliszban, később Denderában és Edfuban is. Egyiptomon kívül a Núbiai templomokban, Amadában, Derrben és Abu-Szimbelben tisztelték, valamint Bübloszban. Más istenek templomainak tetején is kultuszhelye volt, így például Karnakban volt egy „Ré háza az Amon templom tetején” (pr-Raw tp Hwt pr-Jmn).

Az Újbirodalomtól templomait az „Aranyház” (Hwt-nbw) vagy a „Ré árnyéka” (Swt Raw) névvel is illethették.

Kultusz-szimbólumainak az obeliszk (txn) és ősalakja a Benben számítanak. Emellett a Koporsószövegek kapcsolatba hozzák a Dzsed-oszloppal és az Jwn-oszloppal is.

A Piramisszövegek hangsúlyozzák, hogy a király minden reggel áldozatot mutatott be számára, a Koporsószövegek pedig engesztelő áldozatról (sHtp) beszélnek. A Halottak Könyve szerint minden hónap 6. és 7. napján áldozatot mutattak be neki.

A mágiában is szerepe volt, ahhoz, hogy a varázslat hatásos legyen, a varázslónak többek között Ré-vel is azonosulnia kellett.

A szemek gyógyítójának tartották.

 

A sólyomfejű férfit a fején napkoronggal és ureusszal megörökítő amulett Ré-Harakhtyt ábrázolja. Ennek a típusnak a fajanszból készült példányai a III. Átmeneti kor temetkezéseiben tűnnek fel először. Egy aranyból készült példány került elő Hórnakht herceg sírmellékletei közül, egy másik pedig Defennából[27] egy miniatűr ezüst-szentéllyel együtt, melyben tartották.

A Későkorban a múmiák mellkasára helyezett amulettek között mindig megtalálható a napkorongot viselő álló, vagy guggoló sólymfejű férfi, fején napkoronggal, kezében wAs jogarral vagy ankh jelellel. Ezek általában fajanszból készültek, de alkalmanként lápisz-lazuliból és bronzból is. A folyamatos újjászületést és megújulás ígéretét hordozták magukban. Egy különleges ülő, fajansz példányon a Ré-Harakhty fején lévő napkorongba egy skarabeusz-bogarat véstek.

Majdnem biztos, hogy a tripla atef-koronát viselő sólyomfejű férfit ábrázoló amulettek is Ré-Haraktyt ábrázolják. A III. Átmeneti korra jellemzőek a szépen kidolgozott vékony testű, fajanszból készült példányok.

Az Újbirodalom végére jellemző az a típus, ami a napbárkát ábrázolja benne a sólyomfejű, napkorongot viselő Napistennel, aki előtt és mögött egy-egy pávián látható adoráló kéztartással. Ezek általában fajanszból készültek és nagyon szépen kidolgozottak.

A bika amulettek Ré egyik szent állata a Mnevisz bika mellett az Ápisz[28] vagy a Bukhisz bikát[29] is ábrázolhatták. Az előre lépő bikát ábrázoló votív bronz bikaszobrok a Későkorban jelennek meg, az ilyen formájú amulettek azonban ritkák. Általában bronzból vagy fajanszból készültek. A bika nem mindig visel fejéket, ha igen, akkor szarvai között napkorong látható.

A kis támasztékon lévő napkorongot formázó amulettek, melyek oldala néha homorú, a 26. dinasztiára jellemzőek, de később is előfordulnak. Főleg lápisz-lazuliból vagy sötétszínű kőből készültek, mint a szerpentin és a bazalt, néha zöld színűből, mint az olivin. Általában a has közelében helyezték el a múmián.

Szintén a 26. dinasztiára és későbbre jellemző a napkorong a horizonton amulett, mely a keleti horizont két hegyét ábrázolja a közülük kiemelkedő napkoronggal. Általában piros színű anyagból készültek, leggyakrabban jáspisból, karneolból és vörös homokkőből, de előfordulnak zöld és kék fajansz példányok is. Az elhunyt felkelő nappal együtti újjászületését remélték tőle.

 

Ré éjszakai útjáról részletesebben olvashatsz az Amduatról szóló írásomban, ami az alábbi linkre kattintva érhető el:

http://maatkara.extra.hu/temetkezes/amduat.htm

 

Képek:

 Ré, I. Széthi abüdoszi templomában. Újbirodalom, 19. dinasztia

A Napistent ábrázoló fából faragott szobor a Louvre-ból. Sajnos semmilyen további adat nem volt kiírva a tárgyról.

Amulett, feltehetőleg a 26. dinasztia idejéről. Az aranyból készült sólyom-fejű Napisten vékony talapzaton áll, fején napkorongot visel. Az apró szobrot egy felfüggesztő hurokkal ellátott ezüst-szentélyben tárolták. Az istenalak 26, míg a szentély 29 milliméter magas.

BM 38005

© Trustees of the British Museum

 

 

Amduat 7. órája, középső regiszer, első jelenete. III. Ramszesz szarkofágja, Louvre

A kosfejes, Napkorongot viselő és kezében uasz-jogart tartó Napisten alakját a Mehen kígyó veszi körül. A Napisten ebben az órában ősellenségével Apophisszal találkozik, és a Napbárkát Ízisz és a "Legidősebb varázsló" varázsigéi által vontatják. A bárka utasai: Ízisz, Szia, a "Legidősebb varázsló" (Széth), Mehen, a Napisten húsa (teste), Hór-Hekenu, Su kája, Nehesz, Hu és a Bárka kormányosa.

 

 

 

 

Készítette: Maatkara

 

Felhasznált irodalom:

Donald B. Redford (editor in cheif) - The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt vol. 3. (The American University in Cairo Press, 2001)

Wilkinson, Richard H.: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, Cairo. 2003, Thames & Hudson

Hart,George: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses. London, 2005, Routledge

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.)

 


 

[1] Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban – Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007) 34. oldal (Részlet a Koporsószövegek 1130. fejezetéből)

[2] CT III, 188b.

[3] CT V, 264a.

[4] CT II, 158f.

[5] CT VII, 256a.

[6] Angolból fordítva. R. H. Wilkinson – The complete gods and goddesses of Ancient Egypt 206. oldal

[7] Az Ekliptika a Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton, illetve a Föld keringési síkja a Naprendszerben.

[8] Pyr. 449a.

[9] CT VII, 231e.

[10] CT VI, 179k. és VII, 430b.

[11] CT IV, 62c-d.

[12] HK. 17.

[13] Pyr. 490a-491d; CT VI 134a.

[14] CT VII, 20u.

[15] Kákosy László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat, 1979.) 373. oldal

[16] Kákosy László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat, 1979.) 374. oldal (Urk. IV. 1246.)

[17] Kákosy László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat, 1979.) 374. oldal (Urk. IV. 2119)

[18] Kákosy László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat, 1979.) 326. oldal (Leideni papirusz)

[19] Németből fordítva. Pyr. 1688b. és Pyr. 703b.

[20] Kákosy László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat, 1979.) 383. oldal

[21] CT IV, 93m.

[22] CT VI, 177h.

[23] HK. 62. fejezet.

[24] CT II, 4c. és HK. 29B.

[25] Pyr. 482b.

[26] A felső egyiptomi Héliopolisz (Jwnw Smaj).

[27] Delta vidéki település.

[28] Ptah szent állata.

[29] Montu szent állata.