Montu

 

Az ókori Egyiptom számos egyéni tradíciókkal és szokásokkal rendelkező területek összessége volt. A különálló területek mindegyikének megvoltak a saját istenei, akiknek területi befolyása eredetileg egészen kicsi területre korlátozódott. Az egységes állam és az államvallás kialakulása nem befolyásolta ezeknek a helyi isteneknek a kultuszát. Minden nomoszt összekapcsoltak meghatározott helyi isteneivel, és az egyiptomi nyelvben volt erre egy kifejezés is. Njwty, „helyi isten”, mely a niwt, város szóból származik. Ezeket, az isteneket helyi kultusztemplomokban tisztelték.

 

Montu Felső-Egyiptomból származik, valószínűleg Iuny-ból, mely a Nílus nyugati partján fekszik, 20 km-re délre a modern Luxor városától. A 18 dinasztiáig a 4. felső-egyiptomi nomosznak, Thébának a fővárosa volt. A város neve nagyon hasonlít Ré kultuszközpontjának, Iununak, vagyis Ónnak a nevére, ezért néha Iunu-Montunak, vagyis Montu Ónjának is nevezték. Mai neve Armant, mely ugyancsak az Iunu-Montu kifejezésből származik, melyet a koptok Ermontnak ejtettek, a görögök pedig Hermontisznak.

 

Montu neve már a Piramis-szövegekben is előfordul. I. Pepi uralkodása alatt már saját papsággal rendelkezett, II. Pepi szakkarai halotti templomában pedig a Felső-Egyiptomot képviselő istenek egyike. Az első helyi utalás rá „Armant ura”-ként egy késő óbirodalmi sírban található Thébában. A 11. dinasztia idején jelentősége megnő. Az I. Átmeneti kor zűrzavaros helyzetét Mentuhotep Nebhepetré oldotta meg, Egyiptom újraegyesítésével. Az eredetileg valószínűleg Armantból származó család a sikert Montunak tulajdonította. Így a 11. dinasztia idején, mint a dinasztia királyainak patrónusa Egyiptom főbb isteneinek egyike lett. Neve ettől kezve elválaszthatatlanul kapcsolódott a háború fogalmához.

 

Montu csak rövid ideig élvezte ezt a kiváltságot. A 12. dinasztia idején helyét Amon vette át, habár Montu a harcos uralkodók idején, mint például III. Thotmesz, mindig népszerű volt. III. Thotmesz egy alkalommal úgy nevezi magát, mint „Montu szeretett fia, aki Iunyban székel”, de más uralkodók is Montuhoz hasonlították magukat a csatamezőn: olyanok voltak mint „Montu az ő pillanatában" (mj MnTw m At.f). Az ellenség legyőzése és meghódítása királyi kötelesség volt, melyet Montu patronált. A ramesszida korban Széth némileg háttérbe szorította, de a Kusita korban újra nagy népszerűségre tett szert.

Ptolemaiosz kori rítusokban gyakran ajánlottak neki pektorált (wDA), hogy garantálja az uralkodó biztonságát (wDA) a csatamezőn. Beágyazódva a királyság szférájába gyakran ő vezeti az uralkodót egy-egy jelentős isten elé a rituális jelenetekben, általában Atummal együtt.

 

Montut gyakran azonosították Hórusszal, neve „Hórusz, az erős karú” volt. A Középbirodalom elején úgy is tisztelték, mint a héliopoliszi Ré felső-egyiptomi megfelelője. Talán annak következménye ez, hogy Montu kultuszközpontjának neve (Montu Ónja) összekapcsolta őt Ré kultuszközpontjával (Ré Ónja). A két istent Montu-Réként egyesítették, akit számos helyen tiszteltek Théba nomoszban, sólyomfejű ember, vagy bika alakban. Hitvesének Tnnt és Jwnjt tartották, majd az Újbirodalomtól Rat-tAwj-t, mely Montu további szolarizációjára utal.

 

A két istent Montu-Réként egyesítették, akit számos helyen tiszteltek Théba nomoszban, sólyomfejű ember, vagy bika alakban. Hitvesének Tnnt és Jwnjt tartották, majd az Újbirodalomtól Rat-tAwj-t, mely Montu további szolarizációjára utal. A Későkorban Thébában istenhármasságot alkotott Rat-tAwji-val és a gyermekisten Hr-pA-ra-val, Armantban pedig Jwnjt-tal és Hórusz-Su-val. Edfuban MHjt oroszlánistennővel és Harpokratésszel együtt jelenik meg. Továbbá megtalálható mint Montu-Réharakhty, Ozirisz-Atum, sőt még mint Kamutef is. Általánosságban ekkor már univerzális napistenként tisztelték, bár sosem veszítette el büntető aspektusát. A Görög-római korban Amonnal, Nekhbettel, a Hnb-kígyóval , Szakhmettel és Basztettel együtt a Dél isteneinek egyike (NTrw-rsy).

A görögök Apollóval azonosították. Mágikus szövegekben személyes ellenségek ellen hívták segítségül.

 

Klasszikus ikonográfiájában sólyomfejű férfiként jelenik meg, fejét napkorong és mögötte két nagy toll koronázta. A napkorongon gyakran két ureusz függ. Néha harci természetét szimbolizáló hajlított kardot, khepesh-t tart a kezében. A Késő korban ábrázolták úgy, hogy egy kígyót szúr át. A Görög-római korban pedig megjelenhet, mint a Napbárka kormányosa.

 

Sólyom alakjában Djerty, mai nevén el-Tod helyi istene volt. Ez a város a Nílus keleti partján fekszik, Armanttal szemközt. Hosszú évszázadokon át Montu egyik legfontosabb kultuszhelye volt. 1936-ban francia régészek Fernand Bisson de la Roque irányítása alatt egy i.sz. 5. századi vályogtégla templom alatt rábukkantak egy I. Szeszósztrisznak tulajdonított szentélyre. Ennek alapkövei közül került elő 4 db réz ládikában az ún. todi kincs, mely Montunak volt szentelve. A két nagyobbikban nyers és megmunkált lazúrkő volt, a két kisebbikben pedig összesen 6,98 kg aranyrúd és egyéb aranytárgy, valamint 8,87 kg ép és összepréselt ezüstedény és más tárgy. A fémládák tetejére II. Amenemhat (12. dinasztia) neve és titulatúrája van vésve. A 18. dinasztia idején III. Thotmesz szentélyt épített itt Montu bárkája számára, később több uralkodó alatt is, mint például I. Széthi és III. Ramszesz helyreállítási munkákat végeztek rajta. VIII. Ptolemaiosz is építtetett itt templomot Montu tiszteletére

 

Bár a szövegekben már a Középbirodalom idején is emlitik bikaként minden kultuszhelyén, de az ikonográfiájában csak a későkori ábrázolásokon találkozhatunk vele. Iunyban szent bika alakjában tisztelték, a Bekh, vagy Bukhisz bika alakjában, melyről úgy tartották, hogy képes meggyógyítani betegségeket, különösen a szembetegségeket. Híres volt erejéről és vadságáról is. Amikor egy Bukhisz bika meghalt, Iuny-tól északra, a sivatag peremén temették egy speciális katakombában, amit Bucheum-ként ismerünk. A legkorábbi bikatemetkezés, amit eddig találtak II. Nektaneo korára datálható, a legkésőbbi pedig Diokleciánusz idejére.

A Bukhisz bikát 3 másik helyen is tisztelték Théba nomoszban. Karnakban, valamint Tod és Medamud városában.

Karnakban az Amon körzeten belül Ptah templomától északra saját temploma volt, melynek sajnos csupán romjai maradtak fenn. Bár az elképzelhető, hogy nem volt mindegyik városban egy élő bika, hanem egy Montu megtestesüléseként tisztelt bika bizonyos időközökben ellátogatott erre a három helyre, távollétében pedig egy szobor helyettesítette.

Nag el-Medamudban, ókori egyiptomi nevén Madu, mely Karnaktól 10 km-re észak-keletre fekszik, III. Szeszósztrisz emeltetett egy szentélyt a számára. Az Újbirodalom idején kibővítették. Ebben az időben csatorna kötötte össze Thébával, lehetővé az utazást Montu két temploma között. Medamudban jelenleg a görög-római korban épített templomot láthatjuk. A Bukhisz bikát itt egy különleges épületben tartották közvetlenül a főtemplom mögött. A feliratokból kiderül, hogy látogatása alatt részt vett más bikákkal folytatott küzdelmekben és hogy orákulumként kértek tőle tanácsot. A templom déli falának külső részén egy reliefen látható a Bukhisz, amint fogadja a királyt, ez jelöli a helyet, ahol az orákulumot átadták.

 

A 18. dinasztia egyik királynőjének, Ahhotepnek a temetkezéséből származó ünnepi szekercén vad szárnyas griff alakjában jelenik meg, talán szíriai befolyás miatt.

Teljes emberalakban is ábrázolták Az Újbirodalom idején felemelt kezekkel, tisztelegve, vagy trónon úlve, lepelben, a kezében ankhot tartva. A 21-24. dinasztia idején gyakran jelenik meg múmiaként, a kezében wAs-jogarral.

A Késő korban és a Görög-római korban napkorongot videlő krokodilként, valamint bikfajű férfi alakjában is ábrázolták.

 

 

Amulettjei

 

Fajansz és bronz amulettjei, melyek sólyomfejű emberként ábrázolják legkorábban a III. Átmeneti korra datálhatók. Néha négy egymás mellett álló sólyomfejű istenséget látunk, ők a „Négy Montu”, az istenség négy főbb kultuszhelyének szimbólumai.

A sólyomfejű szfinx szintén Montu megtestesülése volt. Ilyen típusú amulettjei az Újbirodalom idejére datálhatók. Féldrágakőből készültek, talapzatukon feliratot hordoznak, ezért pecsétként is szolgálhattak.

 

 Képek: (Rájuk kattintva nagyobb méretben is eléred a felvételeket.)

Ahmesz ünnepi szekerjécén Montu szárnyas griffként jelenik meg. Ahhotep királynő sírja, Dra Abu el-Naga, 18. dinasztia.

Az uralkodó lesújt az Egyiptom ellenségeit szimbolizáló fogolyra Montu előtt. Medinet Habu, III. Ramszesz temploma.

Montu életet és hatalmat ad III. Ramszesznek, Medinet Habu.

III. Ramszesz áldozatot mutat be Montu előtt, Medinet Habu. Az isten háta mögött párja, Tnnt-Ra.t-tAwy istennő látható. (Tigryss felvétele)

Az isten a ptolemaiosz-kori Montu-templom reliefjén, el-Tod. (Tigryss felvétele)

Médamudban állt ez a ptolemaiosz-kori (i.e. 332 - 30) szobor, mely bikafejű fériként örökítette meg az istent. A Louvre-ban látható. Közeli kép. (J.É. felvételei)

 

 

Felhasznált irodalom:

Byron E. Shafer (editor), Religion in Ancient Egypt – Gods, myths, and personal practice (Cornell Univerity Press, 1991)

Barbara Watterson, Gods of ancient Egypt (Sutton Publishing)

Kákosy László, Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat, 1979)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

Carol Andrews, Amulets of ancient Egypt (University of Texas Press)

Nicholas Reeves – Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája, Cartaphilus

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden 1975 - 1989.

Christian Leitz: Orientalia Lovaniensia Analecta - Lexikon der Aegyptischer Götter und Götterbezeichnungen