Maat

 

Az egyiptomiak maat szava olyan fogalmakat foglal magába, mint az igazság, igazságosság, jog, szabály- illetve törvényszerűség. Kifejeződik benne a természeti és az emberi világ rendje. Az istennő ezeknek az alapelveknek a megtestesítője. Azt a kozmikus egyensúlyt és isteni harmóniát személyesíti meg, melyet az idő kezdetén hozott létre a teremtőisten.  Úgy tekintettek rá, mint az erőre, amelynek segítségével a Napisten mozgásban tartja a kozmoszt és mely visszatartja a káoszt attól, hogy eluralkodjon a világon.

 

A fogalom az Archaikus kor elején keletkezett és Westendorf szerint a mAa - irányít, kormányoz igéből eredeztethető. Brunner a szó írásához szolgáló trónok és szentélyek talapzatát formázó hieroglif jellel hozza összefüggésbe, ilyen formán az élet alapja. Egy naphimnusz azonosítja Maatot a talapzattal. A fogalom ellentettjeként szerepelhet az jsft – káosz, a grg – hazugság és a Dwt – romlottság is.

A maat szó legkorábbi előfordulása Nj-mAat-Hp nevében van, aki Haszehemui (2. din) főfelesége volt.

Az Archaikus kortól a király az egész világot átfogó legfelsőbb hatalom megtestesítője, ez kifejezésre jut Sznofru trónnevében, mely a következő: Hórusz, a Maat ura. Mindaz, amit az istennő képvisel, a fáraó személyén és tettein keresztül érvényesül a világban. A király legfontosabb feladata volt a világ rendjének fenntartása helyes és igazságos uralkodással, és az istenek szolgálatával.

Ré kultuszának előtérbe kerülésekor, mint a világ ura, Ré lett a „Maat ura” is. Ekkor válik Maat a fogalmat megtestesítő istennővé. Általában nő alakban ábrázolják, fején egy jellegzetes strucctollal, de bizonyos esetekben csupán maga a toll vagy a nevének írására szolgáló „alap” hieroglifa is megjelenítheti az istennőt. Az Újbirodalomtól karjai szárnyakkal is kiegészülhetnek.

A Piramis-szövegekben Ré hitveseként írják le[1], a Koporsó-szövegekben Ré leányaként találkozhatunk vele,[2] ugyanakkor egyes szövegek a Napisten anyjának írják le. Habár a Napisten hatalmának egy részét testesíti meg, nem került bele a Héliopoliszi Kilencségbe. Ez arra utalhat, hogy istennővé válása annak létrejötte után történt.

A Maat ura címet más istenek is birtokolták, például a teremtőisten Ptah, Hórusz, mint Égisten, Thot, mint a Maat hozója, az Óbirodalom végétől Ozirisz, majd a Koporsószövegekben a túlvilági bíróság.

A társadalom ideális rendje az egyiptomiak elképzelése szerint szoros kapcsolatban állt a kozmikus renddel. Alapvető fontosságú az általa megtestesített princípiumok tiszteletben tartása, hogy a világ szabályszerű, rendes folyását és így az életet garantálni lehessen. Az egyiptomiak szerint a világot nem egy alkalommal kellett megteremteni, hogy utána változatlan formában maradjon fenn, hanem az akkor létrehozott rendet folyamatosan fenn kell tartani.

A fáraó számos jelenetben látható, amint különböző isteneknek felajánlja Maatot – az istennő ülő szobrát, melyet a tenyerében tart – ezzel bizonyítva, hogy alapvető feladatának eleget tesz. Ezáltal létezővé teszi az isteneket, akik abból élnek. Ennek a rituálénak az ábrázolás az Újbirodalom idején, III. Thothmesz uralkodása alatt jelenik meg, habár szöveges utalások alapján elképzelhető, hogy Hatsepszutra vezethető vissza.

„Megnagyobbítottam a Maatot, amit ő (Ré) szeret, mert tudom, hogy abból él. De ő az én kenyerem is, és megízlelem ízét.”[3] – mondja Hatsepszut egy speos artemidoszi feliratában.

A 18. dinasztia idején leggyakrabban IV. Amenhotep uralkodásának elején fordul elő, aki felvette az anx m mAat, azaz a „Maat szerint élni” melléknevet. Általános a Ramesszida kor templomainak falain, különösen azokon a részeken, melyek hozzáférhetők voltak a nyilvánosság számára.

Egyiptom népének szintén szerepe volt a Maat fenntartásában a királlyal szembeni engedelmességen keresztül, aki közvetítőként szolgált az isteni és a földi szféra között.

Erik Hornung rávilágított, hogy a Maat bemutatása egyenértékű minden más áldozattal, ez olyan jelzőkben fejeződik ki, mint az „Istenek étele”, „ruhája” és „lélegzete”.

Nem túlvilági kontextusban Maatot felajánlva az uralkodókon kívül Nefertiti, Oszorkon herceg, és a 25-26. dinasztia idején Amon isteni feleségei jelentek meg. A Ramesszida kortól túlvilági kontextusban magánemberek is megjelennek a Maatot felajánlva, aki ezáltalr hitet tesz a Rend, az Igazság és az Igazságosság eszméje mellett.

II. Amenhotep korától a 18. dinasztia korabeli thébai magánsírokban Maat gyakran jelenik meg a király mellett vagy mögött. Ezekben az estekben a királynő mitológiai megfelelője, ahhoz hasonlóan, ahogy Hathor - a király mitológiai anyja - valamint szülőanyja is helyettesíthető ezekben a jelenetekben. Ezt erősíti meg Heriuf sírjában a Teje melletti felirat: „Legyen a te Felséged kíséretében, ahogy Maat Ré-t kíséri”.

III. Amenhotepnél láthatunk példát arra, hogy Hathort anyjával Mutemwijával, Maatot Tejével helyettesíti, csak úgy, ahogy IV. Amenhotep esetében Nofertiti jelenik meg Maat helyén (TT188-ban).

A vezírek, akik a király nevében szolgáltattak igazságot, Maat istennő alakját viselték a nyakukban, medál formájában. Az istennő részére a vezír hivatalában áldozatot mutattak be. A vezír és az igazságszolgáltatásban tevékenykedő hivatalnokok a „Maat prófétája” címet birtokolták.

 

A Napisten leányaként betöltött szerepét nagyon szépen foglalja össze egy Maathoz szóló himnusz VI. Ramszesz sírjában:

„Üdvözlet neked, Ré szeme,

Akiből él, napról napra,

Akitől az (isten) a hajófülke mögött fél,

Aki dicsőségen jött elő teremtője fejéből,

Homlokkígyó, aki előjött az ő homlokából.

Te vagy a fénylő, aki vezeted…[4]

 

A szöveg folytatásából kiderül, hogy Ré számára elégedetté teszi a Két Országot, csakúgy, mint az Isteni Kilencség szívét. Távol tartja a káoszt, irányítja Ré-t, utat nyit számára, Egyiptom királyának mérlege, irányítja az embereket.

A Napistenhez szóló litániákban, ahol megszólítják a bárkában vele utazó isteneket Maatot szólítják meg elsőként. Az Újbirodalomi istenbárka ábrázolásokon helyettesíti az ősi kivégzőeszközt és biztosítja a Napbárka zökkenőmentes útját.

A Koporsó-szövegek szerint Maat, mint ureusz megjelenhet a Napisten és Hórusz homlokán, de az elhunyt homlokán is. Ebben az aspektusában Tefnuttal is azonosul.

A Nap szeme, testrészeit azonosították a Napisten testrészeivel. Hermupoliszban Thot feleségeként tisztelték.

 

Szimbóluma a toll arra utal, hogy lénye levegőszerű, a levegő az Igazság metaforája. Valóban leírják úgy az istennőt, mint „Levegő az orrnak”. A Koporsó-szövegek szerint azonos Tefnuttal, a pára istennőjével és így a levegő istenének Sunak a testvére és felesége.

A Koporsó-szövegek 80. fejezetében Atum a következőt mondja:

"Él az én leányom, Tefnut,

ő fívérével Suval lesz.

Su neve Élet, Tefnut neve Maat.

Ikerpárommal élek, két ivadékommal élek.

Kettejük között vagyok,

egyik mögöttem, (másik) előttem.

Élet, és leányom, Maat alszanak,

egyik bennem, másik körülöttem.

Föléjük emelkedem,

két karjuk körülfon engem."[5]

Horemheb sztéléjén az Északi szél Úrnőjének nevezik (BM 551) és úgy írják le, mint aki levegőt ad.

A Chester Beatty Papirusz szerint „az ő ajándéka, hogy az emberek orra lélegzik”.

Rekhmiré vezír életrajzi feliratában a következőt mondja:

„Felemeltem a Maatot az Égig,

Terjesztettem szépségét széles e Földön,

Hogy megtöltse az orrot, mint az északi szél

És elűzze a keserűséget.” [6]

 

A túlvilág elképzelésekben Maat istennő és az eszme melyet képvisel rendkívül szoros kapcsolatban van. A helyes viselkedés az életben előfeltétele volt a halál utáni öröklétnek. Ptahhotep egyes mondatai arra céloznak, hogy a jellem az ember halál utáni továbbélésére is kihatott. „Ha itt a vég, az Igazság akkor is megmarad.”[7] Arról is beszél, hogy a Maattal összhangban élő ember örökítheti majd javait. A Maatnak megfelelő emberideált festik le az arisztokraták önéletrajzi felirataikban.

A Piramis-szövegekben duális alakban „A két Maat” bírálja el, hogy az elhunyt király jogosult-e Geb trónjaira (PT 317).

A Koporsó-szövegek 816. fejezete szerint Maat kapcsolatban állt a szájmegnyitás szertartásával. Az Újbirodalom korában úgy gondolták, hogy képes garantálni a jó temetést, és Htp dj nsw formulákban is folyamodnak hozzá. Újjászületéssel való kapcsolata a HK. 125. fejezetében fejeződik ki a legvilágosabban, mely a szív mérlegelését ábrázolja. Ez először II. Amenhotep idején fordul elő. Az ítélet a „Kettős Igazság” termében hangzik el. Itt áll a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe a halott szíve, a másikba Maat tolla, vagy az ülő istennő kerül. A szentélyben ül a legfőbb bíró, Ozirisz. Az isteni bíróságot Maat tanácsának nevezik. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyítja az elhunyt igaz életét.

Az Újbirodalom korában egyre inkább kapcsolódik a Naphimnuszokhoz és szoláris ábrázolásokhoz, utalva a halott egyesülésére a napciklussal, ezáltal az örök újjászületéssel. Maat, vagy duális alakja Maaty Ré-vel együtt jelenik meg a Napbárkában. A thébai sírok bejáratánál felírt Naphimnuszok, mint Neferhotepé úgy utalnak az elhunytra, mint aki átadja a Maatot a Napistennek. A 20. dinasztia idején a Théba régióban túlvilági szerepe lesz meghatározó, amikor azonosítják Imentettel, a Nyugat istennőjével. Erre utal néhány ramesszida kori jelzője, mint a „Nekropolisz úrnője”, vagy a „Nyugat úrnője” is.

A thébai nekropoliszra úgy utaltak, mint az „Igazság helye” (st MAat).

A Ramesszida korban az elhunyt és Maat kapcsolata olyan szoros, hogy a megdicsőült ahokról is azt gondolják, hogy a Maatból élnek (Maatot fogyasztanak).

 

Jelenlegi ismereteink szerint legkorábbi temploma az Újbirodalom idejére datálható, III. Amenhotep építtette Karnak északi részén, Montu körzetében. Szöveges utalások vannak arra, hogy Memphiszben és Deir el-Medinában is állt temploma. A karnaki épületet Hatsepszut királlyá koronázásakor használták, és talán néhány más király beiktatására. IX. Ramszesz uralkodása alatt a Sírrabló Papirusz szerint a bíróság, mely a királysírok kirablását vizsgálta ebben a templomban gyűlt össze.

Maat papjai között volt wab, xry-Hbt, Hm-nTr. A „Maat birtokának felügyelője” cím arra utal, hogy föld és anyagi javak is tartoztak a templomhoz, de további ismeretekkel nem rendelkezünk nagyságáról és adminisztrációjáról.

Az istennő templomi áldozati jelenetekben általában a király, vagy az áldozatot fogadó isten mögött állva jelenik meg, ő maga ritkán fogad áldozatot.

 

III. Thotmesz feleségeinek sírjából került elő egy aranylemez az istennő domborműves alakjával és egy lánc, melyen a lapos arany táblácskákba az istennő alakját vésték. Fajansz amulettek, melyek Maatot guggoló helyzetben, fején tollal ábrázolják a 18. dinasztia idejétől fordulnak elő. Ezt a típust később lápisz lazuliból és aranyból is készítették, a Ptolemaiosz korban pedig üvegből. A 22. dinasztia idejéről, Hórnakht taniszi temetkezéséből származik egy Maat amulett, mely szemből ábrázolja a lápisz lazuliból faragott istennőt, hátlapja öntött arany és egy aranyláncon függ. Azok a darabok, melyeket múmiákon találtak, a mellkasról kerültek elő.

Legkésőbb a III. Átmeneti kortól fordulnak elő azok az amulettek, melyek Thotot ábrázolják íbisz alakjában, csőre alatt pedig a Maatot jelképező toll, vagy maga az istennő guggoló alakja látható. Ez a típus készülhetett fémből, fajanszból, lápiszból, olivinből és üvegből a dinasztikus kor végéig.

 

 

Ré-Harakhty és Maat. KV 14, Tauszert és Széthnakht sírja, 19-20. dinasztia.

M. felvétele

Arany láncon függő Maat amulett a 26. dinasztia idejéről. Az istennő alakja 2,7 cm magas.

BM 48998

© Trustees of the British Museum

Az istenként megjelenő I. Széthi és mögötte Maat istennő a fáraó Luxor nyugati partján álló templomában.

 

 

Felhasznált irodalom:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band III. 1110-1119

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Donald B. Redford (editor in cheif) - The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt vol. 2. (The American University in Cairo Press, 2001) 319-321. oldal

Kákosy László – Ré fiai (Gondolat, 1979)

Aude Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinen Ägyptens, Komet mbH, 2001

Richard H. Wilkinson - The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press,2003)

Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban – Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007)

Hart, George: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses. (Routledge, London, 2005)


 

[1] Pyr. 1774b

[2] CT II, 27c

[3] Németből fordítva: LÄ Band III. 1113

[4] Németből fordítva: 161-162. oldal

[5] Kóthay Katalin Anna - Gulyás András, Túlvilág és mindennapok az ókóri Egyiptomban (Bíbor kiadó) 38. oldal

[6] Németből fordítva: Jan Assmann - Ma’at Gerechtigkeit und Unsterblichkeit im Alten Ägypten 171. oldal

[7] Kákosy László – Ré fiai 271. oldal