Imentet

Imentet, vagy Amentet a Nílustól nyugatra fekvő területek, így a nyugati sivatag, és a túlvilági területek megszemélyesítője. Az Óbirodalomtól az egyiptomi istenvilág része, de különösen az Újbirodalomban nő meg a népszerűsége. Megjelenésekor még imn.t-nek[1] nevezik, az imn.tt[2] formát az istennő jelölésére csak a 19. dinasztiától kezdik el használni, ezt követően mindkét forma használatban marad.

Templomi kultuszban nem részesült, azonban a thébai sírokban, ahol a nekropolisz megtestesítőjeként és védelmezőjeként tekintettek rá, rendkívül fontos szerepe volt. A memphiszi nekropoliszban már Óbirodalom korabeli feliratokban megtalálható.

Legkorábban Szahuré halotti templomában jelenik meg, itt kétszer is ábrázolták háromosztatú parókás nőként, fején tollal és sólyommal. Egyik alkalommal a nyugati területek adományát viszi a király elé.

Leggyakoribb ábrázolási formája nőalak, fején a Nyugat hieroglif jelével. Néha az arany hieroglifán állva jelenik meg. Már a Középbirodalomban ábrázolták Nyugat hieroglifaként egy vagy két kézzel. Megjelenhetett múmiatestű nőként, akinek olykor a feje helyett Nyugat hieroglifa van, vagy faistennőként fején a Nyugat hieroglifával. A 24. dinasztia idején ábrázolták nőalakként, akinek a feje helyett Nyugat hieroglifa van, illetve mint kígyófejű múmia, a fején tollal, valamint mint a Nyugat hieroglifája, a toll mellett sólyommal. Általában túlvilági kontextusban találkozhatunk vele, gyakran jelenik meg sírokban, koporsókon és temetkezési papiruszokon.

A Piramisszövegekben a perszonifikált „Szép Nyugat” Unisztól mutatható ki. Unisz és Teti piramisában a Nyugat istennő a következőt mondja az elhunyt uralkodónak:

Magánsírokban a 6. dinasztia korától mutatható ki. „Üdvözöllek (m-Htp), üdvözöllek! – mondja a Szép Nyugat…” miközben karját nyújtja az elhunytnak.[4]

Áldozati formulákban a „Nyugati Sivataghoz” az Óbirodalom végétől fordulnak és azt kérik tőle, hogy fogadja őket és nyújtsa számukra a karját. A Középbirodalom idején az áldozati formulákban az elhunyt már azt is kéri, hogy nyissa meg számára kapuit, a 18. dinasztiától pedig már azt, hogy minden kaput nyisson meg.

A Halottak könyve 148. mondásának illusztrációján a szentélyben álló Ozirisz mögött állva jelenik meg, kezét védelmezőn annak feje mögött tartva. Előttük az elhunyt és felesége tiszteleg. A szentély mögött 7 tehén és egy bika látható, csakúgy, mint 4 evező. A mondásban, mely az elhunyt élelemmel való ellátását és károktól való megóvását célozza, az istennőt nem említik. Annak ellenére, hogy az Újbirodalom idején ezt a jelenetet a legtöbb esetben, mind a sírokban, mind a papiruszokon rövidítve ábrázolják Imentet a Ptolemaiosz kori papiruszok alapján - ahol többször megjelenik a teljes illusztráció - mind ábrázolásban, mind a feliratok szerint biztosan azonosítható.

Az Amduat első órájában 11 másik istennővel együtt örvendezik Rének, amikor az áthalad a Wrns-en. A második órában szintén feltűnik „Szép Nyugat” néven, fején a Nyugat hieroglifával. Az ötödik órában felszólítják, hogy nyújtsa a kezét.

A Kapuk könyvében a 12. órában, fején a Fehér koronával jelenik meg. A Barlangok könyve 6. szakaszában Ré felszólítja, hogy nyújtsa neki a kezét, mikor áthalad barlangján, ugyanitt később még egyszer megemlítik: „A Nyugat istennő karjai azon vannak, amit elrejt.”

A Ptolemaiosz kori torinói papiruszon Oziriszt átkarolja a Nyugatistennő, a felirat pedig a következő: ”A Szép Nyugat kinyújtja két karját, hogy téged fogadjon.” (jmntt nfrt pH awj.s(j) r Ssp.k)[5]

Imentet egyik legfontosabb funkciója az elhunyt fogadása a Túlvilágon. A „Szép Nyugatba” történő felvétel az elhunyt legfontosabb kívánsága, mert csak akkor garantált számára az örök élet a Túlvilágon. Tothnakht sírjában „njnj”, azaz üdvözlő gesztusban ábrázolták az istennőt, a kísérő felirat pedig így szól:

Istenek is kifejezik ezen kívánságukat, például Ozirisz az Amduatban és Ré a Barlangok könyvében.

Az elhunyt védelmet remél tőle a Túlvilágon, elsősorban az ölelése által. Puiemré (TT 39) sírjában a Nyugat istennője így szól az elhunythoz: „...Átölellek a két karommal, hogy örökké élj.”[7]

Isteneket is védelmez, Amenemope (TT 41) és Uszerhat (TT 51) sírjában Oziriszt védelmezőn körülveszik a Nyugat istennő szárnyai. Egy hozzá szóló himnusz szerint pedig ő az, aki Ozirisz holtestét elrejti.

Mint a Túlvilág régióinak megszemélyesítője, amelyben az emberek és az istenek holttestei nyugszanak, ő testesíti meg azt a helyet, ahol a remélt újjászületés megtörténik. A Királyok Völgye királysírjaiban ez a feladata képileg is ábrázolva van, azokban a jelenetekben, ahol az istennő az elhunyt uralkodó számára az ankh-jelet nyújtja. Regeneráló képessége egy hozzá szóló himnuszban még nyilvánvalóbbá válik: „Aki az aggkorú Atumot újra gyermekké teszi örök megifjodásban.”[8]

A Királyok Völgyében, önálló istennőként III. Amenhotep sírjában jelenik meg először. Ábrázolták még I. Széthi sírjában is, azonban a Királyok-völgye sírjaiban jellemzően a Hathor-Imentet alakkal találkozhatunk. A két istennő azonosítása nagyon gyakori, ennek legfőbb oka, hogy az Újbirodalom idején Hathornak kiemelkedő szerep jut, mint a thébai nekropolisz túlvilági és védelmező istennője. Funkciójuk ebben a kontextusban nagyon hasonló, Hathor is fogadja az elhunytat a Túlvilágon, védelmet biztosít számára és gondoskodik róla.

A Királyok Völgyében emellett Merneptah sírjában egyszer fordul elő az Ízisz-Imentet forma. Meretszeger mint Imentet pedig egyszer IX. és egyszer XI. Ramszesz sírjában jelenik meg.

III. Amenhotep sírjában a jelzője a „Nyugati sivatag”[9], ez I. Széthi sírjában még olyan jelzőkkel egészül ki, mint az „Ég úrnője” (nbt pt), „Minden isten úrnője”[10] és a „Nagy Kilencség élén álló”[11].

Imentet a Királynék Völgye 40-es sírban, mint Nyugat-hieroglifa jelenik meg. Önálló alakban a Királynék Völgyében a következő sírokban ábrázolták még: Meretamun sírja (QV 68), Bintanat sírja (QV 71), Henutmiré sírja (QV 75).

Deir el-Medinában Imentet önálló istennőként Neferhotep (TT 216), Nebenmaat (TT 219), Haj (TT267) és Neferren-pet (TT 336) sírjában jelenik meg.

A Nyugatistennő önálló formában legtöbbször a Thébai magánsírokban jelenik meg, közel 80 Újbirodalom korabeli sírban. Ezek között az alábbi ábrázolás-típusok gyakoriak:

- Temetési menet, melyet a Nyugat istennője fogad. – A leggyakoribb forma. Általában az istennő egyedül fogadja a menetet, de előfordul, hogy Ozirisszel vagy Anubisszal együtt.

- Az istennő a trónon ülő Ozirisz, vagy Anubisz háta mögött áll, vagy ül.

A Ramesszida kortól ábrázolják ezekben a sírokban üdvözlő (njnj) gesztusban, illetve Nyugat-heroglifaként, melynek hátterében a Nyugat-hegye látható.

Jelzői lehetnek az „Északi szél úrnője” (Hnwt mHjt)[12], az „Aki Thébában van” (jmjt n wAst), az „Aki az Urával szemben van” (xft Hr nb.s), és a „A Két Ország úrnője” (Hnwt tAwj).

Számos sztélén is megjelenik. Ezeken általában a sírtulajdonos és családja látható, amint Ozirisznek mutat be áldozatot, aki mögött a Nyugat istennő egyedül vagy Anubisz társaságában áll. Ilyenkor jelzői lehetnek: „Az örökkévalóság úrnője” (nbt nHH), „A szép sivatag úrnője” (nbt smjt nfrt), „Az erős Thébából” (wsr(t) wAst).

Az eddig ismert óegyiptomi halotti költészetben az egytlen himnusz, mely a Nyugat istennőjének tiszteletére íródott [13] Dzsehutimesz thébai sírjában maradt ránk. Így hangzik:

Sztélé töredéke a 18. dinasztia végéről. Ízisz és Nephthüsz életet ad a trónon ülő Ozirisznek, a háta mögött Imentet kezét védelmezőn a Túlvilág urának feje mögött tartja. Mögöttük Maat áll. (Rijksmuseum van Oudheden)

Hosam Refai - Die Göttin des Westen in den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996)

[1] vagy

[2] vagy

[3] Németből fordítva: Hosam Refai: Die Göttin des Westen sin den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996) 3. oldal

[4] Németből fordítva: Hosam Refai: Die Göttin des Westen sin den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996) 3. oldal

[5] Németből fordítva: Hosam Refai: Die Göttin des Westen sin den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996) 6. oldal

[6] Németből fordítva: Hosam Refai: Die Göttin des Westen sin den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996) 25. oldal

[7] Németből fordítva: Hosam Refai: Die Göttin des Westen sin den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996) 26. oldal

[8] Németből fordítva: Hosam Refai: Die Göttin des Westen sin den Thebanischen Gräbern des Neuen Reiches (Achet Verlag, Berlin, 1996) 27. oldal. Az írásom végén a teljes himnusz olvasható műfordításban.

[9] smjt jmntt -

[10] Hnwt nTrw nbw -

[11] Hrj tp psDt aAt -

[12] Hnwt mHjt -

[13] Grigássy Éva műfordítása: "Ó, Napkorong, ura a fényhegynek..." - Himnuszok az ókori Egyiptomhoz (Balassi Kiadó) 58-59. oldal